A játékot készítő cég számára nem ismeretlen ez a műfaj. A kilencvenes években készült el az első űrjátékuk, ők fejlesztették a neves Imperium Galactica mindkét részét, és azóta még jó pár stratégiarajongó számára okoztak kellemes pillanatokat háborús témájú anyagaikkal. Ami a legszebb, hogy magyar firmáról van szó, akiknél a minőség állandósulni látszik. Jelen tesztalanyunk 2002-ben jelent meg, nem egy mai darab, de ennek számos előnye van, példának okáért a mai konfigurációkon akár teljes részletességgel is vígan elfutó motor, az olcsó beszerezhetőség, vagy a kiadás óta megjelent frissítések, melyeknek köszönhetően a játékost szinte semmilyen bug nem zavarhatja meg az elmerülésben.
Nem egy filmnek vagy játéknak szolgált már alapul a jövőben túlnépesedő Föld, és az űrbe kivándorlás új bolygók felfedezése végett. A XX. században sikerül is a Marst emberekkel benépesíteni, ám idővel a viszonyok jó szokása szerint a két bolygó közötti barátság megromlik, és mi más lehetne a megoldás, mint egy kiadós háború? És hogyha már űr, akkor innen sem fognak hiányozni más bolygók szülöttei. A mi feladatunk lesz a Vörös Bolygó népével rendezni a problémát, és nem mellesleg az idegen lényekkel megismertetni az egy igaz fajt.
Parancsainkat alapvetően kétféle terepen adhatjuk ki. Egyrészt adott egy sík, kétdimenziós felület, amit lehet dönteni, nagyítani. Ez amolyan áttekintő nézet, ahol az adott naprendszereket láthatjuk a bolygókkal, hajókkal, aszteroidákkal, ugrópontokkal (féreglyukakkal). A szokásos „bal kattintás: kijelöl, jobb kattintás: odamegy/megtámad” módszerrel navigálhatjuk hadainkat, míg a bolygókról részletes információkat kaphatunk (név, lakosság, éppen mi történik ott, kinek a tulajdonában van).
Repülő szerkezeteink alapvetően három csoportra vannak osztva: Hajók – ide tartoznak harcoló egységeink, mint a vadászok, korvettek, és a legerősebbek, a cirkálók-, Kémek és Spec néven a speciális hajók. Ilyenek lehetnek a bányászállomások, amiket legyártva aszteroidákon végezhetünk fúrásokat holmi pénz reményében, gyarmatosító hajók, melyekkel egy lakatlan bolygóra szállíthatunk embereket, kereskedőhajók, roncsbegyűjtő hajó, amelyikkel sok gondunk nincs, legyártása után vígan szedi az űrben kisebb-nagyobb csaták után fennmaradó maradványokat újrahasznosítás céljából. Specnek számítanak még a különféle katonai bázisok, melyek roppant tűzerővel rendelkeznek. Érdemes őket egy-egy bolygó közelében leposztolni – onnantól kezdve a védelem meg is van oldva. A spionok roppant mókás egyedek, komolyabb hadtest nem képzelhető el nélkülük. Azon kívül, hogy nyilván információszerzés a feladatuk, tudnak pénzt lopni az ellenféltől, szabotálni egy ellenséges repülőt vagy akár egy teljes bolygó védelmét, találmányt lopni stb. -- vagy kiszúrni az ellenfél kémét, ha az akarja eljátszani velünk ugyanezt a tréfát.
Harcosainkat és bolygóinkat fejleszthetjük különféle találmányokkal az F5 billentyűvel előcsalható Kutatás képernyőn. A Hajótechnológia ágon találhatjuk fel azokat a hajókat, melyek legyártására később parancsot adhatunk és melyeket a Felszerelés részben különféle javító, erősítő alkatrészekkel láthatunk el. Fegyverfajtákból négyféle van, ezeket is itt fejleszthetjük ki. Nem érdemes mindet kikutatni, mert nem lesz rá elég KP-nk (ami itt Kutatási Pont), elég csak egy, vagy legfeljebb két fegyverre koncentrálni. Én a kampány során tök jól elvoltam a proton- és rakéta fegyverekkel. A bolygótechnológiánál elősegíthetjük a planétánkon uralkodó jobb morált és népességnövekedést, a szociológia és kémkedés pedig a kereskedelmen, adón és kémeinken lendíthet (mondjuk, hogy ne bukjanak le túl gyakran).
Minden kutatás adott KP-ba kerül, gazdálkodjunk okosan!
Időről-időre bejelentkezik néhány gyanús alak, akik hadainkat kívánják erősíteni. Ezek rendelkeznek mindenféle tulajdonsággal; van, amelyik remek harcos, a másik meg jó kormányzó módjára növeli a bolygó bevételét, de számtalan tulajdonságot ismer a játék, ráadásul a hősök fejlődnek is. Egy három ezüst csillaggal rendelkező katonával felszerelt hadosztály nyilván ütőképesebben tesz rendet, mint egy hős nélküli, frissen gyártott brigád.
Viszont nem ingyen szolgálnak minket zsoldosaink, így egy nagyobb flotta sok hőssel eléggé megterheli a kincstárat. Az F6-ra előcsalható birodalominfó panelen többek között nyomon követhetjük bevételeinket és kiadásainkat is.
Parancsainkat leginkább a már említett 2D-s képernyőn fogjuk kiadni, és ez sem lenne kevés, de ami igazán látványossá teszi a Haegemoniát, az a szóköz lenyomására bármikor előcsalható nézet, amellyel közelről is megszemlélhetjük űrcsatáinkat, körbevizsgálhatunk minden bolygót, láthatjuk, ahogy a roncsokat begyűjti a hajónk... És egyáltalán, a szemünk előtt lesz maga az űr. Ugyan én még nem jártam más galaxisban, sőt még a Földet sem hagytam el, de amit itt látok, az alapján el tudom képzelni, milyen egy univerzum. Látványos, na.
Nem is méltatom tovább a grafikát, inkább egy pár szó a hangokról és zenékről. Magyar játékhoz magyar szövegek és szinkron társul. Nem mondom, jókat szórakoztam a párbeszédeken és egyes beszólásokon, Kuchera mesterkémén meg aztán pláne (egy sikeres találat után: „Remélem, volt légzsák a hajódban!”). A zene kellemes, alig meglepően amolyan „űrhangulatú”, nem zavaró, ráadásul helyzettől függően változik.
Remek ötlet volt a ki- bekacsolható véletlen események használata. Ilyen lehet mondjuk egy nem várt napkitörés, betegség felbukkanása a bolygónkon meg hasonló jobb-rosszabb történések.
Ami viszont zavart, az a kezelés. Néha azt sem tudtam, melyik egységem van kijelölve. A 3D-s nézet meg valóban szép, de ember legyen a talpán, aki arról egy sikeres űrcsatát levezényel. Kellemetlenül ért a hadjárat során, amikor a nagy nehezen, becsülettel ellopott találmányt a következő pályán újra az alapoktól ki kellett fejlesztenem. Ugyan ez vonatkozik a bolygókra is. El tudtam volna képzelni, hogy a bolygók felszínére is lemerészkedhetek, megnézem a hangyamód serénykedő lakosságot, esetleg néhány épületet... Jó, ez lehet, hogy némiképp komolyabb hardverigényt szükségelt volna, meg inkább csak látványos, mint hasznos.
Az egyszemélyes hadjárat mellett természetesen multiplayer- csatákat is vívhatunk, ebben az esetben viszont nélkülözni vagyunk kénytelen szeretett hőseinket. Egy utolsó infó: a játék gyűjteményes kiadásban is megjelent, ami pluszban pólót, posztert, regényt, és külön cédén a játék zenéit tartalmazza.
Hol járunk? És mikor?
Nem egy filmnek vagy játéknak szolgált már alapul a jövőben túlnépesedő Föld, és az űrbe kivándorlás új bolygók felfedezése végett. A XX. században sikerül is a Marst emberekkel benépesíteni, ám idővel a viszonyok jó szokása szerint a két bolygó közötti barátság megromlik, és mi más lehetne a megoldás, mint egy kiadós háború? És hogyha már űr, akkor innen sem fognak hiányozni más bolygók szülöttei. A mi feladatunk lesz a Vörös Bolygó népével rendezni a problémát, és nem mellesleg az idegen lényekkel megismertetni az egy igaz fajt.
Az űr a zűr
Parancsainkat alapvetően kétféle terepen adhatjuk ki. Egyrészt adott egy sík, kétdimenziós felület, amit lehet dönteni, nagyítani. Ez amolyan áttekintő nézet, ahol az adott naprendszereket láthatjuk a bolygókkal, hajókkal, aszteroidákkal, ugrópontokkal (féreglyukakkal). A szokásos „bal kattintás: kijelöl, jobb kattintás: odamegy/megtámad” módszerrel navigálhatjuk hadainkat, míg a bolygókról részletes információkat kaphatunk (név, lakosság, éppen mi történik ott, kinek a tulajdonában van).
Repülő szerkezeteink alapvetően három csoportra vannak osztva: Hajók – ide tartoznak harcoló egységeink, mint a vadászok, korvettek, és a legerősebbek, a cirkálók-, Kémek és Spec néven a speciális hajók. Ilyenek lehetnek a bányászállomások, amiket legyártva aszteroidákon végezhetünk fúrásokat holmi pénz reményében, gyarmatosító hajók, melyekkel egy lakatlan bolygóra szállíthatunk embereket, kereskedőhajók, roncsbegyűjtő hajó, amelyikkel sok gondunk nincs, legyártása után vígan szedi az űrben kisebb-nagyobb csaták után fennmaradó maradványokat újrahasznosítás céljából. Specnek számítanak még a különféle katonai bázisok, melyek roppant tűzerővel rendelkeznek. Érdemes őket egy-egy bolygó közelében leposztolni – onnantól kezdve a védelem meg is van oldva. A spionok roppant mókás egyedek, komolyabb hadtest nem képzelhető el nélkülük. Azon kívül, hogy nyilván információszerzés a feladatuk, tudnak pénzt lopni az ellenféltől, szabotálni egy ellenséges repülőt vagy akár egy teljes bolygó védelmét, találmányt lopni stb. -- vagy kiszúrni az ellenfél kémét, ha az akarja eljátszani velünk ugyanezt a tréfát.
Kutassunk találmányok után
Harcosainkat és bolygóinkat fejleszthetjük különféle találmányokkal az F5 billentyűvel előcsalható Kutatás képernyőn. A Hajótechnológia ágon találhatjuk fel azokat a hajókat, melyek legyártására később parancsot adhatunk és melyeket a Felszerelés részben különféle javító, erősítő alkatrészekkel láthatunk el. Fegyverfajtákból négyféle van, ezeket is itt fejleszthetjük ki. Nem érdemes mindet kikutatni, mert nem lesz rá elég KP-nk (ami itt Kutatási Pont), elég csak egy, vagy legfeljebb két fegyverre koncentrálni. Én a kampány során tök jól elvoltam a proton- és rakéta fegyverekkel. A bolygótechnológiánál elősegíthetjük a planétánkon uralkodó jobb morált és népességnövekedést, a szociológia és kémkedés pedig a kereskedelmen, adón és kémeinken lendíthet (mondjuk, hogy ne bukjanak le túl gyakran).
Minden kutatás adott KP-ba kerül, gazdálkodjunk okosan!
Dicső hősök
Időről-időre bejelentkezik néhány gyanús alak, akik hadainkat kívánják erősíteni. Ezek rendelkeznek mindenféle tulajdonsággal; van, amelyik remek harcos, a másik meg jó kormányzó módjára növeli a bolygó bevételét, de számtalan tulajdonságot ismer a játék, ráadásul a hősök fejlődnek is. Egy három ezüst csillaggal rendelkező katonával felszerelt hadosztály nyilván ütőképesebben tesz rendet, mint egy hős nélküli, frissen gyártott brigád.
Viszont nem ingyen szolgálnak minket zsoldosaink, így egy nagyobb flotta sok hőssel eléggé megterheli a kincstárat. Az F6-ra előcsalható birodalominfó panelen többek között nyomon követhetjük bevételeinket és kiadásainkat is.
Parancsainkat leginkább a már említett 2D-s képernyőn fogjuk kiadni, és ez sem lenne kevés, de ami igazán látványossá teszi a Haegemoniát, az a szóköz lenyomására bármikor előcsalható nézet, amellyel közelről is megszemlélhetjük űrcsatáinkat, körbevizsgálhatunk minden bolygót, láthatjuk, ahogy a roncsokat begyűjti a hajónk... És egyáltalán, a szemünk előtt lesz maga az űr. Ugyan én még nem jártam más galaxisban, sőt még a Földet sem hagytam el, de amit itt látok, az alapján el tudom képzelni, milyen egy univerzum. Látványos, na.
Űrfinálé
Nem is méltatom tovább a grafikát, inkább egy pár szó a hangokról és zenékről. Magyar játékhoz magyar szövegek és szinkron társul. Nem mondom, jókat szórakoztam a párbeszédeken és egyes beszólásokon, Kuchera mesterkémén meg aztán pláne (egy sikeres találat után: „Remélem, volt légzsák a hajódban!”). A zene kellemes, alig meglepően amolyan „űrhangulatú”, nem zavaró, ráadásul helyzettől függően változik.
Remek ötlet volt a ki- bekacsolható véletlen események használata. Ilyen lehet mondjuk egy nem várt napkitörés, betegség felbukkanása a bolygónkon meg hasonló jobb-rosszabb történések.
Ami viszont zavart, az a kezelés. Néha azt sem tudtam, melyik egységem van kijelölve. A 3D-s nézet meg valóban szép, de ember legyen a talpán, aki arról egy sikeres űrcsatát levezényel. Kellemetlenül ért a hadjárat során, amikor a nagy nehezen, becsülettel ellopott találmányt a következő pályán újra az alapoktól ki kellett fejlesztenem. Ugyan ez vonatkozik a bolygókra is. El tudtam volna képzelni, hogy a bolygók felszínére is lemerészkedhetek, megnézem a hangyamód serénykedő lakosságot, esetleg néhány épületet... Jó, ez lehet, hogy némiképp komolyabb hardverigényt szükségelt volna, meg inkább csak látványos, mint hasznos.
Az egyszemélyes hadjárat mellett természetesen multiplayer- csatákat is vívhatunk, ebben az esetben viszont nélkülözni vagyunk kénytelen szeretett hőseinket. Egy utolsó infó: a játék gyűjteményes kiadásban is megjelent, ami pluszban pólót, posztert, regényt, és külön cédén a játék zenéit tartalmazza.
