Ha a játékmechnika legfontosabb elemeit elmagyarázó tutorialok fájó hiánya, a főszereplő kislányának kritikán aluli szinkronja, vagy a megdöbbentően bugos animációk nem tudnak eléggé kicsinálni, és tovább robotolsz ebben a megfagyott világban a túlélésért, akkor megkapod jutalmad: készen állsz éhen halni, megfagyni és a Lovecraft világából szökött szörnyek karmai közt végső nyugalomra lelni, mikor széttépnek. De ez csak fele a rád váró élvezeteknek, ugyanis a nehézkes indítás után végre kapsz némi háttértörténetet és tovább építheted a fő bázist is, amik együtt elég érdekesek ahhoz, hogy a Fade to Silence ne legyen teljesen veszett ügy. Persze csak ha szereted minden harmadik halál után jóformán nulláról újrakezdeni az építkezést – és ne feledjük, hogy ennek a világnak minden egyes aspektusa az életedre tör. Ha az elemek nem nyírnak ki hamar, és még a rád vadászó természetfeletti bestiák sem esznek meg, akkor tudod, mi történik? A fejedre esik egy autóroncs. De erről majd később.
Csikorgó tél van
A játék a főszereplő, Ash halálával kezdődik, amit a holtteste felett lebegő démoni figura nagy örömmel jelent be. „Te elbuktál, én győztem” – közli sátáni hangján a halál angyala jellegű lidérc, ami nem a legpozitívabb indítás egy játéknak, ám Ash élettelen teste hirtelen megmozdul, és főhősünk szíve újra verni kezd. „Most új ciklus kezdődik” – mondja távozóban a fekete figura, akinek hangja ettől a pillanattól kezdve ott él majd Ash fejében, rendszeres inzultusokkal és pesszimizmussal téve még fájdalmasabbá a játékélményt.
A kezdőzónából kitántorogva nyilvánvalóvá válik, hogy Ash újjászületése nem a mennyországban történt. Mindent fagyott hótakaró borít, a világ szürke és halott, minden egyes állat és növényfaj a kihalás szélén áll. Ráadásul a túlélést nemcsak az állandóan a fagypont alatti hőmérséklet és az ennivaló hiánya teszi bonyolulttá, hanem az agresszív démonok hordái is, akik friss húsnak tekintik az embereket, és bármelyik szikla mögül rád is vethetik magukat. Ash ebben az apokaliptikus télben talál vissza hevenyészett kis bázisára, ahol a meleget nyújtó tábortűz és kislánya, Alice vár rá. Egyetlen percet sem vesztegethetsz, hiszen a két túlélőnek tűzifára, ételre és démonölésre alkalmas eszközökre van szüksége ahhoz, hogy ne csatlakozzanak záros határidőn belül a túlvilágra költözött emberiséghez. Minél előbb el kell hagynod a menedéket és elkezdeni felfedezni a fagyott vidéket, közben szemmel tartva testhőmérsékletedet (a lehűlés lassan, de biztosan megöl), éhséged szintjét és kimerültségi állapotodat. Ebből a szempontból a Fade to Silence kifejezetten alapos, jólesően brutális túlélő kaland, ami még a lovecrafti szörnyekkel való csaták hozzáadott nehezítése nélkül is kellő kihívást jelent.
Ha a szabadban kap el egy hóvihar, és nincs nálad tábortűz-készlet, hogy fel tudj melegedni, az ijesztőbb, mint bármelyik csáposfejű vérfantom. A menedékhelyek jelentős sétatávolságra vannak egymástól, és ahhoz, hogy használni tudd őket, először a démonokat kell eltakarítanod a zónából. Legelső nyersanyagbeszerző túráid során nem tanácsos eltávolodni a bázistól, legalábbis amíg össze nem barkácsolsz egy rendes íjat vagy szablyát. A kezdő fáklya ugyan ad némi meleget is, de neked harcra alkalmas tárgyak kellenek. A fontosabb eszközök craftolása tábortűz mellett lehetséges, de ne érezd magad rosszul, ha időbe telik kisilabizálni a menüket, a crafting mikéntjét (vagy igazából bármely részét?). Nem hagytál ki véletlen egyetlen tutorialt sem, mert az – érzéseim szerint a játékélmény direkt nehezítését szolgálva – nem nagyon van, a túlélés része, hogy mindenre magadtól kell rájönnöd.
A világ didereg
Szerencsére az összerakható eszközök száma erősen limitált, Ash többek közt pár alapvető ételt, egyetlen fajta kabátot és nyílvesszőket tud gyártani magának, repertoárja ebben ki is merül, ahogy egyéb képességei sem fejleszthetők. Ez azért van így, mert a magasabb szintű fegyvereket, gyógyszereket és minden egyebet majd követőid fogják előállítani, akikkel a térkép megadott pontjain találkozol össze. Minden karakter másban profi, van, aki remek íjász és vadász, míg mások a gyógyításhoz, főzéshez vagy harchoz értenek. Később tehát ezen feladatokat kiadhatod kis csapatodnak, akik beköltöznek melléd a bázisra, és te egyre inkább koncentrálhatsz a világ felfedezésére.
Fő célpontjaid a térképen megjelölt démonközpontok lesznek, ahol a szörnyek terjesztette korrupció behálózta a tájat. Csak néhány ellenségtípus van, melyek könnyen kiismerhető mintákat követve támadnak, de a harcrendszer amúgy is annyira minimalista és nehézkes, hogy nem fogsz komplikáltabb kihívásra vágyni. Miután utat vágtál a démonok fészkéhez, a környéket meg tudod tisztítani azzal, hogy kiszívod a korrupciót a fészekből (a játék – szokásához híven – nem magyarázza el, mi történik ilyenkor), ami után a közeli nyersanyagok elérhetővé válnak számodra, s követőid elkezdhetnek vadászni, fát vágni, bányászni. Néha belefutsz egy új karakterbe is, akit lehetőséged van meginvitálni növekvő kolóniádba – bár minden új tag nyilván plusz ételt és tűzifát fog fogyasztani, képességeik és a tábor életében nyújtott hozzájárulásuk miatt bőven megéri etetni őket. Követőid megnyitják a lehetőséget arra is, hogy új épületeket húzz fel bázisod részeként, ahol a jobb fegyvereket, táplálóbb ételeket készítik majd neked. A legfontosabb csapattagok azonban a démonfészkekből néha kiszabadítható farkasok lesznek – ezek a hálás, szelíd állatok csatlakoznak hozzád, és ha építesz egy kennelt nekik, akkor onnantól farkas húzta kutyaszánon járhatod a senkiföldjét.
A többi néma csend
A játéknak két óriási hibája van: egyrészt cefetül tele van bugokkal, másrészt az ötletek, amik kiemelnék más túlélő-horrorok sorából, vagy nem futnak ki sehová, vagy totál haszontalanok. Például a korábban említett lidérc, aki minden halál után feltámasztja Asht, utána pedig becsmérlő suttogásokkal narrálja minden tettét, egy izgalmas és sokat sejtető jelenlét... kezdetben. Később azonban megunod folyton ismétlődő frázisait, mert ahogy minden karakter a játékban, a dementorod is limitált hangfájlokból dolgozik. Mint egy beakadt lemez, amint nekifogsz vadászni, elmondja, hogy amekkora nyomoronc vagy, úgysem fogsz célba találni – de ezt akkor is megteszi, ha már száz szarvast elejtettél. Pár óra után az egésznek sem sötét hangulata, sem értelme nincs már. A másik érdekes extra az Eclipse becenevű lebegő objektum, ami leginkább egy szemétből épített Halálcsillagra hasonlít, és random autóroncsokat köpköd ki magából. Ha éppen alatta tartózkodsz, hirtelen a rád záporozó roncsok válnak elsődleges problémáddá. Vajon mi lehet ez az agresszív, égi autótemető, honnan jött és miért akar megölni? Ki tudja? Én biztos nem, mert egy szó nem esett róla kb. egy hétnyi játék alatt.
Arról szólva, hogy mi okozta a világégést, Ash „álmaiból” valami rettentő klisés sztori kezd döcögve kibontakozni, ha épp a tábortűz melegében pihen, de annyira lassan, hogy még semmit sem értek belőle. Talán ha az egész (amúgy meglepően terjedelmes) térképet megtisztítod a démonok korrupciójától, akkor minden világos lesz, de erre nem vállalkozom – ahhoz nem faragtak elég kemény fából, hogy túléljem a Fade to Silence bugokkal sújtott poklát.
