SPECIÁLIS ÉRTÉKELŐ
Mivel egy meglehetősen speciális cikket állítottunk össze a Dead Space-ről, most ehhez hasonlóan következzen egy hagyományostól eltérő értékelés, ahol a játék alapelemeit is kivesézzük, megmagyarázva a fenti grafikonban található értékeléseket.
Grafika:
A Dead Space motorját az Electronic Arts programozói kifejezetten ehhez a játékhoz írták, így egyrészt pompásan a játékélmény alá tud dolgozni, másrészt igen jól fut. S bár a képeken sem Isaac, sem a nekromorfok nem néznek ki túl jól, mozgás közben minden megváltozik – Isaac döngő léptekkel fut, a menük nézegetésekor mindig a kurzort követi fejével és persze az ellenfelek is fantasztikusan lettek animálva. A fények parádésak, és ugyan az árnyékok helyenként furcsamód szögletesek, a design és a kivitelezés zseniális. Az egész hajó logikusan lett felépítve, és kiválóan sikerült berendezni, minden szobában találunk valami érdekeset, valami újat, legyen az egy vérrel írt felirat a falon, egy különleges, a Doom 3-at idéző gépezet, vagy éppen egy üvegfal mögötti brutális jelenet. A vákuumban a hullákból szivárgó-lebegő vér pedig félelmetesen nagyszerű látvány...
Zene/Hang:
A fejlesztők forradalmat ígértek és meg is tartották a szavukat. Horrornál a zene és a hangok életfontosságúak a feszültség, a rettegés fenntartásában, és ez a Dead Space-nél működik is. Legyen szó a szörnyetegek üvöltéséről vagy az Ishimura szokásos, a háttérben zúgó-dohogó gépezeteiről, minden remekel. Ráadásul a fejlesztők ezúttal nem csak jeleneteket scripteltek le nekünk, de a hangokkal is eljátszották ugyanezt. Ha közelítünk egy ajtóhoz, egyre hangosabb, élesebb lesz az a sikolyszerű hang, amit minden horrorfilmben hallunk, aztán az ajtót kinyitva vagy iszonyatos hangorkánnal elszabadul a pokol, vagy halálos csend támad, hogy még egy teljesen üres raktárba is csak óvatosan, ide-oda lesve merj bemenni. És ott vannak a légüres térben játszódó részek, ahol minden külső hang eltompul – néha még a támadó nekromorfokat sem halljuk – és csak Isaac hörgő, egyre hevesebb lélegzetvételeit halljuk. Ha pedig elfogy az oxigén...
Játékélmény:
Nem is tudom mivel kezdjem a méltatást! A remek (fejleszthető és másodlagos lövéssel rendelkező) fegyverekkel és a csonkolásra koncentráló harccal? Merthogy megérdemelné, hisz hihetetlenül jó érzés egy jól eltalált lövéssel kidönteni a lábat három-négy rohamozó nekromorf alól. Vagy a tizenkét kiválóan megalkotott pályával, melyek mindegyike jó egy órán keresztül köti majd le figyelmünket – mind más, és mind más kalandokat kínál. Vagy ott van a fejlesztési rendszer, ami belevisz egy kis taktikát a gyűjtögetésbe (adjam-e el majdnem az összes lőszeremet, hogy vehessek egy node-ot, amivel végre el tudom érni az utolsó +HP-t a páncélfejlesztésnél?), ráadásul hihetetlenül élvezetessé teszi a hajó felkutatását. De nem, a legzseniálisabb ötlet a mesterséges kijelzők eltüntetése és a hologramok használata. Az életerőnket és a sztázistartalékot az Isaac hátán levő kijelző mutatja, a lőszerünket a fegyver melletti hologram. A térképet és a tárgylistánkat ugyanígy egy kivetítő mutatja – a játék pedig nem áll le! Borzasztó hangulatos a megvalósítás, ráadásul így az egész képernyőn ömlik az arcunkba a rettegés, a sci-fi katasztrófa, a fantasztikus élmény, melynek Dead Space a neve!
