Ma már nem ritka eset az, ha a fejlesztők a szerepjátékaikat akcióelemekkel vegyítik, a 2000-es évek elején azonban ez még nem volt megszokott. A Deus Ex jól vegyítette az interaktív történetet az FPS akciójátékok izgalmas küzdelmeivel. A hiteles szerepjátékélményért nem csak a párbeszédek során (részben) alakítható, hangulatos történet és többféle befejezés felelt, hanem az a tény is, hogy a játékmenetet a főhős – általunk elképzelt és kialakított – karakteréhez igazíthattuk. Így akár lehettünk könyörtelen gyilkológépek, vagy információtengerben búvárkodó hackerek, esetleg kábító fegyvert használó, monoklikat osztogató pacifisták, ráadásul a különböző stílusokat kedvünk szerint kombinálhattuk.
Generációs hasonlóságok
A 2000-ben megjelent szórakoztatószoftver pályái többrétű struktúrával rendelkeztek, ebből kifolyólag egyszerre biztosítottak lehetőséget lopakodásra és közvetlen konfrontációra, valamint a pályán elszórt adattárolókból hasznos információkra tehettünk szert, ezzel is ösztönözve a játékost az alapos felfedezésre. A beszédkészségünk, képességeink és fegyvereink megfelelő alkalmazásával, vagy a terepek rejtett, valamint kevésbé rejtett útvonalainak és lehetőségeinek felfedezésével, illetve kiaknázásával jelentősen megkönnyíthettük a saját dolgunkat. Ennek köszönhetően az FPS játékmenetbe bújtatott program tényleg egy szerepjáték összetettségével és szabadságérzetével rendelkezett. Szerencsére a Human Revolution-ből sem hiányoznak az imént felsorolt tulajdonságok.
Nemesi család sarja
A klasszikus Deus Ex előzményeként a rajongók elvárásainak súlyos terhe nehezedett a Human Revolution vállára, egyszerre kellett a régi rajongóknak megfelelnie és új rajongókat bevonzania. Ami nem romlott el azt nem kell megjavítani, ez lehetett a fejlesztők jelmondata a HR készítésekor, hisz a készítők fogták az előd jól működő komponenseit, kicsit csiszoltak rajtuk, a modern kor követelményeihez igazították őket, majd beillesztették őket a saját játékukba. A felmenő előtti tisztelgésen túl a játék saját egyéniséget is kapott: a játékmenetet egy harmadik személyű nézetet használó fedezékrendszerrel, a látványvilágot pedig karakterisztikusan narancssárgás színvilággal egészítették ki.
Utópisztikus disztópia
A 2027. évben játszódó történetben egy technológiai robbanás utáni korban járunk, melyben már nem csak a technológia szülte eszközeinket akarjuk lecserélni még modernebb technológiára, hanem önnön testrészeinket is. Főhősünk egy ilyen mesterséges testrészeket gyártó cég biztonsági főnökeként szenved el, kis híján végzetes kimenetelű sérüléseket, egy, a cég ellen irányuló támadás során. Hősünk a különleges technológiának köszönhető felépülése (vagy inkább átalakulása) után a saját és a cég életét felforgató támadók után kezd nyomozni. Útja során pedig többek között olyan összeesküvés-elméleteknek táptalajt adó témákat is körbejár, mint az Illuminátus Rend, vagy a FEMA táborok. Emellett pedig megismeri az új technológiában rejlő lehetőségeket és az általuk kiváltott félelemre adott emberi reakciókat.
A rendezőúr kérésére
Az eredeti Deus Ex lépteinek nyomát követve nem tévedhetett rossz útra az új epizód, nem is tévedt, erről a 2011-es alapjáték elemeit részletesen kitárgyaló PC Guru teszt virtuális, vagy valós lapjait olvasva is megbizonyosodhattok. Viszont természetesen így sem beszélhetünk hibátlan programról: az amúgy isteni végjáték utolsó pillanatai kicsit elhamarkodottnak érződtek, a látvány technikai megvalósítása csak részben volt naprakész, a játékmenetet nyújtotta potenciált teljes mértékben kihasználó New Game+ opció hiányzott a játékból, a főellenségek elleni küzdelmek pedig csak közvetlen összecsapásra adtak lehetőséget, ezzel teljesen megfosztva a játékost a hackelés és lopakodás – az egyszerű lövöldözésnél némileg összetettebb – alternatívájától. A rendezői változat ezen problémák egy részét hivatott orvosolni.
A tökéletességhez vezető út
A játék, kissé összecsapott, de még így is remek végződésén a bővített változat érhető okokból semmit sem módosít. Viszont a művészi téren rendkívül egységes és stílusos látványt, bár alig észrevehetően, de bizonyos fokig technikai téren is korszerűsíti az effektek és textúrák feltupírozásával, ám ez nem segít a karaktermodelleken, amiket valószínűleg egy részeg Dzsepetto-imitátor kisbaltával hasogatott ki egy darabka, korhadó fából. Emellett a játék végre megkapta a hőn áhított New Game+ opciót, továbbá az eddig megjelent összes letölthető tartalmat, köztük a The Missing Link DLC-t, ezúttal nem a menüben elszeparálva, hanem az alapjátékba beültetve – és a cselekményben elfoglalt helyzetéhez időzítve.
Morcos bossok
Elérkeztük a legfontosabb és legjobb változáshoz: a játék bővített kiadásában az átdolgozott pályák jóvoltából végre nem csak az agyatlan FPS játékokon nevelkedett golyószórók élvezhetik felhőtlenül a főellenségek nyújtotta kihívásokat, hanem a megfontoltan játszó hackerek, és a lopakodás mesterei is. A főellenségek terei az alapjátékban egyszerű arénák voltak, az új kiadás ezeket az arénákat formálta apró változtatásokkal és bővítésekkel (pl. új szellőzők, meghackelhető lövegtornyok stb.) a lehetőségek tárházává, így végre-valahára ez a játékelem is követi a megszokott Deus Ex formulát.
Költséges jövő
Egy nem hibátlan, de minőségi program hibáinak javát javította ki ez az újrakiadás, viszont szerintem ezt egy terjedelmes, de ingyenes frissítéssel megoldhatták volna a készítők, hisz ez nem lett volna egyedülálló eset: a Witcher széria első két felvonása is nagyméretű, de ingyenes frissítéssel jutott egy lépéssel előrébb a tökéleteséghez vezető végeláthatatlan úton. Manapság az újrakiadások nem túl bátor, vagy kreatív korát éljük, pedig erre nem feltétlenül lenne szükség. Ennek ellenére a játék rendezői változatát bátran ajánlom azoknak, akik csak most szeretnének megismerkedni az emberi forradalommal, vagy a legjobb elérhető változatára vágynak.
Deus ex machina?
A Director's Cut változat elérte célját: a Human Revolution legteljesebb és legkevésbé hibás, csiszolt változatát kínálja, viszont a kisebb-nagyobb javításokon kívül nem kínál semmi igazán önálló tartalmat – hacsak nem számítjuk a fejlesztői kommentárt és a játék készítését dokumentáló videót. Ennélfogva semmi sem indokolja az újrakiadás fizetős voltát.
