1989. november 9-én leomlott a berlini fal – ezzel a valós eseménnyel indít az Industria című FPS. Hősnőnk, Nora, e jeles nap éjszakáján éppen pihen, amikor kollégája és szeretője felhívja a hírrel. Ám Nora és Walter számára a berlini fal leomlása nem örömteli esemény, ugyanis ők Kelet-Berlinben élnek és dolgoznak, egy titkos laborban, ahol a párhuzamosan létező világokat és a mesterséges intelligenciákat kutatják. November 9-én azonban minden félrecsúszik. Miközben politikai nyomás hatására lezárják a labort, az ott fejlesztett ATLAS nevű MI elszabadul, mire Walter úgy dönt, átlép egy párhuzamos világba. Nora pedig utána ered.
Retró Skynet
Nora egy elpusztult városba, Hakavikba érkezik, ahol mindössze egyetlen ember él. Ő lesz az arctalan segítő, a hang az éterben, aki megpróbálja elmagyarázni, mi siklott félre ebben a világba, miért áll romokban a város és miért akarják különféle robotok megölni Norát. És persze segít kideríteni, hogy hová lett Walter.
Az Industria tehát ezzel a kacifántos sztorival próbál minket meggyőzni arról, hogy játsszunk vele. És szerencsére jól csinálja. A történet és Nora karaktere a program lelke, illetve az egész különlegesre sikerült világ is megragadhatja azt, aki leül elé. A dizájn nagyszerű, kicsit olyan, mintha a Half-Life 2-ből City 17-et összemixelték volna a Terminator univerzumával, majd mindezt nyakon öntenék steampunkkal. A rejtélyeket is jól adagolják, bár néhány fordulat előre megjósolható, ez azonban nem vesz el semmit a történet erejéből.
Maga a shooter rész inkább retró vonásokkal lett felvértezve. Itt nincs semmi flanc. Felejtsük el a fedezékrendszereket, a gyenge pontok keresgélését, nem nyomhatunk bullet time-ot, nem rúghajtuk le az ellenfeleket, még egy fránya becsúszást sem hozhatunk össze. Csak megyünk, futunk, ugrunk és lövünk arra, amerre nézünk, ahogy a Duke Nukem 3D, a Blood, a Quake vagy a Doom idején tettük. Még a fegyverek is olyan egyszerűek, hogy már-már unalmasak: shotgun, SMG, pisztoly, mesterlövészpuska és a ládák szétzúzására használható csákány (feszítővas, kés vagy balta épp nincs kéznél).
Egyszerűnek tűnik? Igen, az, ráadásul a játékmenet sem tartogat sok meglepetést. A pályákon nincs túl sok lehetőségünk csámborogni, sőt a térképek olyan csőszerűen vannak felépítve, hogy ahhoz képest a Metro 2033 open world játék. Mindezek tetejében hiába harcolunk robotok ellen, azok nem mutatnak túl sok intelligenciát. Általában megindulnak felénk, ha nincs lőfegyverük vagy önmegsemmisítő hajlamaik vannak, ha meg van puskájuk, akkor távolról lőnek ránk. Leszedni egyiket sem nehéz, még akkor sem, ha túlerőbe kerülnek. A shoti a közel merészkedőket, a mesterlövés puska a távolban maradókat üti ki 1-2 lövéssel. Az SMG meg jó mindkét fél ellen.
Mindezen túl az Industria sajnos néhány technikai problémával is küszködik. Egyrészt, az Unreal Engine hajlamos összeomlani alatta. Másrészt, ha túl gyorsan mozgunk, még pont láthatjuk a betöltődő objektumokat és textúrákat. Szinte nem telhet el úgy perc, hogy ne látnánk valamit villanni, vagy ne csípnénk el egy még be nem foltozott lyukat a pályán. Ha pedig túl gyorsan mozdulunk rossz irányba, ezeken a lyukakon simán át is esünk.
És, ha ez nem lenne elég, a játék második felére mintha a fejlesztők kifogytak volna a lendületből és a lelkesedésből, vagy szimplán csak gőzük nem volt arról, hogyan kéne befejezni a történetet. Mert az Industria egy pont után félredob mindent, amit addig felépített, és átvált 2001: Űrodüsszeia-szerű elvont őrületbe, hogy aztán a befejezést látva több kérdés merüljön fel bennünk, mint amennyit számon tartottunk a történet elején.
Hibái megbocsáthatók
Mindezek ellenére nem akarom leírni az Industriát. Igen, túlságosan retró, túlságosan lineáris, vannak vele technikai gondok, és a történet vége összecsapott. Mégis, szórakoztató játék marad a végéig. Ugyanis nem hosszú. Három, nagyon sokat lődörögve négy óra alatt végig lehet játszani. Így mire kezdenénk unni az egyszerűségét és bosszantóvá válnának hibái, véget is ér. Arra a három-négy órára viszont nagyszerű szórakozást nyújt érdekes történetével és remek világával. Azt a 7000 forintot, amiért kínálják, simán megéri, de ha kivárunk egy leárazást, akkor potom pénzért kaphatunk egy játékot, ami tökéletes lehet a délutáni vagy esti kikapcsolódásra.
