“Tűz. A zabolátlan őselem. Hol meleget ad, hol erdőket perzsel fel. Most éppen ebben az épületben van tűz... Igen, az épületben tűz van, sürgősen hagyják el az épületet! Vívják meg az ősi harcot az életért!” (Szörnyecskék 2)
A nagy nyári forróság közepette jó ötletnek tűnt letesztelni ezt a tűzoltós (egyébként valós idejű stratégiai) indie címet, mert rég volt már szerencsém bármi hasonlóhoz, és az előzetes videók alapján a Fire Commandernek volt egy afféle XCOM-hangulata. A végtermék viszont sajnálatos módon meg sem közelíti az XCOM zsenialitását, szóval mondhatni, nagyobb volt a játék füstje, mint a lángja. Persze talán túl nagy lendülettel vágtam neki virtuális tűzoltó karrieremnek, de közben folyamatosan a ki nem aknázott lehetőségek tucatjaival kellett szembesülnöm. Imádok vakon nekimenni mindenféle címeknek, ami okozott már rengeteg pozitív és negatív csalódást is – mondhatni, szeretek játszani a tűzzel. De viccet félretéve, nézzük meg, hogy a Fire Commander készítői mit alkottak, reméljük azért összességében nem tettek rossz fát a tűzre – tényleg befejeztem a szóvicceket.
Lánglovagok
Ha hiszed, ha nem, van itt valamiféle főtörténet. A furcsaság csak annyi, hogy mielőtt elkezdődne, végig kell verekednünk magunkat pár egyszerűbb tűzeseten (ezek amolyan mellékküldetések), amik szépen lassan bevezetnek a játék alapvető mechanikáiba. Ezután kapunk egy komolyabb, több helyszínre kiterjedő tűzvészt, aminek megfékezése után ismételten kisebb esetekkel kell foglalkoznunk, hogy aztán ismét jöjjön egy nagyobb meló. Ezek a nagyobb melók általában erőltetett módon "továbbterjedő" tüzekről szólnak, amik a fizikát meghazudtoló módon keverednek át egy gyártelepről két épületkomplexummal arrébb – néhol gyújtogatással indokolja a játék, néhol brutális szárazsággal. A történetet narrátorunk (John Zeromski, veterán tűzoltó) meséli el, és nagyjából kiválaszt pár komolyabb esetet a saját életéből, amiken szépen lassan végigvezet minket. Semmi extra, de legalább van valamiféle körítése az egésznek. A pályák és a szituk egész változatosak: van vonatbaleset, repülőgépszerencsétlenség, lángoló gyártelep, iskola, bevásárlóközpont, strand, óriáskerék… Ezek talán a játék legjobb pontjai, még ha az assetek nem is minden helyen egyediek. Néhol szerencsére csavartak egyet a dolgon, és nem szimplán tüzet kell oltani, vagy kimenteni 2-3 embert, hanem mondjuk, biztonságba kell helyezni pár műalkotást, vagy értékesebb dolgot.
A tűzben edzett férfi
A Fire Commander egy botegyszerű játék, és igazság szerint kihívást sem nagyon nyújt. Kivéve, ha az idióta útkeresés által okozott tűzben sétáló egységeink utáni kajtatás nem számít annak. Tűzoltóink ugyanis előszeretettel csinálnak ökörségeket, szóval három másodpercnél tovább nem igazán lehet őket egyedül hagyni. Ha például egy raktárépületben több sor akármi lángol, kis emberkéink a sorok között össze-vissza kajtatva próbálják kiválasztani, hogy akkor most éppen mit is oltsanak, és logikát nélkülözve majdnem mindig a legrosszabb opcióra esik a választásuk. Volt, hogy egy küldetés során elegem lett az ostobaságból fakadó ártatlanok halálából, és szimplán kiléptem a játékból. Visszalépve másnap az állásom egy részének elvesztésével találtam szembe magam, merthogy itt nem létezik olyan, hogy autosave. Igen, nagyon boldog voltam.
Karaktereink XP-t kapnak külön-külön, minden egyes küldetés után, illetve mi magunk pénzt, amivel mindenféle fejlesztéseket vehetünk. Mondjuk, fejleszthetjük a tűzoltóság edzőtermét, vagy a pihenőszoba méretét növelhetjük, esetleg felspécizhetjük emberkéink ruházatát, a járműveket és a többi. Ezekből nincs túl sok, és nem is érnek túl sokat. Főleg úgy, hogy könnyen farmolható az XP és a pénz is, hiszen a legelső küldetésünknél nagyjából pont annyit kapunk, mint egy későbbi, hosszadalmasabb szkenárió során. Emiatt ez az egész rendszer lényegében értelmetlen, a haladást egyáltalán nem jutalmazza. Bérelhetünk fel új/más típusú alkalmazottakat (például technikust vagy alpinistát), akik különlegesebb szituációkban lesznek hasznunkra, viszont ezek egytől-egyig csak és kizárólag egy adott szituációban működnek. A technikus kinyit amúgy kinyithatatlan dolgokat, az alpinista felmászik elérhetetlennek tűnő helyekre, de általában ők is serényen oltják a tüzet.
Másik hatalmas negatívum, az abszolút kötött pálya. Ha van egy épület öt méteres ablakokkal, azokon nem tudsz behatolni, meg kell kerülnöd az egész nyamvadt komplexumot, és ha be akarsz jutni, az egyetlen bejáratot kell faforgáccsá fejszézned. A karakterek nem lépnek át egy 10 centis téglafalat sem, megkerülik inkább, legyen az akár kilométeres hosszúságú. Cserébe az irányítható mentő/tűzoltó járművekkel néhol épületeken is simán keresztül tudsz menni, mert bugos az egész, úgy ahogy van. Az meg már meg sem lepett, hogy a karakterek keresztül-kasul simán áthaladnak egymáson, kocsik egymásba futnak, emberek vannak a motorháztetőben, és még legalább fél tucat típusú, irtózatosan zavaró grafikai buggal találkozni. Ha mindez nem lenne elég, a cucc elég hamar repetitívvé válik, és ahogy említettem korábban, szinte semmi kihívást nem nyújt. A tűz könnyen kontrollálható, az emberek könnyen kimenthetőek a területekről, egy-egy pálya kivételével soha nem is kellett újrakezdenem ezeket. Azokat is csak azért, mert rossz stratégiát választottam, vagy nem realizáltam, hogy egy áldozat ott fekszik egy robbanó (piros, természetesen) hordó mellett – az meg rárobbant, és kezdhettem újra.
Tűz, jöjj velem!
A túlélők ostobák, mint egy zsák szalonna: álldogálnak, és várják, hogy a tűz szépen lassan átterjedjen a bokájukra. Kisétálható helyzetekben hajlamosak nézni ki a fejükből és szénné égni. A legidegesítőbb részről viszont nem meséltem még: ez nem más, mint a víz. A Fire Commanderben minden tűzoltó fix mennyiségű vizet bír el, és ha kifogy, bizony vissza kell sétafikálni egyesével a vizes kocsihoz, és szépen feltölteni magad. Nincs itt slag, nincs itt egyéb opció, kétpercenként rohangáltatni kell a karaktereket vízért, aminél bosszantóbb dolgot én már nagyon rég nem láttam. Értem az okát, legyen valami stratégia meg menedzsment az akció közepette, de ez nem nehezíti, nem változatossá teszi a dolgokat, hanem borzasztóan idegesítővé és önismétlővé. Ha nincs ez a rendszer (vagyis, ha ebben az alternatív valóságban léteznének tűzoltó tömlők), nagyjából negyed ennyi ideig tartana egy-egy tüzet sikeresen eloltani. A végigjátszás nagyon nagy részében egyszerűen nem tudtam rendesen élvezni a játékot, mert minden szegletéből látványosan áradt a mesterségesen elnyújtott játékmenet – azért lehetne ezt ennél elegánsabban is.
Ja, és még valami! Adott egy irodaépület, amiben van kvázi fél tucat túlélő. Benn rekedtek, a tűz meg terjed. Megérkeznek a kis tűzoltóid és egyesével kell minden ajtót betörnöd a baltáddal. Kérem szépen, miért vannak zárva az ajtók? Azt még megértem, hogy életképtelenek az átlagemberek, és egy csillagszórótól is leblokkolnak, de miért zárják magukra az ajtót? Vagy miért olyan sötét minden tűzoltó ebben a játékban, hogy meg sem próbálnak benyitni helyekre, hanem rögtön félperces kalapálásba kezdenek? Komolyan, több a rejtély itt, mint a Twin Peaksben. Nem akartam ennyire negatív és kötekedő hangnemet megejteni ebben a cikkben, de nem bírtam magamban tartani a dolgot. Frusztrált vagyok! Frusztrálttá tett maga a Fire Commander. Annyi potenciál volt benne, de végül annyi ostoba, a játékmenetet felperzselő döntés született, hogy képtelen vagyok ezeken túltenni magam. Pedig mindezek ellenére, egy röpke kalandnak simán jó. Egynek. Olcsón, nagyjából két órára, lehetőleg lángos mellé.
