Nem biztos, hogy a legjobbkor jött a földrengésekkel, robbanásokkal, árvízzel teli program megjelenése, bár a Disaster Report-szériának ennél nagyobb kihívásokkal is meg kellett már küzdenie. Elvégre a közel 18 esztendős sorozat nagyjából 10 évnyi kényszerpihenőre kényszerült, mikor az eredetileg PlayStation 3-ra készült negyedik részt valós katasztrófák és a fejlesztési munkálatok leállása/késése miatt először csak elcsúsztatták, majd végül törölték. De most itt van, végre megérkezett, és ugye, mikor máskor lenne érdemes belevetni magunkat egy nagyváros nyári, szörnyűségekkel és balesetekkel teli időszakába, mint a jól megérdemelt tavaszi karantén során.
Minden összedől
Ami mindenképpen nagyon jó a Disaster Report 4-ben, az az, amilyen szabadságot ad a játékosnak a történet és választások terén. Eleve, már az indításnál is nemet választhatunk, kialakíthatjuk karakterünk külsejét, majd azt is eldönthetjük, hogy milyen okból és honnan érkezik a városba. Állásinterjú miatt? Vagy szimplán csak sétálni egyet a helyi parkban? Csak rajtunk múlik. Sőt, egyből választás elé is állít, mielőtt becsap a ménkű, mikor egy idős néninek adhatjuk át a helyet. Vagy nem. Aztán jön a telefonos értesítés a földrengésről, végül pedig elsötétül a világ, ahogy a busszal együtt mi is jól összerázkódunk.
Hála az égnek a balesetet túléljük (jó, hát amúgy elég rövid lenne a játék), kikúszunk az üvegszilánkok között, innentől pedig jöhet a Disaster Report érdemi része: a cél az, hogy felfedezzük és épségben elhagyjuk a várost. Mivel lényegében utcákra és kisebb környékekre van bontva a helyszín, ez apró szeletekben történik. Meghallgatjuk az embereket, sokszor segíthetünk is nekik, megnézzük, merre lehet továbbjutni, mi kell esetleg az útvonal megnyitásához, aztán lelépünk. Utóbbi nem is mindig egyszerű móka, elvégre a fejlesztők logikája nem minden esetben alapvető gondolatokon nyugszik, avagy van olyan, hogy alaposan végig kell próbálni minden lehetőséget, mire eljutunk a megoldáshoz. Emellett van néhány túlélő jellegű elem, enni és inni kell, de ezek nem túl hangsúlyosak, elég egy kevéske élelmiszer a táskánkban, máris rendben vagyunk.
A többi karakterrel történő interakció viszont egészen jópofa, ahogy a döntések is lényegesek lehetnek. Rengeteg fajta emberrel akadhatunk össze. Van, aki kihasználva a helyzetet másokat lop meg, esetleg még terrorizálja is embertársait, míg más kétségbeesik, esetleg segíteni kell rajta, mert sérült vagy beszorult valahova. Kifejezetten vicces és egyben bosszantó a boltos imposztor, akivel többször is találkozunk. Azt pedig figyelembe kell venni, hogy ebben a játékban az emberélet ugyanúgy csak statisztikai adat, mint jelen helyzetünkben a számok a kijelzőn, amikor a fertőzötteket és halottakat látjuk. Csakhogy míg utóbbiak valódi emberek, valakinek a hozzátartozói és családtagjai (bár sokaknak ebbe láthatóan nehéz belegondolni), addig előbbiek szerencsére virtuális másolatként működnek. Más kérdés, hogy a program van annyira kiszámíthatatlan, hogy még így is elég hatásos, ahogy teljesen kiszámíthatatlan módon vesznek oda a tömegesen nézelődő és katasztrófaturistát játszó alakok. Vagy akár azok, akiknek a megmentésén fáradozunk.
Csókolom, ez PS3?
Cselekmény és koncepció terén tehát elég érdekes a belső és külső nézetben, sőt VR-ral is működő Disaster Report 4: Summer Memories. De minőség és technika szempontjából hogy teljesít? Nos, sajnos pontosan úgy, ahogy azt várnánk az eredeti célhardver és a régió rétegjátékai alapján. A 3D-s kalandjáték/RPG/akció hibridnek vannak szebb pillanatai, de összességében eléggé el van maradva, abszolút nem 2020-as látvánnyal és irányítással, mechanikával. A zárt tereken a kamerakezelésnek hála újraélhetjük a kilencvenes évek túlélőhorrorjainak irányítás okozta fájdalmait, egy csomó látványelem kidolgozatlan és elnagyolt, a hangok sokszor borzalmasak, plusz az egész olyan esetlen és kényelmetlen. Legjobb esetben is 2010 környékén ragadt meg a játék, amit itt-ott egy picit HD Remaster-jellegű grafikával adnak elő.
De ez csak az egyik oldal, ami miatt viszont nem lehet teljes nyugalommal leszólni: valóban különleges, mindenképpen egyedi produkcióról van szó, ami a saját elképzeléseit egészen ügyesen kitoldotta ezzel a negyedik résszel. Egy-egy szereplővel együtt lehet érezni, a helyzet maga kiszámíthatatlan és pont ezért szörnyű, miközben a sztorivonal is egy nem annyira meglepő, de azért izgalmas ponton csúcsosodik ki. Nem túl csavaros, lehet sejteni a végét, de na, odáig el is kell jutni. Ami a maga közel 10 órájával egyébként elég tartalmas kalandot nyújt, de hozzáteszem azt is, hogy nem a jelenlegi áráért. A Steamen 60 eurós program pont jó lenne az összeg feléért, elvégre hiába a jó ötletek és kellemesen elborzasztó hangulat, ha mindezt a technikai bökkenők és bénázások teszik hiteltelenné. Pedig az irányvonal jó lenne. Talán majd legközelebb.
