A tavaly ősszel megjelent Darksiders 3 számomra az év egyik legkellemesebb akció-RPG meglepetése volt, és a sorozat rajongójaként kicsit talán elfogultabb is voltam vele a kelleténél, míg mások nem feltétlenül osztották minden téren a lelkesedésemet. Sokan rövidnek találták, illetve hiányolták belőle az előző rész impozáns méretű területeit, dungeonjait és loot hegyeit, a lovaglásról nem is beszélve, ugyanakkor felvonultatott egy sor újdonságot, amelyek közül a leglátványosabbak a főszereplő Fury elementális képességei. A játékhoz bejelentett két letölthető tartalomból a második ezt a vonalat lovagolja meg, a Void négy képességünkkel (tűz, vihar, jég, erő) egyező jelölésű szárnyába ugyanis csak az adott képesség birtokában nyerhetünk bebocsátást.
Takarítónő, jeee!
A DLC elérése roppant egyszerű: csak beszéljünk Vulgrimmal, aki megkér minket, hogy tisztítsuk meg a Serpent Hole-okat összekötő létsíkot, a Voidot a veszélyes elemektől, és cserébe minden ott talált kincset megtarthatunk, majd a gyorsutazás menüpont alatt meg is jelenik a Void.
Ha még nem vittük végig az alapjátékot, akkor négy részletben teljesíthetjük a négy terület harci és szellemi kihívásait. Aki tavaly pontot tett a történet végére, az hacsak nem kezdett New Game+ végigjátszást, gyors egymásutánban darálhatja le valamennyi küldetést. Ezek összekötése ilyenkor kissé idétlen, mert Vulgrim minden szárny kipucolása után rácsodálkozik, hogy megtaláltuk a következő Hollowt, miközben rég megvan az összes, illetve monotonabb is az élmény, mivel a küldetések jellegükben és ellenfelek terén is komoly hasonlóságokat mutatnak.
A Void roppant szürke falai és semmiben lebegő platformjai azért így is szolgálnak némi változatossággal, mert minden szárny sajátos felépítésű, valamint a repertoárunk bővülésével egyre összetettebb feladványok állják útunkat. Hol kocka alakú kőtömböket, hol gömböket kell a megfelelő elementál képességünk aktiválásával megcsapkodnunk, hogy környezetünket manipulálva megteremtsük a továbbvezető utat, a fokozatos nehezítést pedig a helyes sorrend és az egyre több képesség megfelelő ötvözése adja.
Aki a csihi-puhit jobban kedveli, annak sem kell aggódnia, mert a harc és az agyalás nagyjából egálban van, márpedig a Darksiders 3 kitérésalapú harcrendszere továbbra is bitang élvezetes, ráadásul minden szárny teljesítése után kapunk egy új fegyvert, majd zárásként az Abyssal Armort.
A kevesebb néha több?
A Keepers of the Void játékideje valahol 3-4 óra körül mozog, ami az árára pillantva kicsit kevésnek tűnhet, ráadásul történet tekintetében sem váltja meg a világot, de azért a végére szépen összeállnak a részletek, és újfent bebizonyosodik, hogy Vulgrim pajtás még démon mércével is elég sunyi alak. Komoly meglepetéseket a DLC játékmenet terén sem tartogat, viszont opcionális mellékküldetésként szépen belesimul az alapjátékba, az új fegyverek és a Voidban összeszedhető angyali és démoni relikviák miatt pedig érdemes is kipipálni. A tökegyforma ellenfelek és a többször újrahasznosított főellenfelek nyilvánvalóvá teszik a spórolást, és az új páncél is meglepően gyengusz, de a jól összerakott helyszínek és még inkább a kellő kihívást nyújtó fejtörők szerencsére kárpótolnak.
A Keepers of the Void tisztességes iparosmunka, ami kiváló ürügyet szolgáltat arra, hogy megint elővegyük kicsit az Apokalipszis mérges női lovasát, de lehet, hogy a Season Pass vásárlással érdemes kivárni egy leárazást.
