Nehéz lenne meghatározni, miféle stílust is képvisel a Hard Truck Apocalypse. Leginkább az „autós-lövöldözős” megjelöléssel illetném, de bőven tartalmaz még annyi elemet, ami megnehezíti a kategorizálást. Annyi biztos, hogy az előzetes beszámolók alapján a legtöbben egy szimpla kamionos RPG-t vártak. Nem az lett.
Hard Max
A bíztatóan pofás intro után először is kiderül, hogy történetünk a Mad Max című filmklasszikusra erősen hajazó, posztapokaliptikus világban játszódik. A szennyezett levegő mérgezését csak egy speciális maszk viselésével vészelheti át az emberiség - eme sztorielem bevetésével egyben a készítők megspórolhatták a karakterek arcának megrajzolásával és animálásával járó vesződséget. Trükkös.
A világ persze ezzel még nem vált tökéletessé az emberiség számára, mert gaz, fegyveres rablóbandák kezdték fosztogatni a békés kereskedőket, akik így géppuskákkal felspécizett teherautókkal kénytelenek járni az ország útjait. Főhősünk egy fiatal fiú, aki éppen nagykorúvá válásakor veszíti el nevelőapját, és - mivel így már nincsen maradása a tanyavilágban - elindul, hogy megkeresse a valódi papát. Az egyébként szépen megrajzolt - bár nem túl apokaliptikus hangulatú - környezetben autókázva kell felgöngyölítenünk a sztorit, és közben minél nagyobb számban levadászni a ránk törő ellenséget.
Ami először szembetűnik, hogy a kezdéshez kapott vérbeli „redneck” teherautónk kidolgozása ugyan felettébb igényes, és a robbanások kifejezetten látványosak, de a tájjal valami nincs rendjén. Zöldell a fű, egészségtől kicsattanó fák terpesztik lombjukat a gyönyörű kék ég felé, és néhány romvároson kívül semmi nem emlékeztet a nemrég történt apokalipszisre. Mégis sikerült eléggé üresre megalkotni a világot ahhoz, hogy a rajta való barangolást néhány óra után garantáltan elunja az ember. Márpedig barangolni, azt kell...
A játék tartalma lényegében öt pontban foglalható össze: feladatunk a településeken kapott küldetéseket megoldani, kereskedni, verdát tuningolni, a főküldetéssel haladni, de mindenekelőtt autókázni a semmi közepén városról-városra. A probléma leginkább az arányokkal van. Két történés között ugyanis többnyire hatalmas távolságokat kell a pusztaságban döcögnünk vicces sebességű teherautónkkal, alkalmasint visszaverve a banditák egy-egy vérszegény próbálkozását a kirablásunkra. A városokba érve kommunikálhatunk ugyan emberekkel, de ezek a beszélgetések kimerülnek néhány mondatban, és tulajdonképpen mindenhol ismétlődnek. Vagy arra kérnek minket, hogy juttassunk el egy csomagot (esetleg egy konvojt) egy másik településre, vagy arra, hogy lőjünk ki minél több, környéken garázdálkodó banditát. Ezen felül kereskedhetünk az egyes helységekben kapható javakkal is, hogy a pénzből teherautónkat elviselhető külsővel, és minél több exrával ruházzuk fel. A járgány erőssége tudniillik ebben a világban nem a motorjának, hanem a rászerelt hadi felszerelésnek az erejétől függ. Így a szokásos tuning mellett érdemes minél hatalmasabb géppuskákat, majd a későbbiekben energia-, és rakétafegyvereket ráerőltetni a haszongépjárműre. Minden hiányossága ellenére a járművek fejlesztési rendszere a játék egyik pozitívumának tekinthető. A fülkét és a rakodóteret is kicserélhetjük nagyobbra, erősebbre, szebbre, és persze vásárolhatunk a géphez erősebb páncélzatot, extra benzintartályt, és egyéb fullextrás felszereléseket.
Hegyek között, völgyek között
Mindezekre azonban igen borsos áron tehetünk szert. Egy jobb cuccért keményen meg kell dolgoznunk, több tucatszor kell fordulnunk áruval megrakodva, nem ritkán rettenetesen hosszú távolságokat megtéve a tök üres mezők, dombok, erdők között. Az autók mozgása ugyan jól lett animálva, de azért valljuk be, a zöld mezőben pöfögés annyira nem szórakoztató, hogy a játékmenet 80-90 százalékát kitegye.
Ezt a problémát a fejlesztők a rendszerint csoportokban érkező banditák elleni küzdelemmel igyekeztek feloldani - mindhiába. Az ellenség legfőbb jellemzője ugyanis, hogy - puritán megfogalmazásban - síkhülye. Autóikkal nyílegyenesen nekünk jönnek, meg sem próbálnak fedezékből tüzelni, vagy bekeríteni minket. A harc így kimerül abban, hogy folyamatosan nyomva tartjuk a tűzgombot, és megvárjuk, ki robban fel előbb: ők vagy mi. Elkeseredetten próbáltam tolatni, kanyarogni, mögéjük kerülni, de a járművünk fordulékonysága olyan, akár egy valódi dömperé, értelmetlen minden trükkös manőver. Minden azon múlik, hogy kinél van a nagyobb kaliber. Általában elmondható viszont, hogy a súlyosabb sérüléseink kijavíttatása csillagászati összegekbe kerül, ami kifejezetten bosszantó, ha magáért a küldetésért ennek a pénznek csak a töredékét kapjuk. Egy helyütt például csak úgy lehet átjutni, ha kifizetjük a rablóknak a - játékban brutálisan soknak számító - 10 000 kredites hídpénzt. Nos, nekiláttam, hogy véres verejtékkel összekaparjam a lét, aztán amikor már megvolt 6000, megsérült a kocsim, és maga a javíttatás többe került volna 10 000-nél… Ezzel a fejlesztők gyakorlatilag halálra is ítélték a játékot. Hiába az érdekesnek tűnő kereskedés, az alakuló fősztori, a küldetések, meg a tuning, ha ennek ára az, hogy monoton lövöldözéseket kell nyomnunk végtelennek tűnő döcögés közepette.
A játék zenéje csak tovább ront a helyzeten, mivel az elméletileg posztapokaliptikus környezetbe simán odateszi a gitáros tingli-tanglit, bizarr disszonanciába taszítva az amúgy sem egységes atmoszférát. Ilyen zenével a háta mögött a valóságban sem szívesen vezet az ember, nemhogy ebben a játékban. A másik rettenetet, amivel szembesülnöm kellett, úgy hívják, gépigény. A PC-s játékok vastörvénye értelmében ugye jó játékokhoz kell egy jó vas. Ezt módosíthatnám úgy is: a legjobb és a legrosszabb játékokhoz kell a legjobb vas. Mert tényleg nem csúnya a Hard Truck Apocalypse, de az, hogy 3 GHz-es P4-et ajánlanak hozzá, 1 giga rammal, már-már komikus.
Apokalipszis most?
Menet közben mégis mindvégig az volt az érzésem, hogy a Hard Truck Apocalypse jó játék is lehetett volna. A teherautók végül is pofásak (bár csak ötféle van belőlük), a tápolásuk szórakoztató, és az ellenfelek is elég vagányan meg vannak rajzolva. Az alaptörténetben is lett volna potenciál, ha több energiát fordítanak a küldetések kiagyalására, a városok megalkotására és jobban odafigyelnek arra, hogy a játék hangulata egyben legyen. Az arányok pecsételik meg a Hard Truck sorsát, mert nincs ember, aki egy órát autózzon egy új páncélzatért a semmi közepén… A Pirates of the Caribbean első része jut az eszembe, ahol szintén sokat kellett kereskedni és hajókázni, de a recsegő árbocokkal, dörgő ágyúkkal, szenzációs hangulatú környezettel mindez még élvezhető is volt, nem beszélve a hallatlanul élethű vízről, amibe az ember legszívesebben fejest ugrott volna. A Hard Truck Apocalypse-ben azonban legfeljebb a jó elképzelést látni, az igényes megvalósítás hiányában viszont nem várhatunk jó játékot. Mindent akart a szarka, de nem bírta anyagiakkal.
A játékról szóló egyik előzetesben egy online magazin így fogalmazott: „A játék olyan, mint a Freelancer és a Road Warrior kombinációja. El tudnátok képzelni ennél jobbat?” Nos, a kombinációval nincsen gond, a kivitelezéssel viszont bőven akad. Arról, hogy mekkora csalódás is a játék a várakozásokhoz képest, mindent elmond, hogy egyes lapok anno lelkes előrejelzésekben dicsérték, most pedig arra sem vették a fáradságot, hogy tesztet írjanak róla…
Írta: Duncan
Hard Max
A bíztatóan pofás intro után először is kiderül, hogy történetünk a Mad Max című filmklasszikusra erősen hajazó, posztapokaliptikus világban játszódik. A szennyezett levegő mérgezését csak egy speciális maszk viselésével vészelheti át az emberiség - eme sztorielem bevetésével egyben a készítők megspórolhatták a karakterek arcának megrajzolásával és animálásával járó vesződséget. Trükkös.
A világ persze ezzel még nem vált tökéletessé az emberiség számára, mert gaz, fegyveres rablóbandák kezdték fosztogatni a békés kereskedőket, akik így géppuskákkal felspécizett teherautókkal kénytelenek járni az ország útjait. Főhősünk egy fiatal fiú, aki éppen nagykorúvá válásakor veszíti el nevelőapját, és - mivel így már nincsen maradása a tanyavilágban - elindul, hogy megkeresse a valódi papát. Az egyébként szépen megrajzolt - bár nem túl apokaliptikus hangulatú - környezetben autókázva kell felgöngyölítenünk a sztorit, és közben minél nagyobb számban levadászni a ránk törő ellenséget.
Ami először szembetűnik, hogy a kezdéshez kapott vérbeli „redneck” teherautónk kidolgozása ugyan felettébb igényes, és a robbanások kifejezetten látványosak, de a tájjal valami nincs rendjén. Zöldell a fű, egészségtől kicsattanó fák terpesztik lombjukat a gyönyörű kék ég felé, és néhány romvároson kívül semmi nem emlékeztet a nemrég történt apokalipszisre. Mégis sikerült eléggé üresre megalkotni a világot ahhoz, hogy a rajta való barangolást néhány óra után garantáltan elunja az ember. Márpedig barangolni, azt kell...
A játék tartalma lényegében öt pontban foglalható össze: feladatunk a településeken kapott küldetéseket megoldani, kereskedni, verdát tuningolni, a főküldetéssel haladni, de mindenekelőtt autókázni a semmi közepén városról-városra. A probléma leginkább az arányokkal van. Két történés között ugyanis többnyire hatalmas távolságokat kell a pusztaságban döcögnünk vicces sebességű teherautónkkal, alkalmasint visszaverve a banditák egy-egy vérszegény próbálkozását a kirablásunkra. A városokba érve kommunikálhatunk ugyan emberekkel, de ezek a beszélgetések kimerülnek néhány mondatban, és tulajdonképpen mindenhol ismétlődnek. Vagy arra kérnek minket, hogy juttassunk el egy csomagot (esetleg egy konvojt) egy másik településre, vagy arra, hogy lőjünk ki minél több, környéken garázdálkodó banditát. Ezen felül kereskedhetünk az egyes helységekben kapható javakkal is, hogy a pénzből teherautónkat elviselhető külsővel, és minél több exrával ruházzuk fel. A járgány erőssége tudniillik ebben a világban nem a motorjának, hanem a rászerelt hadi felszerelésnek az erejétől függ. Így a szokásos tuning mellett érdemes minél hatalmasabb géppuskákat, majd a későbbiekben energia-, és rakétafegyvereket ráerőltetni a haszongépjárműre. Minden hiányossága ellenére a járművek fejlesztési rendszere a játék egyik pozitívumának tekinthető. A fülkét és a rakodóteret is kicserélhetjük nagyobbra, erősebbre, szebbre, és persze vásárolhatunk a géphez erősebb páncélzatot, extra benzintartályt, és egyéb fullextrás felszereléseket.
Hegyek között, völgyek között
Mindezekre azonban igen borsos áron tehetünk szert. Egy jobb cuccért keményen meg kell dolgoznunk, több tucatszor kell fordulnunk áruval megrakodva, nem ritkán rettenetesen hosszú távolságokat megtéve a tök üres mezők, dombok, erdők között. Az autók mozgása ugyan jól lett animálva, de azért valljuk be, a zöld mezőben pöfögés annyira nem szórakoztató, hogy a játékmenet 80-90 százalékát kitegye.
Ezt a problémát a fejlesztők a rendszerint csoportokban érkező banditák elleni küzdelemmel igyekeztek feloldani - mindhiába. Az ellenség legfőbb jellemzője ugyanis, hogy - puritán megfogalmazásban - síkhülye. Autóikkal nyílegyenesen nekünk jönnek, meg sem próbálnak fedezékből tüzelni, vagy bekeríteni minket. A harc így kimerül abban, hogy folyamatosan nyomva tartjuk a tűzgombot, és megvárjuk, ki robban fel előbb: ők vagy mi. Elkeseredetten próbáltam tolatni, kanyarogni, mögéjük kerülni, de a járművünk fordulékonysága olyan, akár egy valódi dömperé, értelmetlen minden trükkös manőver. Minden azon múlik, hogy kinél van a nagyobb kaliber. Általában elmondható viszont, hogy a súlyosabb sérüléseink kijavíttatása csillagászati összegekbe kerül, ami kifejezetten bosszantó, ha magáért a küldetésért ennek a pénznek csak a töredékét kapjuk. Egy helyütt például csak úgy lehet átjutni, ha kifizetjük a rablóknak a - játékban brutálisan soknak számító - 10 000 kredites hídpénzt. Nos, nekiláttam, hogy véres verejtékkel összekaparjam a lét, aztán amikor már megvolt 6000, megsérült a kocsim, és maga a javíttatás többe került volna 10 000-nél… Ezzel a fejlesztők gyakorlatilag halálra is ítélték a játékot. Hiába az érdekesnek tűnő kereskedés, az alakuló fősztori, a küldetések, meg a tuning, ha ennek ára az, hogy monoton lövöldözéseket kell nyomnunk végtelennek tűnő döcögés közepette.
A játék zenéje csak tovább ront a helyzeten, mivel az elméletileg posztapokaliptikus környezetbe simán odateszi a gitáros tingli-tanglit, bizarr disszonanciába taszítva az amúgy sem egységes atmoszférát. Ilyen zenével a háta mögött a valóságban sem szívesen vezet az ember, nemhogy ebben a játékban. A másik rettenetet, amivel szembesülnöm kellett, úgy hívják, gépigény. A PC-s játékok vastörvénye értelmében ugye jó játékokhoz kell egy jó vas. Ezt módosíthatnám úgy is: a legjobb és a legrosszabb játékokhoz kell a legjobb vas. Mert tényleg nem csúnya a Hard Truck Apocalypse, de az, hogy 3 GHz-es P4-et ajánlanak hozzá, 1 giga rammal, már-már komikus.
Apokalipszis most?
Menet közben mégis mindvégig az volt az érzésem, hogy a Hard Truck Apocalypse jó játék is lehetett volna. A teherautók végül is pofásak (bár csak ötféle van belőlük), a tápolásuk szórakoztató, és az ellenfelek is elég vagányan meg vannak rajzolva. Az alaptörténetben is lett volna potenciál, ha több energiát fordítanak a küldetések kiagyalására, a városok megalkotására és jobban odafigyelnek arra, hogy a játék hangulata egyben legyen. Az arányok pecsételik meg a Hard Truck sorsát, mert nincs ember, aki egy órát autózzon egy új páncélzatért a semmi közepén… A Pirates of the Caribbean első része jut az eszembe, ahol szintén sokat kellett kereskedni és hajókázni, de a recsegő árbocokkal, dörgő ágyúkkal, szenzációs hangulatú környezettel mindez még élvezhető is volt, nem beszélve a hallatlanul élethű vízről, amibe az ember legszívesebben fejest ugrott volna. A Hard Truck Apocalypse-ben azonban legfeljebb a jó elképzelést látni, az igényes megvalósítás hiányában viszont nem várhatunk jó játékot. Mindent akart a szarka, de nem bírta anyagiakkal.
A játékról szóló egyik előzetesben egy online magazin így fogalmazott: „A játék olyan, mint a Freelancer és a Road Warrior kombinációja. El tudnátok képzelni ennél jobbat?” Nos, a kombinációval nincsen gond, a kivitelezéssel viszont bőven akad. Arról, hogy mekkora csalódás is a játék a várakozásokhoz képest, mindent elmond, hogy egyes lapok anno lelkes előrejelzésekben dicsérték, most pedig arra sem vették a fáradságot, hogy tesztet írjanak róla…
Írta: Duncan
Grafika: 100
Zene: 100
Hangok: 90
Játékélmény: 80
Hangulat: 90
Történet: 70
Szoval nem értem miért kellet le huzni ennyire,a történet nem valami nagy cucc de nem is rossz. Szoval szerintem jó játék volt,és most is az. Én csak ajánlani tudom.