Kicsit kevésbé rejtélyesen: a Suikoden alkotója, Murajama Joshitaka – mint sok más szakmabeli – Kickstarteren gyűjtött pénzt új játékára, az Eiyuden Chronicle: Hundred Heroes neven futó nagyszabású JRPG-re. A kampány hatalmas sikerrel zárult, de a Hundred Heroes megjelenése kicsit megcsúszott, viszont a beömlő támogatás feloldott kiegészítő célként egy kisebb társjátékot, afféle előzményként, ami ezért korábban is jelenik meg. Na, ez lett az Eiyuden Chronicle: Rising.
Ami ráadásul a majdani fő játéktól szinte mindenben eltér, ugyanis egy viszonylag rövid 2.5D-s ARPG, ráadásul platformer és metroidvániás elemekkel, meg ehhez illő városfejlesztéssel. Emiatt kicsit ismétlődő, innen a cím, meg az elsőként megismert NPC-ről, aki egy cowboykalapos dendi krokodil annak ellenére, hogy a helyszín egyébként középtipikus JRPG-s, semmi köze a vadnyugathoz. Maga a történet sem tartogat sok meglepetést a műfaj ismerősi számára, sőt nem is annyira hangsúlyos. Persze a főszereplők fontosak, hiszen visszatérhetnek majd a későbbi, nagyobb játékban, ahogy a városlakók egy része is, akiknek ezért érdemes lehet odafigyelni a történeteire. Ráadásul rebesgetnek még mindenféle Hundred Heroes jutalmat is azok számára, akik előbb megismerkedtek a Risinggal.
Furcsa kombináció
Érdemes előre leszögezni, hogy ez egy viszonylag apró, egyszerű és takarékos játék. Ennek ellenére sok olyan elemet hoztak össze benne, amik jól kiegészítik egymást, legalábbis bizonyos feltételek mellett. Hősünk, CJ célja csupán az, hogy a frissen feltárt bányába lejusson zsákmányért, ehhez azonban pecséteket kell gyűjtenie a kőszívű polgármester döntése alapján (aki persze később csapattag lesz, mert hé, miért is ne?). A pecséteket szívességekért kapjuk, ezek a miniküldetések pedig megnyitnak, majd fejlesztenek mindenféle boltokat, és persze pénz is jár értük, amiket rögtön elkölthetünk ott, hogy jobb esélyeink legyenek. Ráadásul sokszor csak így gyűjthetünk olyan eszközöket és képességeket, amikkel újabb területekre juthatunk be.
A harc szintén egyszerű, egyetlen karaktert irányítunk, aki támadhat, ugorhat, és bevetheti egy különleges képességét. Ha pedig egy másik karakter támadásgombját nyomjuk le, átváltunk rá, így cserélgethetjük embereinket aszerint, hogy ki jobb éppen a harcra vagy felfedezésre, néha pedig egymás után kell őket bevetnünk egy ütősebb támadáshoz, vagy eldugottabb kincsekhez.
A bizonyos feltételek
A Risinghoz úgy érzem megfelelő hangulat kell, így nem lesz mindenki számára kedvelhető. Az apró küldetésekből ugyanis úgy 130 akad. Persze nem kell mindet teljesíteni, de pár tucatnyit muszáj lesz, és van köztük tipikusan olyan, amikor az út túloldalára képtelen átmenni az NPC. A többségükhöz viszont a két kisebb vagy a harmadik, elég összetett harci helyszínt kell végigjárni, de azt elég sokszor. Egyszerre általában 6-12 küldetésünk akad, amiket elég jól követ a menü, de a térképen mindig csak egyet jelez, ezért gyakran kell váltogatnunk a menüben. Gyorsutazási pontokkal eleinte elég bőkezűek voltak a készítők, de ahogy haladunk előre egyre több „szobán” kell átjutnunk a célunkig, néha kötelező harcoknál időzve. Ez a kombináció nem mindenkinek fog bejönni.
Ahogy a nehézségi szint sem, ami úgy az utolsó helyszín feléig könnyű, hard módot pedig eleve csak az első végigjátszás után kérhetünk. Ez a főellenfelekre ugyancsak igaz. A lassú, és legtöbbször előre jelzett támadásokra viszont szükség is van, mert a karakterek papírkivágásos animációt kaptak. Ez esztétikailag sem az igazi néha (holott a karakterdizájn maga kellemes), és az ellenfelek mozgása sem mindig látható előre miatta. Ezt nagyvonalú találatkezeléssel próbálták orvosolni, de az meg néha visszaüt.
Vérnyomás: rising
Voltak pillanatok, amikor kifejezetten elegem volt az egész játékból, és voltak, amikor kedveltem. A nyüves pecséteket meg persze csak össze kell gyűjtenem, hiába rühellem az ötletet, végtére is pont ezért olyan látványosan gyűjthetőek, hogy behúzzák a gyűjtögetésre és teljesítésre fogékonyakat. A sok aprósággal a játékidő úgy 13-15 óra, acsivadászóknak kb. a duplája. A grafika némileg megosztó, a zene elmegy, szinkron természetesen nincs, ezért a párbeszédek gyakran túlírtak. Az alapok és külsőségek mellett viszont legalább árban is indie az Eiyuden Chronicle: Rising, ráadásul élből a Game Pass kínálatában kezdte pályafutását. Mindenképp megér egy próbát azoknak, akik vagy élvezik a grindot, vagy (velem ellentétben) képesek elszakadni tőle, ha nem jön be nekik.
