Pontos évszámot nehéz lenne mellé tenni, hiszen nem egy eseményről, sokkal inkább egy folyamatról van szó, egy dolog azonban biztos: mire az Xbox 360 2005. november 22-én a boltokba került, a nyugat már átvette a játékipar vezetői szerepét, ezzel bő 20 évnyi japán regnálásnak véget vetve. Mert ugyan a szigetország még a rákövetkezendő években is bőségesen ontotta magából az újdonsült klasszikusokat – ezután jelent meg a Metal Gear Solid 3, a Shadow of the Colossus, vagy épp a Persona 4 – de ekkorra a követendő irányt már egyértelműen a bolygó másik fele, elsősorban az Egyesült Államok fejlesztői jelölték ki, és ezzel sok éven át még a legnagyobbak se tudták felvenni a versenyt. Kivételek persze mindig akadnak, és akadtak akkor is: olyannyira, hogy amikor 2005 januárjában megjelent a Resident Evil 4, nem csupán a komoly újításokra szoruló Resident Evil-sorozatot sikerült megreformálnia, de személyében megszületett a túlélőhorror műfajának egy olyan ikonja, amely még közel két évtized távolságból is mintául szolgál követőinek. Ezen utódok közül ugyanakkor toronymagasan kiemelkedik az a Dead Space, amely az ekkor még az egyedi játékok és az új ötletek támogatása mellett elkötelezett Electronic Arts kiadásában érkezett, ráadásul házon belülről lépve (bevallottan) a Resident Evil 4 által kijelölt útra. Annál több hajszállal modernebb irányítással, a kor leglátványosabb technológiai megoldásaival, szokatlanul magasra tekert erőszakkal mesélve el egy olyan történetet, amit 15 év elteltével, relatíve változatlan formában élhetünk át ismét.
Rég látott ellenségek
A 2023-as Dead Space ugyanis nem egy reboot, vagy egy szimpla remaster, sokkal inkább egy olyan remake, amely maximálisan igyekszik hű maradni az eredetihez, de nem veti meg a modern kor vívmányait sem. Ennek megfelelően története ugyanaz: helyszíne az USG Ishimura, az emberiség legrégebbi bányászhajója, amely az Aegis VII-bolygón végez nem éppen legális munkálatokat, mikor hirtelen megszakad vele a kapcsolat. Az odavezényelt USG Kellion sem tud kommunikálni a legénységgel, sőt amint az Ishimura közelébe ér, egyenesen bele is csapódik annak hajótestébe. Ha pedig mindez nem lenne elég, a landolást követően elég gyorsan kiderül az is, hogy a legénység nem technikai problémák miatt nem válaszol, hanem... mert már szinte egyikük sem él, aki pedig mégis, az többnyire levedlette emberi formáját. A feladat innentől adott: egyrészt kideríteni, pontosan mi történt, másrészt lehetőség szerint egyben és élve elmenekülni, mielőtt az Ishimura pokla magával ragadna.
Ez a veszély pedig elsősorban a Dead Space főszereplőjét, Isaac Clarke-ot fenyegeti, aki ezúttal nemcsak sodródik az árral, hanem aktív, mindenek előtt pedig hangos főszereplője az eseményeknek – a második és a harmadik részhez hasonlóan ugyanis nem néma. Dialógusokban való részvétele sikerrel tölti ki azokat a hézagokat, melyek az eredeti némaságából eredtek. A változás egyébként a Dead Space számos más elemén is tetten érhető: leginkább magán a hajón, ez az Ishimura ugyanis nem egészen az, amit megismerhettünk. Bár a történet – egy nagyszabásúbb mellékvágányt leszámítva – pontosan ugyanazokon a helyszíneken, állomásokon, dedikált szekciókon vezet végig, mégis megadja a szabad felfedezés lehetőségét. A hajót behálózó gyorsvasút felélesztését követően minden, korábban már megnyitott szekcióhoz vissza lehet térni, sőt ez kifejezetten ajánlott is, hiszen számos olyan lezárt ajtó nyitható meg a később megszerezhető jogosultságok birtokában, melyek nemcsak extra lőszerrel és ellátmánnyal kecsegtetnek, de esetenként hozzá is adnak a Dead Space lore-jához, mélyebb betekintést nyújtva egy-egy karakter háttértörténetébe. Az Ishimura továbbra is fantasztikus, változatos, rendkívül hangulatos helyszín, amit a metroidvania-elemek használata csak még jobban kiemel – egyáltalán nem törik meg ugyanis a történet dinamikáját és észveszejtő tempóját, miközben Isaac vesszőt fut mind az idővel, mind az elébe kerülő akadályok tömkelegével.
Szörnykavalkád
Ezen akadályok egy aprócska szelete ugyanakkor nem teljesen ugyanolyan, mint korábban: a frusztráló aszteroidavadászat szinte teljes egészében hiányzik, és még egy kifejezetten nagyobb volumenű bossharc élét is sikerült tompítani, elsősorban azáltal, hogy áthozták a Dead Space 2 lényegesen szórakoztatóbb, kötetlenebb repkedését a gravitációmenetes zónákban – ez az adalék óriási segítséget jelent, és rengeteg frusztráló pillanattól szabadít meg. Ugyanakkor ebben hatalmas szerepet játszik az ismételten frenetikusra sikeredett fegyverarzenál is, egész pontosan annak felfrissített fejlesztése: a nagyobb sebzés és tár, a hatékonyabb támadások megnyitása továbbra is egy sok lehetőséget rejtő képességfán zajlik, a rendszer azonban sokkal letisztultabb, áramvonalasabb. Gyakorlatilag minden költségesnek mondható fejlesztés hasznos, így sokkal nehezebb pazarolni, ezzel is motiválva a kísérletezésre és a teljes arzenál kihasználására. Egyébként már csak azért is érdemes kipróbálni minden egyes gyilokszerszámot, mert pár haszontalan vagy kevésbé hasznos alternatív tüzelési mód is lecserélésre került, így mindenképp megéri felfedezni az Isaac alapfegyverén túli világot.
És ha már világ: a szebb napokat is látott hajó természetesen jobban néz ki, mint valaha, hiszen a remake látványvilágát a Motive az alapoktól építette újra, kihasználva a célplatformok összes modern funkcióját. Ennek köszönhetően a Dead Space lélegzetelállítóan néz ki, az Ishimura komorságát minden eddiginél jobban kihangsúlyozzák a ködből átszűrődő fénycsóvák, a rideg fémfalak, a termeket fényárba borító kijelzők, és a hajó felett az uralmat lassan átvevő nekromorf szörnyűségek. Konzolokon mindez két formátumban érhető el, de a natív 4K felbontású, ray tracinggel rendelkező, 30 fps-re limitált opció sajnos eléggé felemásan működik. Egyértelműen így néz ki a legjobban a játék, ugyanakkor közel sem annyira stabil a képfrissítés, mint az elvárható lenne. Ellenben a teljesítmény mód már kifejezetten jól tartja a 60 fps-t, cserébe viszont számos olyan helyszín van, ahol érezhetően gyengébbek a fényeffektek, és a kép is homályosabb a kelleténél.
Ez ugyanakkor közel sem akkora probléma, hogy bármit is levonjon a Dead Space értékéből. A finomhangolt történet, az újragondolt helyszín, a némaság börtönéből kiszökő főszereplő, a lenyűgöző látványvilág és a tizenöt év elteltével is lebilincselő harcrendszer együttese ugyanis gond nélkül elérte, hogy az egyik legkiválóbb túlélőhorror egy minden ízében kimagasló felújítás formájában éledhessen újra. A játék még mindig a műfaj egyik legjobbja, amely egy hosszabb hibernáció után újult erővel tért vissza, hogy egyedi és felfedezésre váró univerzumában tovább terjessze a nekromorfok fenyegetését.
