Tíz évvel járunk a Dead Rising 2 eseményei után, és az első részben elszabadult zombivírus még mindig gondot okoz, méghozzá világszerte. Bár a probléma globális, a játék cselekménye ezúttal is egy „kisebb” területre, egy Los Perdidos nevű kaliforniai városra korlátozódik, ahol a sorozat hagyományaihoz híven ismét egy vadonatúj karakter (Nick Ramos) irányítására lesz lehetőségünk, természetesen a szériától megszokott módon, klasszikus külső nézetben.
Hosszabb, nagyobb, vágatlanabb
A Dead Rising 3-ról egy dolgot fontos tudni már rögtön az elején: ez a játék nem találja fel a spanyolviaszt, nem hoz forradalmat, és nem is igyekszik többnek lenni annál, mint ami – egy folytatás, ami komolyabb változások nélkül kínálja ugyanazt az élményt, amit a korábbi epizódokban megszerettünk, csak ezúttal a harmadik hatványra emelve. Ebből kifolyólag a játékmenet tényleg nem változott számottevően, az alkotók (a Microsoft szárnyai alá vett Capcom Vancouver) célja egyértelműen egy minden eddiginél brutálisabb és grandiózusabb élmény megalkotása volt, és ha csak ebből a szempontból vizsgálnánk a munkájukat, akkor azt mondanánk, hogy a Dead Rising 3 csillagos ötösre vizsgázott. Mi viszont más tényezőket is figyelembe vettünk az értékelésünk során.
Kalifornia kék ege alatt
A játék intrója viszonylag gyorsan felvázolja előttünk a pokoli helyzetet (Los Perdidos egy nap leforgása alatt a fertőzöttek martalékává válik), majd az irányítást kézhez kapva három napot ugrunk előre az időben, és miután nem találunk kiutat a karanténzónából, hősünkkel visszatérünk a városba, ahol további túlélőkkel szövetkezve igyekszünk kijutni a halálra ítélt övezetből – az idő sürget, ugyanis egy elcsípett tévéadásból kiderül, hogy a katonaság hat napon belül porig bombázza az egész vidéket. A feladat tehát adott, a megoldást pedig egy repülőgép jelenti, azonban a felszállás előtt még tengernyi harc (zombikkal és pszichopatákkal), négy, szabadon bejárható hatalmas terület, rengeteg felfedezni való, továbbá jó néhány csavar és érdekes fordulat vár a játékosra, és akkor a régi ismerősök felbukkanását még nem is említettük...
Zombiirtás rutinból
Játékmenet terén sok újdonságra tényleg nem lehet számítani, hiszen a Dead Rising 3 felépítése szinte semmit nem változott az előző részhez képest. A főszál küldetései mellett rengeteg mellékfeladat vár megoldásra (túlélők megmentése és ügyes bajos dolgaiknak kezelése), és csak rajtunk múlik, hogy melyik misszió végére teszünk pontot. Persze érdemes minél többet végrehajtani, hiszen akárcsak az elődökben, most is jelentős mennyiségű PP (Prestige Point) jár minden extra küldetés teljesítéséért (természetesen a sztoriban történő előrejutás és a kaszabolás mellett), a túléléshez pedig nélkülözhetetlen, hogy szintlépésekkel minél tovább fejlesszük hősünket (életerő-növelés, felvehető tárgyak mennyiségének kitolása, extra képességek), ugyanis a zombiknál is veszélyesebb pszichopaták legyűrése ezúttal is komoly kihívás elé állítja a játékosokat.
A nagyjából 10-12 órás játékidő jelentős részét természetesen most is a harc teszi ki, és a Dead Rising 3 ezen a téren ismét brillírozik. Szinte minden, ami a kezünk ügyébe kerül, fegyverként használható, a téglától a plüssmacin és a sövényvágón át egészen a láncfűrészig, és örömmel tapasztaltuk, hogy ezúttal a lőfegyverek használatára is rágyúrtak a készítők, így sokkal egyszerűbben és hatékonyabban lehet kezelni őket, mint korábban. Persze korántsem az a játék legjobb része, mikor egy kiégett katonai konvoj közelében ráakadunk egy gépkarabélyra, hanem amikor a második részből visszatérő tárgykészítő rendszernek hála betegebbnél betegebb eszközöket rakunk össze. A lángoló, halálfejes kasza csak a kezdet, a játék során a megszerezhető tervrajzok segítségével olyan őrültségek összeszerelésére lesz lehetőségünk, mint a pengés szárnyakkal felszerelt jetpack, vagy a Street Fighterből kölcsönzött speciális Blanka maszk, melynek köszönhetően sokkoló támadások eregetésére leszünk képesek.
Trabanttal szállni élvezet...
Ha pedig már szóba jött a kraftolás, akkor érdemes kitérni a Dead Rising 3 legnagyobb újdonságára, a járművekre is. Ugyan már a korábban részekben is találkozhattunk motorokkal és négykerekűekkel, de most sokkal több járgány áll a rendelkezésünkre (úthenger, taxi, chopper stb.), és ezeknek jóval nagyobb szerep jut, mint az előző epizódokban. Egyrészt, mivel a bejárható terület tényleg hatalmas, néha egyszerűen muszáj kocsiba pattanni, másrészt – köszönhetően Nick autószerelői mivoltának – ezúttal már a járművek is tuningolhatók. Egészen brutális monstrumok alkothatók a megfelelő tervrajzok segítségével, melyekből a városban összesen 11 található elszórva, de küldetések megoldásával még több nyitható meg.
A felpimpelt járgányok ráadásul nem csak erősebbek és strapabíróbbak, mint a hagyományos változatok, de a kombósított fegyverekhez hasonlóan tartogatnak néhány meglepetést: mindegyik rendelkezik egy elsődleges és másodlagos támadással. A bevethető repertoárt olyan gyöngyszemek tarkítják, mint a lángszóró, vagy a kocsik oldalából kipattanó hatalmas, borotvaéles penge. A zombik pusztítása már a speckó fegyverekkel is óriás móka, de közelébe sem ér annak az élménynek, mikor egy spéci verdával csapunk szét a tengernyi (és ezt most tessék szó szerint érteni!) élőhalott között. Külön bónusz, hogy ha egy járművet teljesen leamortizálunk, akkor (a fegyverekkel ellentétben) nem kell újra összegyűjteni az alkatrészeket az újjáépítéshez, elég csak felkutatni egy Wrench-O-Rama műhelyt, aktiválni a munkapadot, és máris vezethető korábbi kedvencünk.
Kettesben szép a halál
Habár a Dead Rising 3-ban tényleg nem nyüzsögnek az újdonságok, a recept ennek ellenére még most is működik, és a rengeteg extra tartalommal megbolondított főszál végigvitele legalább olyan szórakoztató, mint az előző részek esetében. Mindezt pedig csak tovább erősíti, ha nem egyedül, hanem másodmagunkkal csapunk szét az élőhalottak között, a játék pedig még segít is abban, hogy barátok híján megfelelő partnerre bukkanjunk, hiszen induláskor meghatározhatjuk a stílusunkat (pl. kezdő vagy haladó, csak végigrohanok a sztorin, felfedezek mindent), és a gép ezt figyelembe véve dobja fel a csatlakozás lehetőségét más felhasználók számára. Persze ha nincs kedvünk közösködni, akkor sincs baj, hiszen a kampány „lezárható”, így sosem kell félnünk attól, hogy valaki belerondít a végigjátszásunkba.
Felemás tálalás
A játékélmény tehát rendben van, ám a technikai megvalósítás terén sajnos már könnyű belekötni a Dead Rising 3-ba. A program nextgen mivoltát csak a hatalmas, töltés nélkül bejárható világ (bár a GTA V után ez sem komoly tényező), és a benne megjelenített elképesztő mennyiségű zombi jelzi (a Kinect és az itthon nem működő Smartglass támogatását inkább hagyjuk), minden más viszont a leköszönő generációt idézi. A felbontás natív 720p, ráadásul a képfrissítés is csak 30 fps, ráadásul a grafika sem túl veretes: életlen és alacsony felbontású textúrák mindenfelé, tompa színvilág, helyenként kifejezetten gyenge animációk, csúnya és kidolgozatlan tereptárgyak tömkelege mindenfelé. A Ryse látványa után mindez kifejezetten csalódást keltő, és bár a játékmenet szórakoztató, mégsem feledteti el, hogy az újdonságokat illetően nem igazán erőltették meg magukat a vancouveri fejlesztők.
A Dead Rising 3 így egy élvezetes, de technikailag és játékmenetileg nem túl előremutató játék. Ezért még nem érdemes új konzolt venni, és az Xbox One mellé is főleg akkor ajánlott beszerezni, ha imádtad az előző részeket.
