A valóságban a telet a meleg szobám ablakán át szeretem csodálni, amúgy minden aspektusát utálom. A hideget, a havat, a korai sötétedést, a késői napkeltét és a depressziós hangulatot. Ugyanakkor egy horrorfilmbe vagy játékba átültetve máris az egyik kedvenc évszakommá válik. Legyen szó a Dolog valamelyik részéről, az Until Dawnról vagy éppen a Dead Space 3-ról, a hó-fagy-sötét triójánál szerintem nincs jobb horror közeg.
Éppen ezért ültem le lelkesen az Enigmatic Machines sétaszimulátorba oltott túlélő-horrorjátéka, az Expedition Zero elé. A lelkesedésem ki is tartott, olyan két órán át, de főleg azért, mert még reménykedtem, hátha nem olyan unalmas ez a játék, mint amilyen unalmas volt addig. Aztán kezdtem rájönni, hogy hiába reménykedem.
Hej, hó!
Miközben felfedezzük a sötét erdő mélyén meghúzódó (és alaposan szétszórt) katonai bázist és kutatólabort, rájövünk, hogy ebben a játékban a legérdekesebb a zombik körül döngicsélő fehér négyzetek. Igen, a legyeket öklömnyi méretű négyzetek alkotják ebben a játékban, ilyet utoljára talán a 2000-es évek elején láttam. Ám nem ezért érdekesek, hanem mert elgondolkodtatnak, hogy ha a karakterünk alig pár perc alatt képes kockásra fagyni, akkor a legyek hogyan maradhatnak életben. De most így, eme sorokat pötyögve beugrott a megoldás: hát azért négyzet alakúak a legyek, mert már ők is kockásra fagytak. Olééé! De viccet félre téve, ha az ember már ilyenen mereng egy horrorjáték alatt, akkor ott érezhetően komoly gondok vannak.
Az egyik ilyen gond, hogy a játékban a legveszedelmesebb dolog a tűzifa hiánya. Komolyan, a baltával több fát aprítottam fel, mint ahány zombit megöltem. A poén az, hogy a két tevékenység között egyetlen különbség van: a faaprítás szkriptelt. A zomboidok kinyírásához nekünk kell klikkelgetni. Ja, meg van még egy különbség: az elhullott élőholtakat nem lehet elvinni tüzelőnek. Pedig nem lenne rossz, mert nem sokkal aktívabbak, mint a farönkök. A zombik ugyanis csak ritkán mozognak, és egyáltalán nem támadnak, még akkor sem, ha feszítővassal ütlegeljük őket. A zombik állnak, mint a farönk, és békésen hörögve tűrik, hogy a túlvilágra kalapáljuk őket.
Aztán ott a másik ellenségtípus, a slendermanszerű kreatúra. Ezek a zombik ellentétei: gyorsak, erősek és csak akkor szakadnak le rólunk egy rövid időre, ha sikerül a puskával eltalálni őket. Mivel harcrendszer lényegében nincs a játékban, a céllövészet egy ilyen sebes és alacsony életerőnél instant kill-t okozó lénynél elég idegőrlő. Alternatíva pedig sajnos nincsen, mert lefutni nem tudjuk őket, sebesen követnek a fákon ugrándozva.
A jó hír az, hogy az ötórás végigjátszás alatt sokszor azért nem futunk bele ellenségbe. Viszont jó sokat gyalogolhatunk egyik unalmas területről a másik ugyanolyan unalmas területre (a gyorsutazás sajnos csak a játék szektoraira korlátozódik). Eme területeken aztán azzal ütjük el az időt, hogy összeszedjük a nyersanyagot a hely Printjében található ruhafejlesztéshez. Vagyis mindenféle szemetet (fémet, elektromos ketyerét, műanyagot) kell gyűjtenünk. A probléma ott kezdődik, hogy minden egyes Printer mást és mást nyomtat ki, nem lehet mindent elérni minden masináról. Szóval, ha nincs elég nyersanyagunk, akkor kutyagolhatunk vissza más területekre gyűjtögetni. Vagy mehetünk tovább, reménykedve, hogy találunk még egy olyan Printert, amiben az áhított fejlesztés terve megtalálható.
Az már csak a hab a tortán, hogy hősünk részben képes áthaladni a falakon, illetve random fákon is. Úgy érdemes elképzelni, mint ahogy a T-1000-es elakadt a rácsokban a Termiantor 2-ben. Az sem dobja fel a hangulatot, hogy ha használjuk a gyorsutazást, akkor sok játékelem visszaáll a kezdő helyzetbe. Például az egyszer már levert zombi újra lelkesen hörög egy helyben, vagy éppen kezdhetjük elölről a feladatot, amit részben már megcsináltunk.
Amikor a címben ott az értékelés
Az I-re a pontot végül a horror-hangulat teljes hiánya teszi fel. Félelmet, de még jóleső borzongást sem éreztem, unalmat és fokozódó idegességet az időm vesztegetése miatt annál inkább. Hiába a remek téli hangulat, ha elakadó szarvasok, T alakban ellibegő zombik vagy minden átmenet nélkül elnémuló környezeti hangok rondítanak bele az összképbe. Szóval, az Expedition Zerót őszintén nem ajánlom senkinek. Unalmas, a rossz értelemben amatőr munka, ami csak arra jó, hogy pazarold rá az idődet.
