Van valami bájos abban, ha egy alkotó valamilyen elborult ötletet valósít meg. Legyen szó kecske- vagy kenyérszimulátorról, esetleg egymással harcoló kukacokról, amíg az ötlet mögött van mögöttes tartalom, addig az akármennyire elborult, jó lehet. Az sem baj, ha a mögöttes tartalom pusztán a mókát és a jó hangulatot jelenti. A Fight Crab ilyen. Nincs mély mondanivalója, nem fogja megosztani a játékosokat, és emlékezni sem nagyon fogunk rá tíz perccel azután, hogy kiléptünk a programból. A technikai megvalósítás sem tökéletes. De mégis, elborult koncepciója miatt bitang mókás játékról van szó.
Fight Crab People
A Fight Crab alapvetően egy verekedős játék, „nézdahátam” kamerabeállítással. Mi egy szimpla kétollós, nyolclábú rákot alakítunk, aki megindul a nagyvilágba, hogy leverjen minden útjába eső rákot. Megjárunk városokat – ahol óriásrákok lehetünk –, éttermeket – ahol nem mi leszünk a főétel –, sivatagokat, várkastélyokat és mindenféle helyszínt, amik többségéről nem jutna eszünkbe, hogy egy rákcsata színtere lehet. Már ha gondolkodtunk olyanon, hogy hol csatázhatnának rákok… Bár az a gyanúm, hogy többségünket ez az életbevágó kérdés sosem foglalkoztatott.
Hozzá kell tennem, hogy hős rákunk nemcsak az ollóját csattogtatva esik neki ellenfeleinek. Már a tereptárgyak közül is szép számmal kaphat marokra… Azaz, ollóra mindenféle dolgot. Autót, étkészletet, közlekedési lámpát, és így tovább. És ez csak a kezdet, mert ollós barátunknak a megnyert mérkőzésekből befolyó pénzen mindenféle gyilokeszközt vásárolhatunk. Lándzsa, géppisztoly, sugárhajtómű, katana, Thor pörölye, legyező vagy éppen robogó – a készlet győzelemről győzelemre bővül. Olyan dolgok vannak itt, amikre gondolni sem mer az ember. Mindez nem elég? Kérem, öt pontban (az erőtől az állóképességig) rákunk tulajdonságait is fejleszthetjük, extra páncélt is tehetünk természetes páncéljára, és ha ráunnánk ollós barátunkra, hát pénzzé tehetjük, majd vehetünk más fajtát, más színben.
A rákhadakozás pedig iszonyú jó móka, legalábbis rövidtávon. Az egyik kedvenc momentumom az volt, amikor a játék diszkréten megkérdezte két elgyepált rák között, hogy kérek-e légicsapást. Gondolom, nem meglepő, hogy kértem, hiszen mi dobhatná fel az ízeltlábúak csatáját, mint a szőnyegbombázás. Két fontos dolgot tanultam meg ebből. Az első, hogy két rák vad csatáját tényleg feldobja, ha vadászgépek bombázzák őket bubira. A másik fontos tanulság pedig az volt, hogy, ha légicsapást kérsz, ne legyél az ellenrák közelébe, mert a szőnyegbombázás rád nézve is csapás.
Csattog az olló, kopog a láb, így harcol a rák
A Fight Crab egyik legegyedibb húzása és egyben rákfenéje (bocs) az irányítás. Ennyi végtagot harc közben menedzselni nem egyszerű mutatvány. Még a rákok is megbotlanak néha, szóval képzeljétek el, nekünk milyen nehéz ezt megoldani, akiknek csak két végtagja van: egy egér és egy billentyűzet.
Az előre-hátra, jobbra-balra az egyszerű része a dolognak, de a helyzet az, hogy rákunk két ollóját is külön irányíthatjuk. És ez már bizony összekuszálja a dolgokat. Merthogy azokkal a karmos, össze-vissza himbálózó végtagokkal nemcsak ütlegelhetjük ellen-ízeltlábasunkat, hanem meg is tudjuk ragadni itt, ott, amott. Ekkor aztán megtéphetjük vagy a hátára fordíthatjuk. De ugyanígy kell felkapni a tereptárgyakat is.
Na most, amíg nem gabalyodik össze 16 láb és 4 olló, addig viszonylag könnyű a dolgunk. De utána a harc erőteljesen átmegy vak csapkodásba. Egyszerűen lehetetlen taktikázni, amikor a rákócák összecsapnak. Pedig lenne értelme, mert egyrészt nem mindegy, mit ütsz meg, ahogy az sem, hogy sikerül-e lefognod ellenfeled valamelyik testrészét, vagy éppen sikerül-e feldöntened. A hátára fordított rák ugyanis vesztes rák, ha nem tud majdnem azonnal lábra pattanni. Márpedig, ha ráülünk, akkor nem tud. És mi sem tudunk felállni, ha az ellenrák ül ránk.
Szóval az összecsapások amilyen murisak, olyan unalmassá is válhatnak. Az összevissza csapkodás és a lökdösődés sajnos csak rövid ideig szórakoztató. Ezt csak tetézi, hogy hiába van mindenféle fajta fegyver, lényegében mind ugyanabba a 4-5 csoportba sorolható, a csoporton belül pedig csak a formájuk tér el. Hogy katanát vagy bárdot teszel az ollók közé, az végeredményben nem számít. A sok fegyver, páncél és rák inkább csak dizájnelem, semmint komolyabb funkcióval bíró játékelem.
És éppen ezért lett a Fight Crab egy jópofa, de egymagunkban csak rövidtávon szórakoztató program. Csapatban, barátokkal vagy családtagokkal viszont jó pár órát el lehet vele ökörködni a versus vagy kooperatív módban, s mivel offline is működik a többjátékos mód, így kitűnő partijáték lehet belőle.
