Az Etherium mint látni fogjátok, bővelkedik új ötletekben, ki hinné például, hogy egy a Mars felszínén tomboló tornádó mennyire át tudja rendezni az erőviszonyokat, vagy hogy igazából tojásokért folyik a harc. Egy jó fejlesztő persze érzi, hogy milyen húrokat kell megpengetni, ha RTS-t kovácsol. A három faj és a sci-fi környezet holtbiztos alap, az egyedi matéria az építkezéshez és a változó körülmények biztosítása a harchoz pedig már majdnem a siker kapuja. Az a bizonyos utolsó lépés legyen a szabad játékmenet, gondolhatta a Tindalos. A dinamikus kampány gyönyörű szlogen, ám a jól megvalósított példányokból lehet úgy fél tucat, mert vagy kószálhatunk összevissza, és nesze neked történetmesélés, vagy van egy nagy ívű történet, de akkor ez a szál nem ereszt. Erről fog szólni a mai tanmesénk, azaz történet, szabadság és nagy ötletek hogyan férnek meg egymás mellett!
Először is képzeljük el, hogy léteznek olyan extradimenzionális lények, amelyek 1000 évente megjelennek a galaxisban és a kiválasztott bolygókon tojásokat raknak. A dolog miértje rejtély, de igazából senkit nem izgat, úgyhogy csak annyit jegyezzünk meg, hogy a tojások tartalmaznak egy etherium nevű anyagot, ami fenemód értékes. Egyrészt a Konzorcium, a Földet irányító nagyvállalat nyomul rá a monopólium fenntartásáért, de az Intar bolygó lakóinak is megvan a jó oka, nevezetesen a tojások spirituális felhasználásával jutnak el magasabb szellemi síkokra. A Vectide birodalom pedig egy ősi, intelligens faj, amelynek törékeny egyedei már majdnem a kihalás szélére kerültek, amikor a tudatukat átmentették az etheriummal töltött cellákba, és a cellákat az exoskeletonokba plántálva létrehoztak egy pusztító sereget. A három fajból őszintén szólva nem tudom ki a szimpatikusabb, mindenestre bármelyikkel harcba indulhatunk a tojásokért (vagyis az etheriumért, na). A történet már ott sántít, hogy hat bolygó van, és gyanítom, több cucc folyik el a háborúban, mintha megosztanák, de nem az én dógom. Gyilkolják csak egymást. Eddig tiszta sor.
EZ IS JÓL KEZDŐDIK?
A fenti hármas egy Conquest nevű szólómódban csap össze, amelynek az első fele körökre osztott, s ez tölti ki a valós idejű pályák közti hézagokat. Az inváziós flottáddal tehát körönként két akciót hajthatsz végre, ez lehet egy bolygóközi ugrás, de akár megcélozhatod az aktuális planéta három kiemelt területének egyikét is, hogy meghódítsd. Utóbbi esetben átváltunk földi csapásmérésre. Innen már a lerágott csont jön, magyarul egy olyan valós idejű stratégia, ahol szektorokat foglalunk el, tankokat, lépegetőket, gyalogságot uszítunk az ellenségre, de ezekről majd később. Ha megnyerte, hadd vigye, szóval, ha győztél a te ikonod kerül a terület elé, és mehetsz vissza a körökre osztott felületre. Maga a rendszer bámulatosan jól hangzó tulajdonságokból áll össze. Vegyük csak azt, hogy minden körben politikai kártyákat kapsz, amelyekkel erősítheted a pozíciódat - letiltva a bolygó körüli féreglyukakat, vagy extra akciópontot zsebelhetsz be a reaktorok túltöltéséért, és ugyanígy megszórhatod a másik két fajt is meglepetéscsomagokkal, mondjuk egy jó kis lázadó-töltettel csökkenthető a kutatási szintjük. A flották az űrben is csatáznak, persze ez nem a Homeworld, szóval a két anyahajó elenged egy-egy töltetet, nagyjából egységnyi sebzést okozva, és ennyi. Igaz, így is el tudják egymást pusztítani. A kémkedés sem rossz ötlet, áldozz fel néhány AP-t, és kukkantsd meg, milyen főküldetései vannak a szomszédnak, aztán tegyél neki keresztbe. A végére hagytam a technológiákat, merthogy az első bolygóra lerongyolva még nincs ám terülj-terülj asztalkám, hanem a combosabb tankok, lövegek, kiegészítők szintekbe lettek rendezve, és még azon belül is különféle pontértékért bogozhatjuk ki őket - miközben a pontokat a már meghódított területek termelik, mindenféle befektetés nélkül.
KIKELTEK MÁR A TOJÁSOK?
Az Etherium minden porcikája azt sugallja, hogy itt tényleg zöldebb a fű, mint a szomszéd háza táján, és hogy végre nem csak a sablont koptatják. Pedig, de. A földi invázió szektorfoglalós rendszere nem újdonság. Terjeszkedni akarsz? Ott az a zöld pózna a szomszédban, küldj oda egy kommunikációs alegységet, ők összedobnak egy állomást, és a tiéd az ugar. Minden állomás köré három darab telepített löveg kerülhet, plusz magára a főépületre mérettől függően 1 vagy 3 bővítmény, olyanok, mint az űrkikötő - ez adja a közvetlen toborzást, vagy az ellátó-egység, amely +3-mal növeli a hadsereglimitet. Nyilván itt okosan kellene taktikázni, figyelve, hogy mi a fontosabb, nyerjünk ki több nyersanyagot, vagy lépjünk a következő tech szintre, és gyártsunk egyből durvább katonákat?! Mondtam már, hogy támadóként a pályát is te választod meg? Többnyire három különböző sablon szerint helyezkednek el a szektorok, ebből bökhetsz rá egyre. Fontos, hogy a tojásrakás melyik fázisában járunk, eszerint alakulnak majd a fészkek, például a kihelyezésnél, amikor a dimenziónkban megjelennek az új jövevények, az bizony robbanásokkal jár. Aztán ott van még a három semleges frakció, amely segíthet, de keresztbe is tehet a megcélzott planétákon. A borg kinézetű Őrzőknél csak úgy mellékesen eszembe jutott, hogy egy ilyen faj főszereplőként sokat lendíthetett volna a játékon...
SERENADE BOLYGÓ, HOMOKVIHAR. ÉS A HAJAM MÉG MINDIG KITART?
Minden planétán más az időjárás, no meg van ahol a szeizmikus mozgások, kitörések fenyegetik a bandát, máshol a homokvihar kurtítja meg a látótávolságot, a jégviharoknál pedig a befagyó, majd kiolvadó vízterület tréfálhat meg. Előfordul, hogy az őshonos növényzet, vagy a kristályok szolgálnak fedezékül a gyalogság számára, utóbbiakat amúgy helikopterekkel minden felesleges cécó nélkül is lehet mozgatni. A megjelenítés módja kifejezetten rokonszenves, ugyan puritán, elég egyszerű felszíni képződmények vannak, de az összkép bőven hozza azt az illúziót, hogy egy bolygókörüli pályáról indított invázió részesei vagyunk. Minden "odafentről" érkezik, a főépület landolása például egy jobban sikerült elem, de az eget utána már ne célozzuk meg, mert az ott folyó ütközet eléggé gyengén fest. Az egységekkel nem szöszöltek sokat - nincs túl sok fantázia sem a kivitelezésben, sem az összetételben. Ettől persze még működik minden, a légierőt csak a rakétás alakulatok ütik, a páncélosok jól hasítják a járműveket, a mesterlövészek pedig messzebbre lőnek, mint bárki, akkor mégis mi a búbánatért kesergünk. Nos, biztos, hogy nem a parancsnoki lehetőségek miatt, az alsó ikonsor ugyanis tele van olyan lehetőségekkel, mint a bolygókörüli pályáról lehívható csapás, építkezést felgyorsító nano-cucc, teleport, zavaró- és javító-dronok, szóval mindenből van elég. Csak változatosság nincs.
Mindhárom faj ugyanolyan fejlesztésekkel, építési lehetőségekkel és egységekkel rendelkezik, máshogy néznek ki, de lényegileg nulla a különbség. Ugyanazokat a csatákat vívod újra és újra, és ezt most szó szerint értsd. Állsz a bolygókörüli pályán, elfoglalsz egy territóriumot, az ellenség pedig a saját körében megpróbálja visszafoglalni, nem sikerül, de van még egy akciópontja, megint próbálkozik, aztán jön egy másik flotta, és harmadszor, negyedszer is ugyanazt a félórás procedúrát csinálod végig... Dinamikus kampány, ehh? Három, majd a III. tech szinten hat, végül pedig akár 9 inváziós flotta járhatja körbe a bolygókat, és próbálják kiszorítani egymást. A saját körödben ez még oké, egyre jobb cuccokat oldasz fel, persze hogy tesztelni kell az ostromtankot vagy a mega-lépegetőket, de az ellenfél körében, ami szerencsés esetben két! óráig is eltart nincs ám auto-battle opció, minden tetves földet meg kell védened, ja, hogy néha máshol vannak a szektorok, köszi!
VERDIKT
A skirmish mondhatjuk, hogy az előétel, a 2 vs 2 multiplayer pedig lehetne a főfogás, és itt valóban érezhető, hogy lehet taktikázni, játszani a sok lehetőséggel, de ez sem tud igazán átütő lenni, mert nincs meg az a markáns különbség a fajok között, ami az egészet érdekessé tenné. Nem ronda, tele van lehetőségekkel, mégis az unalom magasiskolája, mi az? Hát, az Etherium...
