Egy ősember, amellyel balról jobbra rohangálva kell eljutnunk a pályák végéhez, miközben gyümölcsöket, húst eszegetünk, illetve elkerüljük a gyilkos akadályokat, legyőzzük ellenfeleinket? Első ránézésre már ismerős lehet a recept, elvégre a korai árkádok mélyét megcélzó Wonder Boy, majd az ebből született, konzolos Adventure Island hasonló alapokkal, szinte azonos látványvilággal bírt. De vajon szükség van egy soron következő klónra?
Egyértelmű tisztelgés
A játékot jegyző AtomicTorch Studios úgy gondolta, hogy mindenképpen, elvégre több évtized is eltelt már a megemlített klasszikusok megjelenése óta. Ha pedig nem akarunk emulátorokkal bajlódni, esetleg a konzolok nevének említésétől is kiráz minket a hideg, itt a kézenfekvő megoldás: Steamre az új produkcióval, ami minden igényt kielégít. És valóban így van, hiszen a Dinocide már az első percektől kezdve képes elragadni a nosztalgiára hajlamos felhasználót. A pixeles külső egy az egyben hozza a korai érzést, ahogyan a zenék és hanghatások is tökéletesen megfelelnek az elvárásoknak. Ha pedig mindez nem lenne elég, ott a hatalmas térkép, aminek előre meghatározott útvonalán bejárhatjuk az őskor minden zugát, így eljutva az erdőkön és sivatagokon át a jégbarlangok legmélyéig.
Nintendo Entertainment Sytem bekapcsolva
No, azért az utunk annyira nem is kötött, elvégre időnként választhatunk egy-egy elágazásnál, hogy merre is szeretnénk továbbhaladni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, ez csak apróság, mégis hozzátesz az élményhez – kábé, mint anno a Mario World esetében, csak ott ugye teljesen szabadon mászkálhattunk a már teljesített földrészeken. Pluszban pedig kapunk mindenféle eszközt: az alap és kifogyhatatlan kövek mellé kőbaltát, bumerángot, vagy akár hátast is szerezhetünk. Úgy bizony, a szintén mariós Yoshihoz, vagy az Adventure Island gördeszkájához hasonlóan ismét felpattanhatunk egy „közlekedési eszközre”, ami ezúttal az elérhető dinoszauruszok képében bukkan fel. Egyikük tüzet köp és a lávát is bírja, a másik úszik a vízben, a harmadik elpusztít mindent a közelében – amennyiben egy tojásból kikeltve vagy útközben megvásárolva szert teszünk hátasunkra és azt a pálya végéig élve eljuttatjuk, hűséges társunkat később is elővehetjük, csak ne hagyjuk, hogy elhalálozzon szegény pára. Nem mellesleg az útközben begyűjtött drágakövekből itt-ott vásárolhatunk fegyvert és dinót is, szóval van értelme raktározni, elvégre ez a plusz lehetőség tovább növeli esélyeinket.
Klasszikus nem lesz, de jó…
A cél részben összejött, elvégre egy élvezetes, hangulatos és egy az egyben a korai címeket felelevenítő retró produkció született a Dinocide képében. Más kérdés, hogy igazán nagy dolgokat nem tesz hozzá a már meglévő alapokhoz. A főellenfelek (ezeknél néha taktikázni is kell) jópofák, a játékmenet elsőre kiismerhető és kihívással teli (nem elég, hogy ellenfeleink sebeznek, de az élelmet is folyamatosan fel kell szednünk, mert életerőnk állandóan csökken), a koncepció működik. Ennél többet azonban felesleges elvárni egy ilyen kis programtól, ami azért néhol ismétlődik (a helyszínek cirkulációban váltják egymást, az ellenfelek ennek megfelelően vissza-visszatérnek), de kifejezetten unalmassá azért nem válik. Az AtomicTorch kísérlete dicséretes, örülünk is neki, aki pedig ki van éhezve a jól irányítható, élvezetes retróra, annak bátran ajánljuk a 9,99 eurós alkotást.
A játék steames verzióját a fejlesztők biztosították számunkra, köszönjük!
