Bevallom, nincs nagy rálátásom a perzsa játékiparra, bár a tudásdeficit inkább köszönhető az Iránt a közelmúltig sújtó kereskedelmi embargónak, semmint saját tájékozatlanságomnak. A nemzetközi piacon viszont végre szabadabb szelek fújnak, aminek számunkra legjobb jele az E.T. Armies steames megjelenése. A Call of Duty-szerű sci-fi lövölde ugyanis nemcsak a Raspina Studio első játéka, hanem az első, nemzetközi forgalmazásban megjelent iráni FPS is.
Irán(y) a világűr!
Az egyébként 2013-ban a legjobb készülő független játék IndieDB-díját is elnyerő shooter pedig semmit nem bíz a véletlenre: szóló- és multiplayer komponenssel is érkezik, ezek közül előbbi a Modern Warfare iskola megoldásait, míg utóbbi a klasszikus online kompetitív módokat (deathmatch, team DM, CTF) csomagolja újra némi régimódi akciózásra. A szándék nemes, a megvalósítás ellenben már más reshteh, a végeredmény ugyanis egy tömény lelkesedéssel készült, de ízig-vérig amatőr hatású indie FPS lett.
Ez már a hadjárat nyitó képsoraival nyilvánvalóvá válhat: elütések és nyelvtani hibák tarkítanak minden átvezetőt, hőseink testpáncélja mintha csak a Haloból érkezne (az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy a fegyverek és a járművek kifejezetten jó és eredeti megjelenést kaptak), a karakterek pedig kb. annyira összetettek, mint a perzsacica szőrszála.
Call of Duty: Tehran Warfare
Ez egyébként a pályadizájnra is áll: nagy, de jellemzően monoton arénákban akciózunk, kb. fele-fele arányban egyedül és társakkal karöltve, vigyázni persze jó CoD-os szokás szerint csak a saját irhánkra kell, egyrészt mert társainkat nem fogja a golyó, másrészt pedig mert a nem különösebben combos MI mindig minket pécéz ki magának, ha észrevesz a harctéren. Az ütésváltások pedig maximálisan ragaszkodnak a Modern Warfare hagyományaihoz: regenerálódó életerő, sprintelés, szemhez emelhető flinták, valamint korrekt gunplay keretezi a hadjáratot.
Nagy meglepetést a szóló hentelés tehát nem tartogat, hacsak a bevetés hosszát nem tekintjük annak, az iráni űrgárdisták erősen szkriptelt missziója ugyanis két óra alatt kényelmesen kipörgethető, ami egy kis indie játék tükrében talán megbocsátható is lenne, ha…
Visszavonulunk!
…a többjátékos szegmens nem lenne kiürülve, ami nemcsak azért kellemetlen fejlemény, mert így a nulla felé konvergál az E.T. Armies szavatossága, hanem azért is, mert maga a multi teljesen korrekt része lehetne a játéknak. Bár az online részleg csak három módozatot és két pályát kínál, remekül keveri a klasszikus DM-TDM-CTF módozatokat a CoD fejlődési rendszerével. Noha kioldható perzisztens karakterfejlesztések nincsenek, a gyilkok után kapott pontokból a pályán elszórt segédleteket (drónokat, rögzített gatling-ágyút, légicsapást) aktiválhatunk, hogy borsot törjünk velük ellenfeleink orra alá.
Találó koncepció ez, épp ezért sajnálatos, hogy élesben sosem tapasztalhatjuk meg, az E.T. Armies ugyanis megjelenése után pár nappal már ki is fújt. Bár érezni rajta a kezdő fejlesztők elhivatottságát, a lelkesedés és a korrekt gunplay sajnos egy kétórás kampány és egy elhagyatott online mód mellett nem elégséges kompenzáció – még a nyomott 15 eurós (kb. 4700 Ft) nyitóár mellett sem.
