Furcsa egy házasság ez. A japán Square Enix nevéhez meglehetősen kevés akció-RPG, az n-Space-hez pedig kevés eredeti játék fűzhető, karrierjüket javarészt licencelt címekkel, illetve megszámlálhatatlanul sok mobiltelefonos, kézi konzolos fejlesztésekkel díszítették ki. Ebből a képletből csak a hordozható gép maradt meg, hiszen a Heroes of Ruin száz százalékosan eredeti, teljesen új cím.
Feltéve, ha magát a játékot nézzük, elvégre az inspirációs forrás, a Diablo és a többi hack ’n’ slash hatása folyamatosan érezhető rajta. Egyszerűségében rejlene a nagyszerűsége? Talán, bár sokkal inkább nevezhető tisztességes, látványos, jól összerakott iparos munkának, mint bárminek, ami az eredetiségre vagy az ötletességre rímel. Ennek megfelelően van benne egy bajba jutott világ, ezernyi NPC, ugyanennyi küldetés és annyi loot, amennyi még egyetlen hordozható akció-RPG-ben sem volt.
A bőség zavara talán a Heros of Ruin legjobb része, itt tényleg nem lehet egyetlen métert sem megtenni úgy, hogy ne botolna bele az ember egy új csizmába, páncélba, pajzsba, pallosba vagy más súlyosan hasznos tárgyba, amit mind viselni, mind eladni jó. A meglehetősen egyszerű történet természetesen több kaszttal is végigvihető, így a klasszikus barbár-varázsló-kósza felállás kedvelői itt is meg fogják találni a maguk számításait, csak épp más, meglehetősen bugyuta név alatt. A kasztok kifejezetten változatosak, pontosan azt tudják, amit egy ilyen típusú játékban tudniuk kell. Sajnos a küldetések és maguk a helyszínek már nem állják meg ennyire a helyüket. Az elsősorban a tengerre és annak motívumaira épülő barlangok és katakombák cseppet sem izgalmasak, a bejárható tér kifejezetten szűkös, ami különösen online módban lesz igazán feltűnő és zavaró. Pedig a sztori végére járni csak mások társaságában érdemes: ennél színvonalasabb, élvezetesebb kooperatív játék nincs a platformon, így ha a stílust már unod is, a közösségi élmény miatt mindenképp megérdemel egy kört a HoR.
