Szelek szárnyán
Sokunk életében eljön az a pillanat, amikor riadtan ébredünk álmunkból. Lepedőnk vizes az izzadtságtól és hirtelen azt sem tudjuk, mit keresünk a szobában az ágyunkon ülve, holott még az előbb egy szörnyű rémálomtól gyötörve, éppen becsapódni készültünk a talajba. Igen, ez a repülés, még akkor is, ha zuhanásba torkollott. Az emberek között akad olyan, aki hallani sem akar a magas helyekről, tériszonyának köszönhetően, van olyan, aki nemes egyszerűséggel úgy fogja fel, hogy az ember földi lény, oda született, akkor minek repkedjen. És vannak a vállalkozó szellemű egyének, akik mindent úgy alakítanak ki maguk körül, hogy repülhessenek, mert egyszer belekóstoltak a repülésbe, és hát mit is mondjak? Tetszett nekik. Ezek az emberek azok, akik a repülés szerelmesei. Én egyszer repültem életemben, akkor is egy Boeing 737-es „kis” géppel. Nagyon élveztem, és azóta én is az utóbbi csoportba tartozom. Igaz, egy nagygéppel repülni közel sem olyan érzés, mint egy törékeny, motor nélküli vitorlázó repülőgéppel. Van egy kollégám, aki még tavaly december környékén elhatározta, hogy megtanulja a repülés alapjait, így beiratkozott egy tanfolyamra. Mondanom sem kell, hogy már egyedül repülhet egy igazi vitorlázó géppel.
Tudom, hogy sokszor lehet hallani balesetekről, ami a kezdődő lelkesedésünket könnyedén letörheti, ezért most itt a remek alkalom, hogy szobánk biztonságból próbáljunk ki egy hihetetlenül élethű szimulátort, ami nem más, mint a Condor: The Competition Soaring Simulator névre keresztelt kis remekmű. Ez a bizonyos kollégám beviharzott egyik nap a szobámba egy DVD-vel a kezében, és már tolta is az arcom alá. Kicsit ugyan meglepődtem, hogy ez mi, de már mondta kérdés nélkül, hogy azoktól az oktatóktól kapta a programot, akikkel a repülést tanulja. Már nagyon vártam, hogy a munkaidőm elteljen és végre feltelepíthessem a gépemre. Viszonylag kevés helyet foglalva, zökkenőmentesen felkúszott a vinyóra. Szokásos beállítások következtek, majd meg kellett adni a pilóta nevét, és egyéb olyan információt, amivel azonosítani tudnak bennünket az éterben velünk együtt repkedő, vagy éppen zuhanó kollégák. Azt hiszem, nem árultam el nagy titkot azzal, hogy a játékot lehet játszani multiban. Több szerverhez lehet kapcsolódni, hogy a repülés örömeit ne egyedül, hanem másokkal megosztva élvezhessük. Kezdő pilótáknak ajánlatos a repülési iskolán végigmenniük és addig gyakorolniuk, amíg zökkenőmentessé nem válik repülésük. Az oktatóanyag videókon keresztül vezet végig minket a teljesen kezdőből a szinte profi pilótává válásig. A videók a Condor alapját képező motorral készültek, nem előre felvett filmekről van tehát szó.
Ubung macht den maister - mondaná a német...
Az alcím magyarra fordítva annyit tesz: gyakorlás teszi a mestert. Mielőtt belekezdenénk a tréningbe, tisztázzunk pár dolgot, ami a repüléshez elengedhetetlen! Időt kell szánnunk arra, hogy megértsük a fizikát, a felhajtóerőt és nem árt, ha tisztában vagyunk a repülő felépítésével is. A repülőgép rendelkezik pedállal, egy botkormánnyal, pár karral, amiket húzogatni lehet, illetve egy kioldóval. Minden egyes karnak megvan a szerepe a játékban. Figyelnünk kell a színjelzésekre, mert ezek ismerete jócskán megkönnyíti repülésünket. Ha beülünk egy igazi vitorlázó repülőbe, szinte elhanyagolható, hogy a karok hol vannak, mert szín alapján fogjuk tudni megmondani funkciójukat. Tényleg időt kell szánni arra, hogy ezt megtanuljuk, még akkor is, ha nem terveztünk valódi repülést. A szabad és az iskolai repülések alkalmával előfordulhat, hogy teljesen más elrendezésű gépbe ülünk, mint amihez hozzászoktunk. A pedál a vízszintes vezérsíkot, a kormány pedig a függőleges vezérsíkot és a csűrő lapátokat vezérli. Ha például jobbra szeretnénk fordulni, akkor nem elég csak a kart jobbra tolnunk, hanem a pedált, ez esetben a jobb lábunknál lévőt is használnunk kell. Ugyanis, ha csak a kart toljuk el, a gép megdől és ellenkező irányba fog fordulni az eleje, de továbbra is egyenesen abba az irányba tart, amerre eredetileg is haladtunk a kar elmozdítása előtt. Amennyiben a pedált használjuk egymagában, akkor hasonló hatás jön létre, annyi különbséggel, hogy most a gépünk orra arra felé néz, amerre fordulni szeretnénk, de továbbra is csak elfordulva haladunk előrefelé. Tehát a sikeres kanyarodási manőverhez szükséges a kar és a pedál együttes használata, máskülönben a gépünk úgynevezett oldalazó úszásba kezd. Tudom, hogy nem könnyű feladat, de megtanulható a „karok és a lábak” szinkronban mozgatása. Ha már a repülőgép megdőlt és megkezdte az elfordulást, a karral ellensúlyozni kell a túlkormányzást. Ezt úgy tehetjük meg, ha az eddigi iránnyal ellentétesen toljuk el a kart egy rövid időre. Érdemes ezt úgy gyakorolni, hogy váltogatunk a külső és pilótafülkében elhelyezett kamerák nézetei között.
Átesési pont:ahhoz, hogy egy gép a levegőben maradhasson, bizonyos sebességet kell tartanunk. A sebesség túlzott csökkentése áteséshez vezethet, ami akár földbecsapódást is eredményezhet. Ezért igyekezzünk lehetőleg arra törekedni, hogy a sebességünket jelző mutató a sebességmérő órán található sárga csíknál távolabb essen, az óra járásával megegyező irányban. Ha vészesen megközelítjük a sárga csíkot, de nem tudjuk növelni a sebességünket, célszerű a gép orrát kicsit lefelé tolni még akkor is, ha ezzel veszítünk a magasságunkbó
Felhajtóerő:ez nem más, mint a szárnyak alatt kialakult légáramlat, ami a gépünket a magasban tartja. Persze, ez önmagában nem elég ahhoz, hogy a magasságunkat tartani tudjuk, ezért célszerű termiket keresnünk, és azt megcélozni útirányként még akkor is, ha nem az a feladat, hogy abba az irányba haladjunk.
Termikek:azok a meleg légáramlatok, amik elősegítik a repülőnk emelkedését viszonylag rövid időn belül. Termikek nélkül nem tudnánk órákig a levegőben maradni, ezért mindig arra kell törekednünk, hogy termikről termikre szálljunk, akár egy virágot porzó méhecske. A termikeket meglovagolni közel sem olyan egyszerű, mint gondolnánk, megvan ennek is a technikája. Nem szabad közvetlenül belerepülnünk, mert ha ezt tesszük, közel sem érjük el azt a hatást, mint ha körülötte köröznénk és így használnánk ki jótékony hatását.
Lift:vannak olyan légáramlatok is, amik nem jelezhetőek előre és termiklátó szemüveggel sem láthatóak, de vannak. Általában ezeket a légáramlatokat hegyvonulatok mellett találjuk. Ez akkor lehet jótékony számunkra, amikor azt látjuk, hogy vészesen közeledik felénk egy hegy, de semmit sem tehetünk annak érdekében, hogy a becsapódást elkerüljük, vagy a fák tetejére landolástól megkíméljük magunkat és a törékeny gépet.
Az éterben még találhatóak hideg áramlatok, amiket termiklátó szemüveggel is jól láthatunk. Ezeket akkor célszerű használnunk, amikor egy adott időn belül kell viszonylag gyorsan ereszkednünk.
Most, hogy az alapokkal tisztában vagyunk, akár repülhetünk is...
Minden kezdet nehéz, ...na de ennyire?
A vitorlázó gépek levegőbe juttatására két módszer létezik. Van a csörlős módszer, ami pár száz kilométeres kezdősebességgel hirtelen fölránt minket a talajról, és van a másik, amikor egy motoros repülőgép húz fel minket. Az utóbbi talán a legnehezebb feladat repülésünk során. Míg a csörlős módszernél gyorsan a levegőbe érünk, addig a másik megoldásnál precíz kormánymozdulatokra van szükségünk ahhoz, hogy végig a vontatógép mögött, lehetőleg azon a magasságon maradjunk. Az igazat megvallva ezt gyakoroltam a legtöbbet, és még mindig eléggé harmatgyengén muzsikálok ezen a téren. Többször szakadt el a vonókötél, volt, hogy még a pályát sem hagytam el, de már leakadtam a repülőgépről kötélszakadás miatt. Szinte már-már a lehetetlen határait súrolja ez a feladat. Hála az égnek, a programozók gondoltak az olyan szerencsétlen emberekre is, mint én, így lehetőségem akadt nem a zuhanást, hanem a repülést gyakorolnom.
Olyan figurákat próbálhatunk ki, amiket élőben biztosan nem mernénk: dupla bukfenc, dugóhúzó, sőt, még a direkt átesést is gyakorolhatjuk. Nagy pozitívuma a szimulátornak az is, hogy hangok is segítik a repülésünket. Ha sikerül közel kerülnünk egy felszálló meleg áramlathoz, vagy elkapnunk azt, egy csipogó hang egyre sűrűbben jelzi a felszállás intenzitását. Találtam olyan liftet a játékban, ami 4-6 métert emelt másodpercenként a gépemen. Ha már nagyon profik vagyunk és úgy gondoljuk, hogy nem találunk kihívást a játékban, kezdjünk bele a feladatok megoldásába! Pilótánként számos lehetőségünk van arra, hogy kielemezzük, illetve visszanézzük korábbi repüléseinket, úgyhogy a statisztikák megszállottjainak is sok kellemes percet nyújthat a Condor... Sok sikert!
Sokunk életében eljön az a pillanat, amikor riadtan ébredünk álmunkból. Lepedőnk vizes az izzadtságtól és hirtelen azt sem tudjuk, mit keresünk a szobában az ágyunkon ülve, holott még az előbb egy szörnyű rémálomtól gyötörve, éppen becsapódni készültünk a talajba. Igen, ez a repülés, még akkor is, ha zuhanásba torkollott. Az emberek között akad olyan, aki hallani sem akar a magas helyekről, tériszonyának köszönhetően, van olyan, aki nemes egyszerűséggel úgy fogja fel, hogy az ember földi lény, oda született, akkor minek repkedjen. És vannak a vállalkozó szellemű egyének, akik mindent úgy alakítanak ki maguk körül, hogy repülhessenek, mert egyszer belekóstoltak a repülésbe, és hát mit is mondjak? Tetszett nekik. Ezek az emberek azok, akik a repülés szerelmesei. Én egyszer repültem életemben, akkor is egy Boeing 737-es „kis” géppel. Nagyon élveztem, és azóta én is az utóbbi csoportba tartozom. Igaz, egy nagygéppel repülni közel sem olyan érzés, mint egy törékeny, motor nélküli vitorlázó repülőgéppel. Van egy kollégám, aki még tavaly december környékén elhatározta, hogy megtanulja a repülés alapjait, így beiratkozott egy tanfolyamra. Mondanom sem kell, hogy már egyedül repülhet egy igazi vitorlázó géppel.
Tudom, hogy sokszor lehet hallani balesetekről, ami a kezdődő lelkesedésünket könnyedén letörheti, ezért most itt a remek alkalom, hogy szobánk biztonságból próbáljunk ki egy hihetetlenül élethű szimulátort, ami nem más, mint a Condor: The Competition Soaring Simulator névre keresztelt kis remekmű. Ez a bizonyos kollégám beviharzott egyik nap a szobámba egy DVD-vel a kezében, és már tolta is az arcom alá. Kicsit ugyan meglepődtem, hogy ez mi, de már mondta kérdés nélkül, hogy azoktól az oktatóktól kapta a programot, akikkel a repülést tanulja. Már nagyon vártam, hogy a munkaidőm elteljen és végre feltelepíthessem a gépemre. Viszonylag kevés helyet foglalva, zökkenőmentesen felkúszott a vinyóra. Szokásos beállítások következtek, majd meg kellett adni a pilóta nevét, és egyéb olyan információt, amivel azonosítani tudnak bennünket az éterben velünk együtt repkedő, vagy éppen zuhanó kollégák. Azt hiszem, nem árultam el nagy titkot azzal, hogy a játékot lehet játszani multiban. Több szerverhez lehet kapcsolódni, hogy a repülés örömeit ne egyedül, hanem másokkal megosztva élvezhessük. Kezdő pilótáknak ajánlatos a repülési iskolán végigmenniük és addig gyakorolniuk, amíg zökkenőmentessé nem válik repülésük. Az oktatóanyag videókon keresztül vezet végig minket a teljesen kezdőből a szinte profi pilótává válásig. A videók a Condor alapját képező motorral készültek, nem előre felvett filmekről van tehát szó.
Ubung macht den maister - mondaná a német...
Az alcím magyarra fordítva annyit tesz: gyakorlás teszi a mestert. Mielőtt belekezdenénk a tréningbe, tisztázzunk pár dolgot, ami a repüléshez elengedhetetlen! Időt kell szánnunk arra, hogy megértsük a fizikát, a felhajtóerőt és nem árt, ha tisztában vagyunk a repülő felépítésével is. A repülőgép rendelkezik pedállal, egy botkormánnyal, pár karral, amiket húzogatni lehet, illetve egy kioldóval. Minden egyes karnak megvan a szerepe a játékban. Figyelnünk kell a színjelzésekre, mert ezek ismerete jócskán megkönnyíti repülésünket. Ha beülünk egy igazi vitorlázó repülőbe, szinte elhanyagolható, hogy a karok hol vannak, mert szín alapján fogjuk tudni megmondani funkciójukat. Tényleg időt kell szánni arra, hogy ezt megtanuljuk, még akkor is, ha nem terveztünk valódi repülést. A szabad és az iskolai repülések alkalmával előfordulhat, hogy teljesen más elrendezésű gépbe ülünk, mint amihez hozzászoktunk. A pedál a vízszintes vezérsíkot, a kormány pedig a függőleges vezérsíkot és a csűrő lapátokat vezérli. Ha például jobbra szeretnénk fordulni, akkor nem elég csak a kart jobbra tolnunk, hanem a pedált, ez esetben a jobb lábunknál lévőt is használnunk kell. Ugyanis, ha csak a kart toljuk el, a gép megdől és ellenkező irányba fog fordulni az eleje, de továbbra is egyenesen abba az irányba tart, amerre eredetileg is haladtunk a kar elmozdítása előtt. Amennyiben a pedált használjuk egymagában, akkor hasonló hatás jön létre, annyi különbséggel, hogy most a gépünk orra arra felé néz, amerre fordulni szeretnénk, de továbbra is csak elfordulva haladunk előrefelé. Tehát a sikeres kanyarodási manőverhez szükséges a kar és a pedál együttes használata, máskülönben a gépünk úgynevezett oldalazó úszásba kezd. Tudom, hogy nem könnyű feladat, de megtanulható a „karok és a lábak” szinkronban mozgatása. Ha már a repülőgép megdőlt és megkezdte az elfordulást, a karral ellensúlyozni kell a túlkormányzást. Ezt úgy tehetjük meg, ha az eddigi iránnyal ellentétesen toljuk el a kart egy rövid időre. Érdemes ezt úgy gyakorolni, hogy váltogatunk a külső és pilótafülkében elhelyezett kamerák nézetei között.
Átesési pont:ahhoz, hogy egy gép a levegőben maradhasson, bizonyos sebességet kell tartanunk. A sebesség túlzott csökkentése áteséshez vezethet, ami akár földbecsapódást is eredményezhet. Ezért igyekezzünk lehetőleg arra törekedni, hogy a sebességünket jelző mutató a sebességmérő órán található sárga csíknál távolabb essen, az óra járásával megegyező irányban. Ha vészesen megközelítjük a sárga csíkot, de nem tudjuk növelni a sebességünket, célszerű a gép orrát kicsit lefelé tolni még akkor is, ha ezzel veszítünk a magasságunkbó
Felhajtóerő:ez nem más, mint a szárnyak alatt kialakult légáramlat, ami a gépünket a magasban tartja. Persze, ez önmagában nem elég ahhoz, hogy a magasságunkat tartani tudjuk, ezért célszerű termiket keresnünk, és azt megcélozni útirányként még akkor is, ha nem az a feladat, hogy abba az irányba haladjunk.
Termikek:azok a meleg légáramlatok, amik elősegítik a repülőnk emelkedését viszonylag rövid időn belül. Termikek nélkül nem tudnánk órákig a levegőben maradni, ezért mindig arra kell törekednünk, hogy termikről termikre szálljunk, akár egy virágot porzó méhecske. A termikeket meglovagolni közel sem olyan egyszerű, mint gondolnánk, megvan ennek is a technikája. Nem szabad közvetlenül belerepülnünk, mert ha ezt tesszük, közel sem érjük el azt a hatást, mint ha körülötte köröznénk és így használnánk ki jótékony hatását.
Lift:vannak olyan légáramlatok is, amik nem jelezhetőek előre és termiklátó szemüveggel sem láthatóak, de vannak. Általában ezeket a légáramlatokat hegyvonulatok mellett találjuk. Ez akkor lehet jótékony számunkra, amikor azt látjuk, hogy vészesen közeledik felénk egy hegy, de semmit sem tehetünk annak érdekében, hogy a becsapódást elkerüljük, vagy a fák tetejére landolástól megkíméljük magunkat és a törékeny gépet.
Az éterben még találhatóak hideg áramlatok, amiket termiklátó szemüveggel is jól láthatunk. Ezeket akkor célszerű használnunk, amikor egy adott időn belül kell viszonylag gyorsan ereszkednünk.
Most, hogy az alapokkal tisztában vagyunk, akár repülhetünk is...
Minden kezdet nehéz, ...na de ennyire?
A vitorlázó gépek levegőbe juttatására két módszer létezik. Van a csörlős módszer, ami pár száz kilométeres kezdősebességgel hirtelen fölránt minket a talajról, és van a másik, amikor egy motoros repülőgép húz fel minket. Az utóbbi talán a legnehezebb feladat repülésünk során. Míg a csörlős módszernél gyorsan a levegőbe érünk, addig a másik megoldásnál precíz kormánymozdulatokra van szükségünk ahhoz, hogy végig a vontatógép mögött, lehetőleg azon a magasságon maradjunk. Az igazat megvallva ezt gyakoroltam a legtöbbet, és még mindig eléggé harmatgyengén muzsikálok ezen a téren. Többször szakadt el a vonókötél, volt, hogy még a pályát sem hagytam el, de már leakadtam a repülőgépről kötélszakadás miatt. Szinte már-már a lehetetlen határait súrolja ez a feladat. Hála az égnek, a programozók gondoltak az olyan szerencsétlen emberekre is, mint én, így lehetőségem akadt nem a zuhanást, hanem a repülést gyakorolnom.
Olyan figurákat próbálhatunk ki, amiket élőben biztosan nem mernénk: dupla bukfenc, dugóhúzó, sőt, még a direkt átesést is gyakorolhatjuk. Nagy pozitívuma a szimulátornak az is, hogy hangok is segítik a repülésünket. Ha sikerül közel kerülnünk egy felszálló meleg áramlathoz, vagy elkapnunk azt, egy csipogó hang egyre sűrűbben jelzi a felszállás intenzitását. Találtam olyan liftet a játékban, ami 4-6 métert emelt másodpercenként a gépemen. Ha már nagyon profik vagyunk és úgy gondoljuk, hogy nem találunk kihívást a játékban, kezdjünk bele a feladatok megoldásába! Pilótánként számos lehetőségünk van arra, hogy kielemezzük, illetve visszanézzük korábbi repüléseinket, úgyhogy a statisztikák megszállottjainak is sok kellemes percet nyújthat a Condor... Sok sikert!
