Forza Horizon 2 teszt

Egy 195 ezer dollárba, közel 48 millió forintba kerülő Lamborghini Huracánnal padlógázzal kimerészkedni egy dimbes-dombos vidék fákkal, bokrokkal és több száz éves kőkerítésekkel szegélyezett csapdájába nem tűnik túlságosan ésszerű ötletnek, de az biztos, hogy nagyon menő dolog - és pont a menőség az, amiről a Forza Horizon 2 szól. Na meg a zenéről. A méregdrága, az átlagemberek számára örökké elérhetetlen járgányokról. A szabadságról. Az árkád és a szimuláció között húzódó autóvezetés újradefiniálásáról - és ez az a cél, amit a Forza Horizon 2 nemhogy elér, de annyira túlteljesít, hogy ember legyen a talpán, aki ezt felülmúlja.

TOP GEAR

De mi is valójában a Forza Horizon 2? Xbox-exkluzív autós játék, amely se nem szimulátor, se nem teljesen játéktermi dodzsem: valahol a kettő között húzódik meg, többé-kevésbé reális vezetési modellel, hiteles fizikával, de a valósághoz képest jelentősen könnyített irányítással egy hatalmas, szabadon bejárható világban. Egész pontosan a miénkben: az első Forza Horizon Colorado kicsinyített mása volt, a második viszont hajóra szállt, és a francia-olasz Riviéra partján kötött ki, a sivatagot napfényes tengerpartra, zöldellő dombokra, gazdag szőlőültetvényekre, sziklás hegyvidékek tövében lévő falvakra és kisvárosokra cserélve le. Napsütés, aszfalt, és luxusjárgányok: szerelmeslevél egy olyan versenyszériához, amit a valóságban egészen biztosan soha se fognak engedélyezni, a Forza Horizon 2 világában viszont ez a létező legmenőbb esemény, aminek az ember csak tagja lehet.

A Forza Horizon 2 világa így két ország két kis szeletét tömöríti egyetlen térképre: Sisteron, Nice Masséna, Saint-Martin, Casteletto, Montellino és San Giovanni lakosai kénytelenek jó pár napon át a pincében meghúzódni, amíg a KRESZ-szabályait vagy nem ismerő, vagy azokra fittyet nem hányó kőgazdag fiatalság el nem robog párezer alkalommal az ablakuk alatt, elfoglalva szeretett utcáik összes vízszintes felületét - és akár a városon kívüli mezőket is.

Az új epizód legnagyobb újítása ugyanis pontosan ez - elődje is nagyobb mozgásteret adott, mint a műfaj többi képviselője, de a FH2 tényleg apait-anyait belead, és kizárólag kettő határt ismer: természetest és mesterségest. Előbbi adja magát, a tenger, a szakadékos völgyek autózásra alkalmatlanok, ahogy az 1-2 méteres kőfalakat se fogja áttörni egy szénszálas kasztni, minden más viszont szabad préda. Így eshet meg az, hogy tényleg egy Huracánnal is át lehet, sőt, kell is száguldani borvidékeken, szőlő- és búzamezőn, vagy akár komplett erdőkön is, ha az adott verseny nyomvonala éppen azt kívánja.

Versenytípusból ezúttal sincs túlságosan sok, de az arányt ezúttal tökéletesen sikerült eltalálni, így egyik sincs túlsúlyban. Alapvetően vagy A-ból B-be kell eljutni, vagy 3 körből álló körversenyeket kell teljesíteni, esetleg offroad terepre merészkedni, de az se ritka, hogy ezekből kettő keveredik. Természetesen a leghangulatosabbak egyértelműen azok a futamok, ahol nem makulátlan állapotú aszfalton kell száguldozni, hanem földutakon, vagy járatlan utakon: még akkor is, ha tudjuk, hogy azért egy szuperkocsi erre teljesen alkalmatlan az életben, és még a játékban is komoly nehézséget okoz a földön tartani őket, mert a nagy sebesség és az ugratók kombinálása szinte mindig bukásokat - kifarolásokat eredményez.

GÉPZSÍRRAL FÜRDENI

Ennek kiküszöbölése persze nem olyan nagy ördöngösség, az előd autótunningolása természetesen visszatért, és itt nem az itthon is népszerű garázstunningra kell gondolni, mikor a Suzukira ráhúzzák a 15 ezres műanyagszárnyat, és attól máris sokkal menőbb járgány lesz. Itt tényleg minden fontos építőelem lecserélhető, beleértve azok apróbb komponenseit is, így nem elég mondjuk csak a motort átvariálni, vagy a féktárcsákat lecserélni, mert akkor mi lesz a befecskendezővel, vagy a gázelvezetővel? Igazából ez az a pont, ahol egyértelműen látszik, hogy a Forza Horizon 2 sokkal több, mint egy árkád versenyzős játék, és már-már szimulátor, amit persze megtámogat az a cseppet sem elhanyagolható tény sem, hogy pont az utóbbi műfajt erősítő Forza Motorsport 5-ből érkezett a finomhangoló modul, így az ottani eszköztár vethető be itt is. Természetesen nem kötelező órákon át ezzel szöszölni, lehetőség van megkérni a gépet is, hogy magától hozza fel a kocsit a lehető legmagasabb szintre, de a bütykölés tényleg még azok számára is élvezetes, akiket amúgy totálisan hidegen hagy, hogy mi van a kocsiban, és inkább csak a gázpedált nyomnák már, hogy megszerezhessék a trófeákat.

Ők se fognak rosszul járni: a Forza Horizon 2-ben alapból is közel 700 versenyesemény (!) van. A fő cél a Horizon-kupa megszerzése, amihez adott számú - egy leheletnyivel több, mint egy tucat - bajnokság megnyerése kell. Ezek mindig 4 futamból állnak, de már nem egészen úgy működnek, mint az elődben. Eltűntek a szponzorok, nincsenek riválisok, és nem kell színes karszalagokat se megszerezni a versenyek megnyitásához. Az egyetlen feltétel csak a pénz és a kocsi: előbbi az utóbbi megvásárlásához kell, és maguk az autók azok, amik belépésre jogosítanak az egyes versenycsoportokba. Te magad választod ki, hogy melyik érdekel - a paletta nagyon gazdag, klasszikus muscle carok, a '80-as és a '90-es évek ralliautóit felvonultató retróversenyek, szuperautós száguldások is elérhetők, lefedve mindent, amit egy nem kötöttpályás autós játéktól csak el lehet várni.

Az biztos, hogy egyhamar nem tudható le a tartalmi rész, már csak azért sem, mert az első Horizon-kupa megnyerését követően máris lehet teperni a következőért, és így tovább. Hogy ez az egész ne legyen unalmas, arról több dolog gondoskodik. Egyrészt a futamok masszív mennyisége, másrészt a döbbenetes mennyiségű kocsi. Már alapból is 200-at lehet megnyitni és megvásárolni, de ez a szám a későbbi DLC-k megjelenésével még jelentősen emelkedni fog. Természetesen a kínálat maximálisan változatos, például'56-os Fordot, 2012-es Cadillac-et, '87-es Buickot, 2015-ös Ford Mustang GT-t is a garázsba lehet állítani, így határt tényleg csak a pénztárca szab, hiszen a szuperjárgányok már alsóhangon is 600-700 ezer creditbe kerülnek, de ennél jóval drágább prédák is akadnak.

Pénzt elsősorban a versenyek megnyerésével és szintlépéssel lehet szerezni. Előbbi adja magát, utóbbi pedig az első rész, vagy akár a legutóbbi Need for Speed ismerőinek is egyértelmű lesz, hiszen a Horizon 2-ben is pontok szerezhetők, többféleképpen. Jó előzésekkel, draftolással, a forgalommal szemben való autózással, ugratásokkal, drifteléssel, magas sebesség elérésével. Ezek láncba fűzhetők, szorzók szerezhetők hozzájuk, és akár perceken át is lehet emelni a tétet - azonban ha a folyamat közben sikerül falnak, fának csapódni, a számláló nullázódik, így maga a pontszerzés is a taktikázás része, nem csak az első hely megszerzése, a riválisok lehagyása.

AZ ŐRÜLET HATÁRÁN

Taktikázni igazából a tartalommal is lehet, mert egyáltalán nem kötelező darálni a bajnokságokat, megpróbálva egyre közelebb és közelebb jutni a Horizon kupához, hiszen ezúttal is töménytelen mennyiségű extra tartalom vár a tényleg monumentális térképen. Az első rész Showcase-versenyei visszatérnek: sajnos nagyon kevés van belőlük, de azért még így is egyedi élmény megpróbálni lehagyni egy rajnyi vadászgépet, egy teherszállító monstrumot, vagy mondjuk egy vonatot (!). A legnagyobb újdonság a Bucket list, az a bakancslista. Ez lényegében 30 különleges feladat, amolyan "csináld meg ezeket, mielőtt meghalnál", csak épp az autóőrültekre szabva - és az őrület itt nem egyszerű jelző, mert néha tényleg elmebetegek, és éppen ezért határtalanul szórakoztatóak ezek a kihívások. Egy Daciával az éjszaka közepén átvágni egy fás erdőn, McLaren F1-gyel a forgalomban szlalomozni, vagy egy Lamborgini-vel megpróbálva felgyorsulni 290-nel egy kanyarban, aminek a végén egy trafipax vár... na ezek azok, amiket nem lehet elfelejteni, és amiket a való életben biztos, hogy nem lehet leutánozni.

Természetesen a Horizon-eszköztár többi aprósága is visszatért: megint lehet táblákat keresgélni és döntögetni extra tapasztalati pontért és pénzért, eldugott járgányok után kutatni elhagyatott pajtákban, vagy sebességrekordokat beállítani sebességmérő posztok előtt. Ezek az elődben nélkülözhetetlen extrákat adtak - jobbára pénzt, és a következő karszalag eléréshez szükséges XP-t - itt viszont már nincs akkora szerepük, elsősorban azért, mert a szintlépés mellé perkek is jöttek, melyek pont azokat az extrákat teszik megnyithatóvá, amit a táblák adtak volna. Ilyen például a 10%-os kedvezmény az alkatrészekre, a megnövelt pontszorzó, vagy a térkép bizonyos pontjai közti ingyenes teleportáció - igaz, az utóbbi sokat nem ér, mert a gyorsutazáshoz még mindig fizetni kell, méghozzá sokat. Ez igazából azért fáj, mert a Horizon 2 "kampánya" úgy épül fel, hogy egy bajnokságot megnyerve át kell autózni egy másik területre. Bár ez a több perces, tét nélküli kocsikázás kezdetben iszonyú hangulatos, hiszen így lehet bámulni a tájat, és anélkül lehet megiskernedi a tereppel, hogy attól kéne félni, a falnak préselnek, de a huszadik alkalommal már totálisan monoton és időrabló, és az ember inkább fizet, csak érjen már a céljához.

SZABADSÁG, SZERELEM

Persze ez elsősorban csak a singleplayer módra igaz, a Horizon 2 multiplayer részén azért még a többszázadik játékórában is lebilincselő tud lenni ismerősökkel vagy épp ismeretlenekkel bandázni a térképen, egymást heccelve, megpróbálva megdönteni a másik rekordját, bevállalni a kihívásokat, vagy a hagyományosabb versenyeket. Ehhez még külön lobbyba se kell vonulni, az egész letudható egy-két kattintással, a többiről a matchmaking gondoskodik. Vagy a társak: a Forza Horizon 2-ben bandákat lehet alapítani vagy azokhoz csatlakozni, és így nem csak könnyebbé válik a multiplayer megszerzése, de jövedelmezőbbé is, mert minden megszerzett tapasztalati pont, minden megnyert bajnokság a klub eredményét is javítja. Az elért rekordok folyamatos belógatása is folyamatosan motivál arra, hogy korábban már letudott futamokat, mellékküldetéseket csináljon újra az ember, csak azért, hogy a barátai orra alá dörgölhesse a sikereit. Mi ez, ha nem kiváló közösségi élmény?

Például ténylegesen közel tökéletes élmény, döbbenetes látvány mellett. A Forza Horizon 2 túlzás nélkül napjaink legszebb, leghangulatosabb autós játéka, ami ugyan nem hoz ki mindent az Xbox One-ból, de az biztos, hogy még sokáig nem lesz ilyen szintű félárkád versenyjáték semmilyen platformon. A döbbenetesen részletgazdag, hihetetlenül jól kinéző műszerfal nézettel is rendelkező autóarzenál, a tökéletes bevilágítás, a pompázatos táj, a zseniális esőeffekt, és a minden szituációban atomstabil képfrissítés miatt tagadhatatlanul ez jelenleg a műfaj királya. Minden porcikájából árad a hangulat - igazi karaktere, utánozhatatlan, egyedi stílusa van, és ez az, ami minden fölé emeli. A Forza Horizon 2 több, mint egy tartalmas és fantasztikusan hangulatos autós játék: igazi nagybetűs élmény, ami miatt az Xbox One több, mint egy konzol - ez az autós játékok Mekkája.