Annak alapján, amit a témával kapcsolatban olvastam, plusz az, amit a hagyományőrző cimborák meséltek, a valóság kicsit más volt. Egy szűk, füstös és állandóan forró helyiség, folyamatos féloldalas izommunka, gyorsan kopó ízületek, recsegő derék, rövid élettartam.
Na, pont itt kezdünk a módfelett beszédes Ironsmith Medieval Simulator címet kapott fegyverkovács-szimulátorral. Kis, erdei kunyhó, se net, se semmi, csak a rezignáltan bólogató fák lombja és folyton ugráltató édesapánk. Remek indításként az öreg aztán beballag a „városba”, ahonnan már haza sem jön, de az nem lesz világos, hogy pontosan mi is történik. Vagyis az eredmény már valamelyest egyértelmű: 17 évesen nekünk kell a helyére állni, és alsó-középtapasztalt fegyverkovácsként végigdolgozni a fél világot, vagy legalábbis a vikingekkel zsúfolt környéket.
Irány tehát a füstös melóhely, ami annyira nem is füstös, mert az Ironsmith Medieval Simulatorból ez nemes egyszerűséggel kimaradt. Mármint van persze tűzhely, fával és szénnel fűtendő, meg hozzá szép fújtató is a megfelelő hőmérséklet eléréséhez, de a lég bizony éteri marad. Sebaj, attól még kell a már említett begyújtáson kívül fémet olvasztani, öntőformát előkészíteni, izzó fémet céltudatosan, értő kézzel aprítani és kovácsolni, összeszerelni, élezni, díszíteni és miegymás. Az csak A Gyűrűk Urában, az uruk-hai harcosok sorozatgyártott kardjainál, Vasudvard mélységes poklában működik, hogy gyorsan kiöntik a kardot, rásóznak párat kalapáccsal, kicsit megélezik, oszt' kész, lehet az ellenfélbe vájni.
Itt ugyanis ennél jóval összetettebb a folyamat. Aránylag alaposan végigvisznek minket nem csupán a kardok, de más szerszámok, ékszerek és egyebek elkészítésének főbb lépésein. Oké, azért a játék erőteljesen a casual rétegnek készült, ami érezhető is rajta és jelentős könnyítésein. Például az alapanyag elég univerzális, azaz minden gyilokeszközt ugyanabból a fémtömbből tudunk elkészíteni, ahogy a szögeket, a markolatot, a markolatgombot és a keresztvasat is. Na, azért a valóságban ez nem egészen így van ám.
Mondjuk az sem volt valósághű, mikor a frissen kiöntött, majd az öntőformából kiszabadított kardpenge lebegve ott marad az orrom előtt, de ez már más okból. A játék ugyanis még mindig hemzseg a nagyon bosszantó hibáktól. Ez volt az egyik olyan eset, ahol majdnem feladtam, mert a penge a hátizsákocskámba sem került oda, de kézzel és fogóval sem tudtam megfogni. Végül le kellett dobnom a talajra és ott is maradt, mert onnan sem lehetett felvenni. Ejnye.
Az Ironsmith Medieval Simulatornak azért vannak egész vicces részei is. Nekem például bejött a kalapálós-kovácsolós szegmens, a megfelelő időzítéssel kinyerhető tapasztalati pontokkal. Jó suhi, sok XP! Tisztára olyan volt, mint a Fishing: Barents Sea halbelezése. Megvan a maga ritmusa, amire, ha ráérzel, csak úgy csapkodod majd a százasokat. Aranyos a sztori is, amiben a főhős szegény legényként legendává akar válni.
Mégis, a végére eléggé vegyes maradt a kép, inkább lefelé konyuló szájjal. A grafika – Unreal Engine ide vagy oda – 2022-ben eléggé vacak, ami főleg a textúrákra igaz. Az emberek mozgásának animációja is teljesen vonalzóval rajzolt, szálfaegyenes derékkal lebegnek az utcákon. Szóval valahogy nincs meg a hangulata az egésznek, így inkább csendesen elválunk egymástól.
