A DC univerzuma hatalmas, és temérdek lehetőséget kínál a fejlesztők számára – egy kis kreativitással és némi odafigyeléssel zseniális játékot lehet kreálni belőle. A lehetőségek tehát adottak, és részben azt kaptuk, amire számítottunk. Kezdésnek ott a karakterválaszték, mely az alapkövetelménynek számító DC képregényfigurákat sorakoztatja fel: a leghíresebb hősöktől kezdve a teljesen idegen rosszfiúkon át akad itt minden, mi szem-szájnak ingere, sőt, még egy túlméretezett csápos tengeri csillag is helyet kapott benne. Ahhoz azonban, hogy megértsük, Joker feje miért csücsül egy kétes kinézetű tartályban, ami egy bohóc hátára van erősítve, kissé mélyebbre kell ásnunk.
A SZIVÁRVÁNY SZÍNEI
Az Infinite Crisis (mostantól IC) saját történettel rendelkezik, ami egy kicsit komolyabb, mint a klasszikus „itt a kék és a piros csapat, nekik van egy-egy trónjuk, védjétek meg a sajátotokat és romboljátok le az ellenfélét”. Pedig a játékmenet pontosan erről szól – de erről majd később.
A sztori egy multiuniverzumban játszódik, ahol egészen pontosan 52 egyedi Föld létezik. E bolygókat a teljes pusztulás fenyegeti, és minden az úgynevezett Kataklizmával kezdődött; először csupán városok, később azonban kontinensek, majd egész planéták tűntek el az űrben. Semmilyen erő vagy módszer nem állta útját a Kataklizmának, még a Zöld Lámpás Alakulat is elbukott az ellenakció során. Nix Uotan azonban nem adta fel a reményt, és a multiverzumot őrző faj utolsó tagjaként közbelépett. Sikerült megálljt parancsolnia a széthullásnak, ám annak forrását nem lelte. Ám a Kataklizma csupán az első állomása volt egy még hatalmasabb, soha véget nem érő háborúnak, egy Végtelen Krízisnek – ezt takarja a cím.
Nix egyedül nem képes kézben tartani minden csatát, ezért támogatásra van szüksége. Szerencsére segítségére van a technológia, ebből merítve útjára indította a Protectorokat, magyarul a Védelmezőket; játékosként mi is egyike vagyunk e rejtélyes alakulatnak. Feladatuk rendkívül egyszerű: össze kell gyűjteniük a multiverzum hőseit és ellenlábasait, majd őket irányítva összecsapásokat levezényelni. Minden győzelem egy lépés az áhított rend visszaállítása felé – ám a véget még távolról sem látni.
ELŐRE A GYŐZELEMÉRT
Egy MOBA persze nem lenne MOBA, ha nem oktatással kezdődne, ám a legzavaróbb dolog a betanítással kapcsolatosan az, hogy olyan játékosoknak készült, akik még életükben nem láttak ilyen műfajú programot – vagy talán pont ez az előnye. A lépéseket szájbarágósan adja át, vagyis segítséget nyújt azoknak, akik pusztán azért kóstoltak bele e zsáner világába, mert a DC logó erre csábította őket, tehát azok is bátran próbálkozhatnak vele, akik eddig idegenkedtek a MOBA szótól.
Hőseinket, akiket itt bajnokoknak hívnak, összesen hat nagy csoportba osztja a játék. Assassin – a bérgyilkos, aki a csata sűrűjébe ugorva végzi a legnagyobb pusztítást. Blaster –a leszerelő, aki gyakran csökkenti az ellenfél képességeinek hatékonyságát. Bruiser – a kemény legény, aki egy az egy elleni harcokban a legjobb. Enforcer – a tank, aki magába szívja a sebzéseket. Controller – a terelő, aki lassítja, vagy éppen megbénítja az ellent. És végül Marksman - a sniper, aki a háttérbe húzódva osztja a halált.
A csata kezdetekor minden egyes bajnok választhat magának két úgynevezett Stolen Powert. Ezek olyan erők, amelyeket más hősöktől csentek el karaktereink, és rendkívül hasznosak lehetnek a csata során. Például Wonder Woman szupererejét úgy hasznosíthatjuk, hogy a térképen elszórt tereptárgyakat (kocsikat, lávagömböket) felkapva hozzávágjuk azokat az ellenfél játékosaihoz, ezzel megsebezve és pár másodpercig meg is bénítva őket.
ÉRINTŐSSEL MEHET?
Jelenleg alig több mint 40 bajnok kapott helyet a listán, ám ezeknek csupán a töredékével játszhatunk azonnal. Hetente más-más karakterek válnak elérhetővé, és amennyiben kedvencünket véglegesen meg szeretnénk szerezni, ahhoz fel kell oldanunk, pontosan úgy, mint a Heroes of the Storm esetében. Fizethetünk értük Crisis Coinokat vásárolva, vagy ha soványka a pénztárcánk, akkor a játékban megszerzett Meriteket beváltva juthatunk hozzá az áhított karakterekhez; utóbbit meccsek végigjátszásával szerezhetünk. A bajnokok vásárlása azért is előnyös, mert minél több figura van a birtokunkban, annál több lopott képesség közül választhatunk, ezzel előnyhöz juttatva a csapatunkat.
Pénzt azonban nem kizárólag a hősök kiváltására költhetünk. Valamennyi játszható karakter rendelkezik legalább két skinnel, amelyek nem adnak extra pontokat képességeinkhez, csupán kozmetikai funkcióként szolgálnak. Továbbá itt vannak még az Amplifierek, amik pontosan úgy viselkednek, mint a League of Legendsben található rúnák: némi extrával gazdagítják a bajnokokat plusz stat vagy egyéb formában. Ezeket szintén megvásárolhatjuk vagy megnyithatjuk.
Az IC esetében a piactér árai cseppet sem eget rengetőek. Kifejezetten baráti összegekért hirdetik a különböző szépészeti termékeket – igaz, a tény, hogy egy skin nagyjából annyit kóstál, mint egy komplett bajnok, valahol elég vicces. Csupán napi pár óra játék elég ahhoz, hogy kellő mennyiségű Meritre tegyünk szert egy bajnok feloldásához, szóval panaszra nincs okunk. Gyakorlatilag nem találni a játékban olyan elemet, amiét ne lehetne kiváltani pénz nélkül – azonban azt el kell ismernünk, hogy a borsos árak ellenére is sok a fizetős tartalom, ami hosszú távon súlyos összegeket róhat a felhasználó nyakába.
KEZDJÜK AZ ELEJÉN!
A meccsek két nagy csoportra oszlanak: az egyikben MI által irányított botokkal szemben vesszük fel a kesztyűt, a másikban pedig hús-vér ellenfelek ellen küzdünk. Az előbbi főként akkor hasznos, ha új bajnokot akarunk kipróbálni, illetve ha lazábbra vennénk a dolgot és csak gyakorolnánk. Ezenfelül akadnak olyan játékmódok is, ahol csapattársaink hozzánk hasonlóan valódi játékosok, csupán az ellenfél hadereje áll botokból.
Maga a játék a klasszikus MOBA felépítést követi. Minden bajnok 5 képességgel rendelkezik, melyek egyaránt fejleszthetők. Négy aktív és egy passzív skillből álló repertoárunk minden karakter esetében eltérő. A leggyakoribbak a ranged, tehát távolsági képességek, melyekkel akár több ellenfelet is eltalálhatunk, ha kellően ügyesen játszunk. Legutolsó képességünk az úgynevezett Ultimate, amely a legnagyobb pusztításra képes. Egy-egy jól időzített ulti elnyomásával eldönthető egy csata végkimenetele, ezért használjátok őket okosan, mert minden egyes képesség cooldownra kerül, miután használtuk őket. A „kevésbé hasznos” abilityk csupán rövid időre, kb. 5-10 másodpercre, míg a nagyobb súlyúak – mint a fent említett ultimate – akár több percre is elérhetetlenné válnak. Szerencsére az IC esetében nem kell túl hosszú újratöltődési idővel számolni, ezért a képességeket bátran ellőhetitek szinte azonnal, ahogy elérhetővé válnak. Arra azonban minden esetben figyelni kell, hogy az általuk elnyelt mana (vagy ahogy itt nevezik: will) könnyen elapad. Ennek regenerációját tárgyak vásárlásával segíthetjük elő.
A különböző cuccok beszerzése létfontosságú a játék folyamán, mivel ezekkel erősíthetjük bajnokunkat és annak képességeit. A holmik azonban nem az égből potyognak, pénzt kell költenünk rájuk – na, nem valóságos valutát, hanem a játékban megszerzett aranyat kell feláldoznunk e nemes célra. Több lehetséges módon juthatunk hozzá a fényesen csillogó nemesfémhez: kivégezhetünk ellenséges drónokat, hősöket, vagy sávunkat elhagyva a dzsungelben található lények megölésével növelhetjük a bevételünket.
A HÁTTÉRHATALOM
Ha már szó esett a sávokról, az Infinite Crisis ebben az aspektusában is újítani próbált a piacon lévő MOBA-khoz képest. Összesen 4 pálya áll rendelkezésünkre játék során, amelyek mind egyedi megközelítéssel dominálhatók. A bibi azonban az, hogy pusztán kettő játszható azonnal. Ezek közül az egyik a Crime Alley, ahol 1 az 1 elleni csaták folynak egy relay-ért, egy sávon, egy dzsungellel. Aki hamarabb elpusztítja az ellenfél lövegeit és a bázisként szolgáló magot, a Core-t, az nyer.
A Coast Cityn már változik a felállás: 5 az 5 ellen kell bizonyítanunk mindössze két sávon, melyek a pálya tetején és alján helyezkednek el. A térkép felső területein található 3 relé; amennyiben az egyik csapatnak sikerül mindegyiket aktiválnia, akkor erősebb és szívósabb, úgynevezett elit drónok fogják segíteni a támadásaikat. A közbülső terület egy nagy dzsungel, ahol a farmolható drónokon kívül egyéb nyalánkságok is várnak ránk. Ott található a Doomsday Guardian, aki megadott időközönként éled fel. Legyőzése után elérhetővé válik az úgynevezett Doomsday Device, amely egy igen hasznos ketyere. Felhasználható bombaként, melyet az ellenséges építményekhez hozzávágva robbanthatunk fel, vagy az ellenfelek kezén lévő relék egyikét semlegessé varázsolhatjuk vele, illetve a szemben álló egységeken is használhatjuk azt, ezzel megbénítva őket pár másodperc erejéig.
Szívesen szót ejtenék a többi pályáról is, ám ezek, mint azt fentebb is említettem, zárolva vannak. A fejlesztők attól tartván, hogy túl hosszúra nyúlna a várakozási idő, csupán két térképet tettek elérhetővé. Amint megnő a játékosok száma, feloldják a maradék kettőt is. Addig csak azok élvezhetik a zárolt pályákat, akik össze tudnak gyűjteni maguk köré még négy barátot, és egy partyba tömörülve indítanak keresést privát meccshez.
CSAK A FEJÉT
A felvázolt szisztémával nem lenne gond, csakhogy másfél hónappal a start után még mindig ugyanott tartunk, mint az első napon. Az aktív játékosok száma drasztikusan csökkent, melynek oka, hogy a folyamatban lévő meccseket nem lehet figyelemmel követni, idegen szóval élve „spektálni”, és még mindig nincs lehetőség rang alapú játékok indítására – talán április végén vagy május első heteiben megérkezik a frissítés, ami ezen változtat. És ha már megemlítettem a partyrendszert, el kell árulnom, hogy az sem működik a legfényesebben. A térképek között csakis akkor lehet váltani, ha előtte nem választottunk ki már egyet és játszottunk rajta. Ellenkező esetben szét kell bontanunk a csoportot, ami nem szűnik meg, csupán egy taggal kevesebben lesznek. Amíg a tagok nem hagyják el a szobát, addig új meghívást sem küldhetünk számukra.
A felhasználói felület pedig egyszerűen rettentően pocsékra sikeredett. A shop, amelyet a játék közben is megnyithatunk, a képernyő közepén jelenik meg, amivel az a probléma, hogy a harctér 90%-át eltakarja. E baki miatt nem látjuk, mikor kapunk be egy ütést, vagy mikor lenne szüksége társunknak a segítségünkre. De a térkép is indokolatlanul túl van méretezve. Chat ugyan van, de tapasztalataim szerint alig használja valaki, pedig különösen fontos lenne tudatni a csapattársaiddal, ha nem úgy alakulnak a dolgok, mint kellene. Voice chat ráadásul egyáltalán nem található a jelenlegi verzióban. Ráadásként a mesterséges intelligencia ellen folytatott harcok alatt folyamatosan megy a tutorial, ami kellőképpen idegesítő, főként azért, mert a beállítások között barangolva sem lehet találni olyan opciót, amivel kikapcsolhatjuk ezt. A tizenötödik óra után már fenemód zavaró, amikor újra és újra ugyanazt a két-három mondatot hallgatja végig az ember.
AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN
Végül is az Infinite Crisis nem egy rossz játék, ám annyi apró baki található benne, hogy a játékosban hamar felmerül az érzés: jelenlegi formájában nem éri meg túl sok órát beleölni. Pedig megvannak a maga jó tulajdonságai is. Piszkosul jól van optimalizálva, még az öreg PC-ken is remekül fut, egyedül és csapatban is szórakoztató, valamint a rendszer jutalmazza a visszatérő játékosokat némi extra Merittel és skinekkel. A kisebb-nagyobb hibák miatt viszont hajlamos elfeledkezni erről az ember. Egy próbát azonban mindenképpen megér, és ha hajlandóak vagytok kompromisszumokat kötni, akkor biztosan élvezni fogjátok.
