Azt már megszokhattuk, hogy a Polyphonytól eltérően a Turn 10 kétéves ciklusokban, részről részre fejleszti szimulátorát (szemben a japánok sokkal lassabb tempójával), arra azonban a Forza 5 bejelentése előtt kevesen számítottak, hogy a generációváltás nem borítja fel ezt az ütemtervet, sőt, valahol az is meglepő, hogy az új rész az Xbox One nyitókínálatának legnagyobb címe lett – ha nem is a legjobb.
SZERELEM A SIKÁNBAN
Konkurens hiányában a Forza Motorsportot nem nehéz az Xbox platform alapvető autószimulátorának hívni, és ez magában hordozza az elkényelmesedés veszélyét is. Nincs miért fejleszteni, nincs miért küzdeni, elég csak kissé átdolgozni a legutóbbi tartalmat, és újra kiadni – vannak, akik így dolgoznak, és vannak, akik a köztes utat választják. A Turn 10 az utóbbi táborba tartozik.
A Forza Motorsport 5 ugyanis hoz is, meg nem is: a tartalom szempontjából csalódást okoz, sokkal kevesebb az autó és a pálya, mint a legutóbbi felvonásban (500 helyett 200 kocsi, 80 gyártó helyett csak 50), viszont ami van, az közel tökéletes. A promóciós kampány során ezerszer előcitált Prága egyenesen meseszép, Silverstone és Bathurst pont annyira kegyetlen, mint az életben, és az örökös kedvencnek számító, alaposan felcicomázott Bernese Alps még mindig az egyetemes Forza-történelem legélvezetesebb aszfaltlabirintusa. A mennyiségnél sokkal problémásabb a változatosság hiánya, a kampány ugyanis érthetetlen módon nem mert az alternatív nyomvonalakkal foglalkozni, és unos-untalan a már ezerszer látott szakaszokat veszi elő, hiába szerepeltek már számtalan versenysorozat mindegyikében.
CSALÁDALAPÍTÁS FÉKTÁVON
A kétszázas autókínálatba szerencsére minden elképzelhető belefért: a hajókra emlékeztető amerikai izomautók, a lehetetlenül gyors hiperkocsik, a kecses szörnyetegként doromboló olasz műremekek és az oldtimer klasszikusok is, ráadásul a legismertebb modellekhez még egy fantasztikusan megírt bevezető videó is társul a Top Gear műsorvezetőinek előadásában. Az pedig, ahogy az autók kinéznek, egész egyszerűen leírhatatlan: minden elem, minden anyacsavar a helyén van, a fémfelületek, a szénszálas ötvözetek tényleg úgy néznek ki, ahogy kell, és mikor a gépek „megszólalnak”, az maga a mennyország; a Forza-sorozatot a külsőségek terén maximum csak a majdani Project CARS tudja megközelíteni (ha egyáltalán), de hogy hangban még az sem, az szinte egészen biztos. Az itteni hangkeverés ugyanis példátlanul jó, 5.1-es hangrendszeren pedig egyenesen verhetetlen: a mélyhangok tényleg mélyek, a Ferrari visít, a turbó kattog és puffog, a kipörgő kerekek pedig veszettül csikorognak.
A kocsik ráadásul nemcsak eszelősen jól néznek ki (kívülről és belülről egyaránt, továbbá az, hogy végre van rendes szélvédő, maga a megtestesült tökéletesség), de a vezetés is hihetetlenül jó érzés, és ez két tényezőre vezethető vissza: a fizikára és az irányításra. Előbbi továbbra is makulátlan – itt nem lehet padlógázzal átszáguldani a füvön és a kavicságyon, a kerékvető iszonyúan megdob, az éles kanyarokban recseg, ropog és dől az alváz, a túlmelegedett abroncsok úgy csúsznak tovább az aszfalton, mintha jég lenne alattuk, a lökések és taszigálások pedig kibillentik az egyensúlyból az autókat. Az egészet pedig az új kontroller ravaszainak rezgése tökéletesíti: mintha csak és kizárólag ezért a játékért született volna a technológia. Nehéz szavakba foglalni, miért olyan nagy előrelépés ez, mert ki kell próbálni: ezek után teljesen más érzés bármilyen autós játék elé ülni, mert itt tényleg érezni lehet az utat és a kerekeket, azt, hogy meddig lehet kihúzódni a pálya széléig, hogy mikor jó a tapadás, és mikor kell a fékre taposni. És erre szükség is van, a riválisok ugyanis senkivel sem bánnak kesztyűs kézzel.
GÉPZSÍROS ZUHANY
Azt ugyan nem tudni, mennyi maradt meg az eredeti Drivatar-rendszerből, az viszont biztos, hogy a Forza Motorsport 5 versenyei életszerűek, még ha nem is tökéletesek. Arra ugyanis nincs magyarázat, hogy az ellenfelek miért szállnak ki néha ok nélkül a pályáról, miért mennek padlógázzal a gumifalnak, vagy miért fékeznek idejekorán. Viszont nem egy előre rögzített utat követnek, nem húzzák őket dróton, hibáznak, ha kell, leszorítanak, ám mégis figyelnek arra, hogy minimalizálják az ütközéseket. Nincs két ugyanolyan futam, és nincs csalás sem. Ha valaki elhúz (legyen az gép vagy ember), akkor az a vezető pozícióban marad, hacsak nem ront el egy kanyart, vagy nem téved le az útról. És többek között ez az, amiért a Forza Motorsport 5 annyira fantasztikus: nem a sorozat legjobbja, de két évig még biztosan nem lesz ennél jobb autószimulátor Xbox One-ra!
