Hearts of Iron 4: La Résistance teszt

1941 októberében úgy tűnt, hogy a német villámháborús gépezet eléri Moszkvát, és a szovjet főváros hamarosan elesik. A végső pánikban kivezényelt lakosság már a lövészárkokat ásta, amikor befutott Richard Sorge üzenete. A szovjet hírszerzés tokiói munkatársa jelentette, hogy Japán nem lép be a Szovjetunió elleni háborúba, így 30 friss hadosztályt, 1000 tankot és 1000 repülőt tudtak átcsoportosítani a távol-keletről, s végül Moszkva megúszta, hogy a horogkereszt lobogjon a hagymakupolák felett. 1942. június, Midway, a csendes-óceáni hadszíntér nagy fordulópontja, amely szintén vehetett volna más irányt, ha az amerikai kódfejtők nem törik fel a japán haditengerészet JN-25b kódját. Folytathatnánk még a sort, de nyilvánvalóan látszik, hogy a világháborút nemcsak a hadseregek döntötték el, és a Hearts of Iron 4-hez kiadott legfrissebb expanzió (bár a cím kissé megtévesztő) épp a hírszerzés világába vezet.

A 2016-os megjelenés óta a Paradox alaposan körüljárta a Hearts of Iron-témát, a mostani ugyanis már az ötödik nagy kiegészítés. A korábbiak között voltak kevésbé emlékezetes darabok, mint a legutóbbi Man the Guns, és olyanok is, amelyek nem mindenki szívét dobogtatták meg, bár a Death or Dishonor a magyar játékosokét biztosan, hisz a magyar (és mellékesen a román-jugoszláv-csehszlovák) horizontot tágította új nemzeti döntésekkel, eseményekkel. Amennyiben valaki netán most ismerkedne a Hearts of Ironnal, akkor úgy tessék elképzelni az egészet, hogy a valós és fiktív történelmi események egy fa elrendezésű tablóra vannak felfűzve, és havonta, kéthavonta kiválasztva egyet, kvázi egy saját gazdasági, politikai forgatókönyvet generálunk. Az új La Résistance ezen a nyomvonalon haladva, a portugál fókusz-halmazon igazít ki egyet s mást, de az igazán komoly elágazásokat a spanyol polgárháború, illetve a francia kormányzat – a megszállt rész, a Vischy rezsim, és a régi monarchia felélesztése – kapta. A spanyol nemzeti ütemtervben pedig szépen végig lehet zongorázni olyan utakat, amelyekben Franco fasiszta diktatúrája vagy egy sztálini mintára felépített kommunizmus mellett akár a demokrata párt is elkísérhető az alaposan felépített esemény- és döntéshalmazon át (lojális helyőrségek szervezése, ideológiára veszélyes vezetők eltávolítása és így tovább) egészen egy a 2. világháborúba aktívan beavatkozó kormányig.

Kémek a sasfészekben

A kiegészítő fő attrakciója a hírszerzés, ami régi nagy adóssága az alkotásnak, hisz Szun-Ce bölcseletei már két és fél ezer éve hangoztatják, hogy a győzelem egyik mérföldköve, ha ismered az ellenfeled. Szóval végre egy új táblázat nyílt Intelligence Agency néven, ahol minden nemzet megalapíthatja a saját ügynökségét, a németeknél például az Abwehrt. Az itt kifejthető tevékenységnek három fő összetevője van, ebből az első a fejlesztéseké – hordozható rádió, láthatatlan tinta, kriptográfiai csoportok, tehát csupa-csupa hasznos cucc, amivel az egyes akciók sikereit tudjuk megtámogatni. A második tevékenységi kör az operatív munkáé, amely a gyakorlatban úgy zajlik, hogy az ügynököket „kiküldjük terepre”, kijelölünk egy célkörzetet, ahol megkezdik a kémhálózat kiépítését, bizonyos százalék elérése után pedig bevetéseket oldhatnak meg.

Eleinte könnyebb, párban végrehajtható missziók jönnek, például beszivárogni a célország civil adminisztrációjához, a hadsereghez vagy a légierőhöz, aztán megfújni a fejlesztéseiket, később pedig a helyi ellenállással felvéve a kapcsolatot, szabotázsakciókat is végre tudunk hajtani, vagy éppen a háttérben megszervezni egy a mieinkkel kollaboráló kormányt. A hírszerzés harmadik nagy csoportját a kódtörés jelenti, ami szimpla kattintásos műfaj, és ha sikerül feltörni egy ellenséges nemzet katonai kódját – a szükséges időt lerövidítheti néhány, a kódkönyvek ellopását célzó akció, vagy a mechanikus kódtörő gépek kifejlesztése –, akkor érdemes a passzív bónuszait szép kussban élvezni, és ténylegesen csak a hadműveleti fázisban felhasználni (az adott országnál ugyanis hamar leesik a tantusz, és 30 nap múlva megváltoztatja a kódjait). Miért is éri meg a kódok után rohangálni? Nos, veretes bónuszokat adnak a tervezésre, az áttörésekre, a védekezésre és az inváziós műveletekre…

Új arcok és nevek…

A titkosszolgálati munkához kirendelt ügynökökből véges a készlet, egy jár alapból az iroda megalapításakor, aztán az 5. fejlesztés után még egy, és minden második, a saját frakcióhoz csatlakozó ország ad majd egyet-egyet. Tehát az a furcsa helyzet állt elő, hogy a világháborút megelőző időszakban a leggyengébb a hírszerzés, és gyakorlatilag, amikor kirobban a világégés, akkor indul be robbanásszerűen a verkli, de itt sem mindenkinél. A toborzásnál egyébként nemcsak a saját országunkból (ezt a döntéseknél lehet finomítani), hanem külföldről is válogathatunk, mert logikusan egy angol úriember kisebb sansszal bukik le Angliában (– Two martinis, please! – Dry? – NEIN, ZWEI!!!), mint egy német, emellett arra is figyelnünk kell, hogy a titkosszolgák többsége egy-egy szakterületre (szabotázs, lopás stb.) specializálódott. Amennyiben emberünk lebukik, (jobb esetben) fogságba kerül, és máris tervezhetjük a kiszabadítását célzó küldetést, vagy pedig várhatjuk a halálhírét. De ez egy ilyen szakma… Mindenesetre külhonban és hazai területen is van néhány olyan tevékenység, amit ezek az arcok önállóan, kvázi sallangmentesen végeznek, itthon a kémelhárítást vagy a honi ellenállók dorgálását területi alapon is rájuk bízhatjuk, más országokban pedig a diplomáciai kapcsolatokat erősíthetik, illetve a saját ideológiánkat nyomathatják propagandával.

Összegzésképp, az új DLC hiánypótló kiegészítés, de az okosan összerakott hírszerző eszközök talán jobban muzsikálnának, ha történetesen nem a nulláról kellene elkezdeni az építkezést. Jellemzően a kémhálózatok ugyanis nem a háború közepén épülnek, és a történelem sem erre mutat.  Az árat is némiképp túlzónak érzem, bár mostanában a Paradox kissé erősebben nyomja a ceruzát, hisz a 20 eurós árcímke nem lóg ki a sorból.

Támogasd te is a PC Gurut!