Hozzáteszem, hogy már az is értékelendő, ha valaki próbálkozik, nem pedig elsüpped a langyos pocsolyában, ami a megszokott zsánerekből és populáris témákból épül fel. Az természetes, hogy kell minőségi forma és igényes összkép is az innováció sikerességéhez, de na, manapság annak is örül az ember, ha nem battle royale-t és valami más népszerű témát tesz le valaki az asztalra. A főként VR-játékokat készítő Flight School Studionak ötletekért mindenesetre nem kell a szomszédba mennie, hiszen a Creature in the Well 2019 egyik legegyedibb játéka volt, de csak PC-n. Az aprócska, a nagyok tengerében elvesző cím nálunk kizárólag a Radar alatt rovatot járta meg, de most, a konzolos verzió érkezésével elérkezett az idő egy nagyobb cikkre is.
A hegy gyomrában
“Mi van a homokviharon túl?” – merül fel a kérdés rögtön a játék legelején, a válasz pedig azt jelzi, hogy semmi, de ehhez képest, mikor első pillantásunkat vethetjük a dűnék mögötti területre, egy ébredező robotot látunk meg, aki határozottan indul el a közeli hegy irányába. A megcélzott helyszín pedig nemcsak egy hegy, de a lehetőség is egyben, elvégre gyomrában számos mechanikus szerkezet, energiával működő gép várakozik arra, hogy valaki beindítsa. A játékos a robotot irányítva pontosan erre vállalkozik, azonban a mélyben van még valaki, egy lény, aki folyton akadályokat állít fémből tákolt hősünk és az újraindítás elé.
Ez lenne a Creature in the Well alapsztorija, ami minimális információáramlással bontakozik ki, néha fel-felbukkan egy-egy szereplő, aki aztán valamilyen társalgás során egy új adalékot tesz hozzá a visszafogott történetfolyamhoz. A lényeg azonban nem is a háttér, hanem a megvalósítás, elvégre a Flight School Studio alkotása egy hack and slash. Ami erősen épít a flipperjátékok mechanizmusából. És így épül fel a végleges dungeon crawler. Érdekesen hangzik? Az is, merthogy itt nem ellenfeleket hányunk kardélre, hanem felszedve a különféle eszközöket (kardtól kezdve a fakanálig van minden), az a feladatunk, hogy a mindenfelé lebegő energiagömböket felhevítsük, majd a kiálló lapokat és egyéb formákat kiütve, a fő korongot elérve energiát termeljünk, amivel aztán az automata ajtókat és a pálya végén lévő erőműveket beindíthatjuk.
A különböző területek így válnak elérhetővé, így teljesíthetők, de természetesen az izometrikus nézetű mászkálásban és “harcban” nem csak ennyi a kihívás. Rengeteg automata ágyú lő ránk (a töltény ugyanúgy átfordítható energialabdává), vannak oszlopok, amik berobbantják a környéket, továbbá a félelmetes kreatúra sem csak megfigyelőként van jelen, elvégre a pályavégek előtt mindig leteszteli tudásunkat, különböző, egyre nagyobb kihívások elé állítva fémből tákolt hősünket. És akkor a titkos járatokról, időre teljesítendő feladatokról még nem is beszéltünk...
Érdekes...
Kicsit felemás az élmény, meg kell hagyni. Mert bár a koncepció nagyon ötletes, nagyon formabontó, lényegében még működőképes is, azért a tapasztalat hiánya és talán az idő- vagy pénzmennyiség kicsit gátolta a végeredményt. Merthogy az energiagömbök visszaütögetése (néha már-már bullet hell módjára) egy dungeon crawlerben zseniális, csak ehhez egy kicsit pontosabb mozgás szükséges. Ez annyira nincs meg, ami különösen az időre teljesítendő feladatoknál frusztráló. A helyszín pedig nagyon ismétlődő, kimondottan felületes – a háttérszín váltogatása még nem egyenlő a változatossággal, illetve a pályakialakítást sem ártana még gyakorolni. Mindezek miatt némileg steril és kezdetleges, gyakorlatlan a játék, ami persze érdemeit ettől függetlenül sem veszi el.
Merthogy a Creature in the Well így is egy igazi különlegesség, ami jobb pillanataiban nagyon hangulatos az egyedi játékmenettel, misztikus és lassan adagolt történetével. A műfaji hibrid néhány bukkanón megbotlik, de mégis működőképes, maximum vannak helyzetek, amiknél összeszorított fogakkal jutunk át – nem szükségszerűen a saját hibánkból. De a próbálkozás mindenképpen értékelendő, elvégre fantázia van benne, ahogy lelkesedés és gondoskodás is. Csak ennél egy picit még több kellett volna ahhoz, hogy valami igazán forradalmiról beszélhessünk. A különlegességek kedvelőinek azért így is mindenképpen ajánlott.
