GTA 5 [PC] teszt

Arról ugyanis nincs vita, sem megosztott vélemények, hogy a Grand Theft Auto V mennyire jelentős, meghatározó játék – hiszen bő 18 hónappal ezelőtt, 2013 szeptemberében már láthattuk, hogy a Rockstar Games ugyan lassan dolgozik, de azért, hogy közel tökéleteset csináljon. Nem ülnek a babérjaikon, nem hitegetnek, nem játszanak hiába az érzelmekkel (ugye, Valve?), és még csak a közelében sincsenek annak, hogy ne adjanak bele apait-anyait. Ráadásul csodára is képesek: a Grand Theft Auto V önmagában is egy szinte példátlanul tartalmas, döbbenetesen jó játék, de ha számításba vesszük azt is, hogy mindezt egy hétesztendős gép életciklusának legvégén produkálta, olyan dolgokat hozva ki a PlayStation 3-ból és az Xbox 360-ból, amire talán a világon senki más nem lett volna képes, akkor egyértelmű, hogy valami olyasminek lehettünk a részesei, mely konzolgenerációnként jó, ha egyszer történik meg – és az előző ciklusban nem is született kettőnél több GTA. Az igazából egy másodpercig se volt kérdéses, hogy a GTA idővel PC-re is megjelenik, elvégre innen indult, és mindig itt kötött ki, a kérdés inkább csak az volt, hogy mikor. És megint és megint: a GTA V valahogy csak nem akart új platformra hajózni, és még PS4-re és Xbox One-ra is előbb jött ki, mint PC-re, de végtelennek tűnő várakozás és sokadszori csúszás után befutott – és maradéktalanul megérte várni rá.

GYILKOS TRIÓ

A GTA V PC-s változata persze alapvetően pontosan ugyanaz a játék, mint amilyen másfél évvel ezelőtt volt. A helyszín továbbra is San Andreas megye – igen, az egész. Bár a mérete a GTA SA óta jelentősen megnőtt (akkora, mint a GTA 4, a San Andreas és Red Dead Redemption együttvéve), nagyvárosból csak egy van rajta, Los Santos – az viszont akkora, mintha három Liberty Cityt raknánk egymás mellé, és ennek van a leginkább igazi metropolisz hangulata az eddigiek közül, két okból. Egyrészt mert rendes várostervezésen alapul, vagyis van ipari, üzleti, lakónegyede is, másrészt mert az egész pontosan úgy néz ki és pont olyan hangulatot áraszt, mint a mintaadó Los Angeles. A GTA V pont ezt parodizálja ki úton-útfélen kreatív szójátékaival, „rögtön az arcodba”-szerű, néha alpári poénjaival, a főbb szereplők monológjaival és párbeszédeivel.

Szereplőből kereken három van, a sorozat történetében először: Michael, a nyugdíját élvező exbűnöző, Franklin, a feltörekvő gengszter, és Trevor, az épelméjűségét évtizedekkel korábban elvesztő fegyverkereskedő / methgyáros / redneck atyaúristen. Természetesen hármójuk szálai gyorsan egybefutnak, és részben kényszerből, részben pedig az új és a régi emlékek miatt kiépül köztük egy szoros kapocs, amely végigkíséri őket a 20-30 órás, remekbe szabott sztorin. Bővebben is érdekel, mit tartogat a GTA V monumentális egyszemélyes kampánya? Akkor lapozd fel a PC Guru 2013/10-es számát, vagy látogass el a PC Guru Online-ra, ahol Bate ultrarészletes tesztjéből mindent megtudhatsz!

TÖKÉLETESRE CSISZOLVA

Azt ugyanis eddig is pontosan tudtuk, hogy mit fog hozni a PC-s GTA V kampánya, az viszont egészen a megjelenés előtti hónapokig kérdéses volt, hogy milyen extrákkal fejeli meg azt. Mert ugyan az alapjáték itt-ott feljavított változata (stabilabb képfrissítés, magasabb felbontás) is bőven elég lett volna ahhoz, hogy egy szakajtónyi fogyjon az átiratból, de ez nem indokolta volna meg a 18 hónapos várakozási időt, még ha tudjuk is, hogy egy ekkora játékot már alapból sem egyszerű átírni. Elég csak megnézni a GTA IV PC-s kiadását, amely sok konfiguráción mind a mai napig nem hajlandó megfelelően működni (már ha egyáltalán elindul), és mivel hivatalos, átfogó javítás sose érkezett hozzá, ezért lehet, hogy ez egy örök vakfolt marad a kizárólag PC-vel rendelkező GTA-rajongók számára. S mi a helyzet most?

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a PC-s GTA V az egyik legjobb átirat, amit valaha csináltak – például azért, mert a GTA IV-gyel ellentétben gyakorlatilag tökéletesen fut. Bár a kiadásakor voltak kifejezetten abnormálisnak mondható gondjai (például ha ékezet volt a Windows felhasználói névben, szimplán nem lehetett feltelepíteni), de ezt szerencsére mára sikerült orvosolni, azóta pedig szinte zökkenőmentesen muzsikál. Hogy pontosan milyen jól és mennyire, ahhoz egyrészt olvassátok el a Hardverrovat GTA V-cikkét, amiben különböző konfigurációk alatti teljesítménytesztet találtok, másrészt higgyetek nekünk: a GTA V az optimalizáció iskolapéldája, rettenetesen öreg vagy alapvetően nem játékra tervezett konfigurációkon (például laptopon) is nem csak, hogy el tud indulni, de kompromisszumok árán még vadítóan jól is zakatol.

És bizony van hol levenni a látványból a teljesítmény kárára, vagy fordítva. A PC-s GTA V-öt a Max Payne 3-as csapat készítette, akik már bizonyították, hogy nem csak értenek a platformhoz, de a maximumot is kihozzák belőle, így nem meglepő, hogy a GTA V-be is hihetetlenül komplex, minden részletre kiterjedő grafikus almenü jutott, ahol a kötelező funkciókon (élsimítás, tesszelláció, látótávolság) túl még olyan dolgokat is sikerült betuszkolni, mint a gyalogosok és az autók száma, vagy a repülés közbeni részletesség csúszkája. Mindezt egy memóriamérő fogja keretbe, amely megmutatja, hogy az adott opció bepipálása mennyi videomemóriát eszik meg, így hozva ki a maximumot a rendelkezésre álló hardverből. A maximum jelen esetben 60 fps-es képfrissítési értéket és 4k felbontást jelent; ehhez persze brutális gépre van szükség, de a végeredmény önmagáért beszél: egy 18 hónapos játék gyakorlatilag szebb, mint bármi a piacon, a műfajában például egészen biztosan.

Ha nem is szorosan, de szintén a grafikához kötődik az, ami a GTA IV-nél még csak mod volt, mostanra viszont (a GTA V-tel) a kánon része lett: az FPS-mód, azaz a belső kameranézet, amely egy kizárólagosan TPS-ként tálalt sorozat életében azért elég nagy ugrás. Használata persze nem kötelező, épp úgy egy gombbal lehet be- vagy kikapcsolni, mint a hagyományos kameranézeteket, de igazából nagyon hasznos tud lenni a lőfegyveres harcok során, főleg a szűk helyeken (mint mondjuk egy folyosó). Persze ezt is meg lehetett volna oldani fapadosan, egy sima célkereszttel, de a Rockstar itt is továbbment, és teljes egészében az FPS-nézethez szabták a játékot. Az egy dolog, hogy minden fegyver rendesen kidolgozott modellel és ehhez passzoló animációkkal rendelkezik, az meg egy másik, hogy ugyanez igaz a járművekre is. Igen, az összesre, a bicikliktől kezdve a klónautókon át egészen a repülőkig. És hogy mennyire részletes? Nem annyira, mint egy szimulátorban (a kasztnimozgást nagyon nem sikerült eltalálni), de sokat elárul a Rockstar hozzáállásáról, hogy minden kijelző működik, és ha mondjuk eltalálták a benzintankot és elkezd szivárogni az üzemanyag, akkor a műszerfalon még a kijelző is elkezd villogni. Döbbenetes, na.

Amennyiben van valami, ami ezt az egészet megkoronázza, az mindenképp a rendezői mód és az ehhez passzoló videószerkesztő, ami pontosan az, amit a neve sugall: egy komplett videókészítő készlet. A GTA sikerének egyik fontos tényezőjét mindig is a rajongói videók jelentették: az ugratásoknak szentelt montázsok, az őrült ötletek kiteljesülései, a modok bemutatása, de ezeket eddig mindig úgy kellett összebarkácsolni. Eddig. Egy beállítással a játék folyamatosan rögzít, tehát nem kell állandóan arra koncentrálni, hogy pont a felvétel ideje alatt történjen valami izgalmas, bár persze manuális rögzítésre is van mód. A nyersanyagot ezután be kell húzni a szerkesztőbe, ahol aztán tényleg bármit megtehetsz vele. Instagram-szerű filterek húzhatók rá, be lehet állítani a kamerával kapcsolatos összes fontosabb dolgot, szöveg vagy akár zene is úsztatható a képre, és több klipet is egybe lehet fűzni. Az ehhez megálmodott felület egyszerre ismerős (pont olyan, mint a Sony Vegas vagy az Adobe After Effects asztala) és egyszerű – aki valaha is készített már videót, azonnal otthon fogja magát érezni, aki pedig most kezdi, az tényleg percek alatt belerázódhat. Az sem fog csalódni, aki machinimába, vagyis elképzelt helyzet leforgatásába akar vágni, mert van egy rendezői mód, ahol szereplők, helyszínek válogathatók össze. A határ tényleg a csillagos ég, mai ésszel még talán fel se lehet fogni, pár esztendőn belül miket szül majd a GTA V világa: elég csak megnézni, hová jutott a Team Fortress 2 ezen a téren egy hasonló eszközkészlettel.

FOGD A PÉNZT ÉS FUSS

A GTA V-nek persze van egy másik oldala is, amire az eredeti tesztben nem, csak egy PC Guru Online exkluzív cikkben tértünk ki: ez a GTA Online, a GTA IV-ben debütált multiplayer Rockstar-féle továbbgondolása. Ezt azért is fontos kiemelni, mert egy fontos építőkockát leszámítva pont azt nyújtja, mint elődje, vagy mind a Red Dead Redemption: teljes szabadságot. Szó szerint. Az online és a kampány között az a két fő különbség, hogy a főszereplő te magad (illetve az általad irányított karakter) vagy, és hogy a világban nemcsak szerencsétlen NPC-k vannak, de 31 másik hús-vér ember is, akik pontosan azt csinálják, amit te is – bármit, bárhol és bármikor. Azaz sose vagy biztonságban, simán lepuffanthatnak az utcán (csak nem éri meg, mert minél agresszívabb vagy, annál gyorsabban kapsz vérdíjat a fejedre), vagy ellenkezőleg, berángathatnak egy misszióba, egy lövöldözésbe, vagy valami sportba.

A GTA Online meglehetősen felemás élmény, bár a szabadsága lenyűgöző, és egy másik játékban sincs annyi tartalom, mint itt (ráadásul „ingyen”), igazából akár egy különálló termékként is lehetne árulni... csak épp még mindig nagyon nyögvenyelős és instabil tud lenni. A GTA IV óta hurcolt kerettel az ősöreg hibák is jöttek tovább, kezdve a folyamatos töltögetéssel (ha megszakad a kapcsolat, tölt, ha meghívnak, tölt, ha te hívsz valakit, tölt), a sokszor feltűnő laggal, és a közös játék összehozásának sziszifuszi feladatával. Nem túlzás, előfordulhat, hogy 20-30 percen át is szenvedni kell, mire két barát egyazon térképre tud kerülni – ha viszont sikerül, akkor a GTA Online legalább akkora élményt tud nyújtani, mint a kampány.

Igaz, ezt a fapados, klasszikus játékmódok, mint a Deatmatch vagy a CTF csak akkor tudja hozni, ha nem zavar, hogy 30-40 méterről akár egy shotgunnal is lekapnak, vagy ha egy zsebkendő méretű területen kell körbe-körbe futkorásznod. A GTA Online-nak ez a leggyengébb része, de ellenpéldának fel lehet sorakoztatni a máshol nem megtalálható elemeket, mondjuk az ejtőernyőzést, a repülést, a sportolást, meg mindent, ami a kampányban csak melléktevékenység volt. És ha ehhez hozzávesszük, hogy szó szerint milliókat lehet eltapsolni új ruhákra, kocsikra, kocsifejlesztésre, ingatlanokra, illetve hogy a szintlépések folyamatosan nyitnak meg ehhez kapcsolódó tartalmakat, akkor már látható, hogy miként lehet a komoly technikai hiányosságok ellenére súlyosan beleragadni a GTA Online világába. És aztán jött a Heists frissítés...

SZEMTŐL SZEMBEN

A Heists a GTA Loch Ness-i szörnye: mindenki hallott már róla, de működés közben még senki se látta – egészen a PC-s változat megjelenése előtti hetekig, amikor előbb PS4-en és Xbox One-on, aztán PC-n is feltűnt az, amit a Rockstar már X360-ra is beígért, csak valamiért sose tudták elhozni. A Heists a GTA Online egyértelműen legjobb eleme, amiből ha tízszer ennyi lenne, akkor se lenne elég, és ami tízszer ekkora méretben már tényleg akár egy önálló játék is lehetne. Miről van szó? A kampányban látott rablások továbbgondolásáról; itt is rabolnod kell, és itt is komplett munkaként kell tekintened rá, tervezéssel, rákészüléssel és kivitelezésével. Te magad csak a 12. szint elérésével indíthatsz rablást (és ha veszel egy minimum 200 ezer dollárba kerülő luxusapartmant), de ez alatt is csatlakozhatsz egyhez, ha meghívnak. Misszióból sajnos nincs túl sok, azok viszont egytől egyik lenyűgözően jók, adrenalinpumpálóan izgalmasak. A négy főt megmozgató Heists-küldetésekben mindenkinek megvan a maga feladata: van, aki sofőrködik, más az erőt képviseli, de akad olyan is, mikor az egyik játékos végig csak dekkol a levegőben / a földön, várva a társait, gondoskodva a menekülésről. A rablások több lépcsőből állnak, vagyis be kell szerezni mindent az akció kivitelezéséhez. Ez önmagában sem egyszerű feladat, de maguk a küldetések is kifejezetten kemények, a masszív túlerő és az egész csapatra vonatkozó egyetlen élet miatt, amit elhasználva sajnos lehet kezdeni elölről. Miért éri meg? Magáért az utánozhatatlan élményért, na meg a temérdek sok tapasztalati pontért és pénzért, ami a rablások elvégzéséért jár.

A GTA V PC-s változata túlzás nélkül minden képzeletet felülmúlóan jó lett. Maga a játék meseszép, mindent tud, amit 2015-ben ezen a platformon tudnia kell, azt ráadásul tökéletesen: szinte minden, a közelmúltban vásárolt gépen vígan elfut, már alapállapotában is kifejezetten alacsony a hibák száma, a tartalmi oldalára egész egyszerűen nem lehet panasz, az új ötletek, az online módot érintő bővítmények miatt pedig garantáltan nem kerül le a gépről az első hét után. A GTA V már önmagában is korszakalkotó, megkerülhetetlen klasszikus volt, most azonban végre elnyerte végleges, méltó formáját.