Verekedős játékokból tele a padlás, hiszen a világ különböző fejlesztői minden lehetséges variációt kipróbáltak már, általában inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az a helyzet ugyanis, hogy maradandó verekedős játékot készíteni nehéz, a rengeteg finomhangolás miatt fáradtságos és iszonyú pepecs munka, s aki nem áll készen az ilyen szintű elkötelezettségre (vagy tudatosan nem vállalja azt), annak játékát nagyon hamar elfelejti mindenki, aki erre fogékony lenne, ha egyáltalán tesz vele egy próbát. Minden bizonnyal ez a sors vár a -- már a címében sem bíztató -- Girl Fightra is, aminek se íze, se bűze; pont olyan, mint egy gyorséttermi kaja: nem hagy maradandó nyomot maga után.
Cicaharc
A Girl Fight elkészítése mögött az lehetett az alapkoncepció, hogy milyen jó is, ha lengén öltözött női karakterek püfölik egymást a képernyőn, ám sajnos ezen a kiindulási ponton nem sikerült továbblépnie a fejlesztőknek, ugyanis a karaktermodelleken kívül a játék többi eleme nem kapott kellő odafigyelést. Természetesen sikerült csinos, bár egymástól lényegében csak kinézetben különböző amazonokat alkotni, s a mellek is szépen pattognak minden egyes ütés vagy rúgás után, ám ennyi nagyon kevés az üdvösséghez: süt a programról, hogy az alkotók igazából csak a szexi modellekre koncentráltak, miközben minden más mellékes volt.
Összesen nyolc harcos áll a rendelkezésünkre, akik fétisek széles spektrumát fedik le, a katonától a gésán át a bikinis punkcsajig -- ám ha már az a kérdés, hogy mi másban különböznek ezek a kemény lányok egymástól, nagy bajban van az ember, ugyanis első, de még második nekifutásra sem lehet sok különbséget felsorolni. Az alapvető mozdulatok és a közepesen látványos ütéskombinációk teljesen egyformák, s noha a dobásokban és a speciális mozdulatokban már van némi eltérés, ez nem elég ahhoz, hogy a komolyabb verekedős játékokhoz hasonlóan megérje a karakterekkel kísérletezni. Mindenki lényegében ugyanúgy harcol, aminek folyományaként okafogyottá válik az, hogy egy másik lányt válasszak és megtanuljam a kombinációkat, legfeljebb csak az a döntő, hogy látványra melyikük tetszik a legjobban -- és ezzel vissza is kanyarodtunk ahhoz, hogy csak a csajokról van itt szó, a játékmenet viszont sovány.
A tartalom tekintetében egyébként semmi extrát nem kapunk: van egy arcade mód, ami végigvezet minket az A4-es lap terjedelmű történeten, aztán van lokális multiplayer és online csatározás, illetve kapunk egy kiképzőmódot is, bár ez utóbbival kapcsolatban tudni kell, hogy nem végez hatásos munkát abban, hogy elsajátítsuk a bonyolultabb és ütősebb mozdulatsorokat.
Fejlessz!
Mielőtt azonban túlságosan is lehúznám a játékot, meg kell jegyezni, hogy egy jó ötlettel azért elő tudott állni a Kung Fu Factory (Spartacus Legends, Supremacy MMA) csapata, s ez nem más, mint a különleges képességek rendszere. A teljesen nonszensz és igazából lényegtelen történet szerint egy számítógépes szimulációban vagyunk, s ez azzal az extrával jár, hogy speciális képességfokozóink lehetnek, amivel minimális változatosságot csempészhetünk az amúgy homogén felhozatalba. Ezek virtuális bővítőkártyák formájában jelennek meg (hogy ezeket hova dugják a lányok, azt már a fantáziátokra bízom), melyeket a játékon belüli fizetőeszközzel szerezhetünk meg. Szerencsére nincs mikrotranzakcióról szó, hanem mindent ugyanevezett combits pontokért vehetünk, melyeket győzelmekkel, ütéskombinációk bemutatásával vagy a mellékes kihívások (legyen tiéd az első csapás, csak ütésekkel/rúgásokkal győzz stb.) teljesítésével szerezhetünk -- a meccsek végén kapott, betűvel jelzett értékelés növeli a költőpénz mennyiségét.
A bónuszok közt extra sebzést, jobb védelmet és egyéb nyalánkságokat vehetünk, amiket harc közben, a különleges képességünk elérhetőségét jelző sárga csík feltöltése után süthetünk el. A mesepénzből továbbá a karakterek háttértörténetét felfedő aktákat és alternatív kinézeteket is vásárolhatunk, illetve pin-up stílusú extra művészi munkákat is feloldhatunk, hogy még jobban szemügyre vegyük a Girl Fight tagjainak idomait.
Nincs itt semmi látnivaló
A Girl Fight tipikusan egy ártalmatlan játék, amire jövő ilyenkor már senki sem fog emlékezni (már ha egyáltalán valaki felfigyelt a megjelenésre), s az előbb taglalt, számos negatívum ellenére igazából csalódottságot sem érzek, hiszen nagyjából pont ezt vártam az XBLA-n megjelent programtól -- a Kung Fu Factory egy minden szempontból közepes játékot tett le elénk, ami ugyan technikai szempontból rendben van, vagyis működik, de hiányzik belőle az a plusz, ami miatt élvezhetnénk is; egy iparosmunka, mintsem valami olyan, amivel tényleg foglalkoztak is, időt fordítva arra, hogy az alapot jelentő, megjegyzem, eléggé hatásvadász és pénzhajhász koncepcióra építsenek is valamit.
