Jó pár alkotás boncolgatta már az élet utáni következő állomás témáját, korábban megalapozott vagy teljesen új megközelítéseket alapul véve. A Crystar egy kicsit mindkettőből markolt egyet, majd összetette a két kezét, ugyanis a játék fő helyszíne az ismerősen csengő purgatórium, azonban garantáltan nem olyan formában, mint ahogy azt a különböző vallási írásokból vagy dogmákból megismerhettük.
Lelki szemetesláda
Hősnőnk Rei Hatada, akit húgával, Miraival együtt a túlvilágra rángat egy rejtélyes entitás, aki Anamnesis névre hallgat. Miután végre újra magukra, majd egymásra találnak a zavarodottan kalandozó lelkek forgatagában, Reiben felébred a képesség, ami segít neki szembenézni elrablójukkal, azonban kontrollálatlan ereje végül húga vesztét okozza. A Mirai elvesztése okozta elkeseredés végtelen sötétségéből a purgatórium két démoni menedzsere, Mephis és Pheles ajánlata jelenti az egyetlen kiutat Rei számára, akik szolgálataiért cserébe megígérik, hogy segítenek húga feltámasztásában. Rei azt a feladatot kapja, hogy tisztítsa meg a purgatóriumot a szörnyektől, közben pedig gyűjtsön különleges Idea kristályokat. Ez papíron egyszerűnek is hangzik, azonban mikor kiderül, hogy akikkel végeznie kell, azok valójában többnyire szívszaggató körülmények között elhunyt emberek lelkei, akik szintén önmagukat és a feltámadás lehetőségét keresik, Rei a nemes célja ellenére újra és újra megtörik, és könnyekre fakadva igyekszik megbirkózni a tetteit okozta állandó bűntudattal, megbánással és szomorúsággal.
A Crystar pont erre a zavaros lelki állapotra építi fel mechanikáit. Rei vállán ugyanis minden Revenant megölésével tovább nehezedik a teher, miközben fülében ott csengenek levágott ellenfelei utolsó, kétségbeesett szavai. Ezeket az „érzelmi csomagokat” egy kis pityergéssel tisztíthatjuk ki hősnőnk szervezetéből, majd különböző alapanyagokként hasznosíthatjuk felszereléseink fejlesztésére, fuzionálására vagy épp kiegészítő adottságaik feloldására.
A játék egyébként látványra egész kellemes, a rajzolt elemek csodálatosan mutatnak, és a konkrét játékmenet sem néz ki rosszul. Az már persze más kérdés, hogy a pályák sokszor roppant üresek és ismétlődőek, utóbbi pedig sajnos az ellenfelekre és az egész játékra is igaz. A karakterek ellenben aranyosak, szerethetőek, valamint a történt is tele van szívszorító és lebilincselő csavarokkal.
Kérsz egy zsepit?
A Crystar alapvetően egy akció-RPG, melyben a szokott módon kétféle támadást kombinálhatunk, amikhez hozzájön még pár különleges képesség, no meg a plusz karakterek más-más harcstílusa. Extraként Tear Gauge tartályunk feltöltését követően a Guardian Mode bekapcsolásával marcona védelmezőnket is megidézhetjük egy időre, hogy vele együtt csapjunk oda a rosszaságoknak. A Tear Gauge feltöltődését SP-ért cserébe egy kis manuális sírdogálással is felgyorsíthatjuk. Mindezek ellenére a küzdelmek relatíve hamar ellaposodnak, ahogy az eléggé egysíkú pályákon szintről szintre barangolunk.
A Crystar egyes elemei külön-külön kifejezetten érdekesek, azonban a komplett játék összképe sajnos már elég felemás. A koncepció, a történet és a vízió igazság szerint nem rossz, azonban sikerült mindezt egy olyan vázra felhúzni, ami alaposan visszaveti a pozitívumokat. Mint akció-RPG, sajnos elég csiszolatlan, roppant monoton és különösebb kihívást sem jelent. A világ, bizonyos ötletek és mechanikák ellenben jók, így a Crystar tökéletes példa rá, hogyan vihet tévútra egy jól felépített koncepciót az, ha nem sikerül megfelelő játékmenettel megtámogatni. Ettől függetlenül nem egy rossz játék, sőt a maga módján egész különleges kis darab, így ha nem riaszt vissza a monoton vagdalózás, akkor bátran belevághatsz.
