Az 1984-es Karate kölyök sokak számára méltán klasszikus filmművészeti alkotás, mely nem csupán a harcművészeti filmek palettájára hozott üde színfoltot, de meglehetősen népszerűvé tette a karatét is. Több – változó minőségű – folytatást is kapott, majd 2010-ben egy remake állította földbe az egészet, amihez még szegény Jackie Chan is a nevét adta. Aztán 2018-ban váratlanul, igazi bombaként robbant be a film évtizedekkel később játszódó folytatása (immár sorozat képében), ahol meglepő módon az eredeti színészek tértek vissza rendet vágni. A középkorú Daniel LaRusso (Ralph Macchio) és Johnny Lawrence (William Zabka) ismét összecsaphatott, ám ezúttal már mesterekként, saját tanítványokkal. Az izgalmas és fordulatos sorozat harmadik évada 2021 elején érkezik, és már pörög a negyedik szezon forgatása – bízom benne, hogy a színészek nem öregednek ki szerepeikből. A húzónevet meglovagolva érkezett nemrég a Cobra Kai: The Karate Kid Saga Continues, mely nagyjából a második évadot feldolgozó beat ’em up szörnyszülött lett.
Nem kegyelmez a jóízlésnek
A sztorit a két ikonikus iskola, a Cobra Kai vagy a Miyagi-Do szemszögéből kezdhetjük el. Maga a történet szinte bitre megegyezik a sorozatéval, a főellenség-harcoknál értelemszerűen a szemben álló felek fognak csak cserélődni, illetve az adott suli növendékei lesnek ránk. Kissé fura megjelenítésű 2,5D-ben játszódik a haddelhadd, mely a ’90-es évek brawler alkotásait idézi, a „modern” grafika mellett csak a rikítóan színes pályaelemek ütnek el, amik alapból rendkívül stílustalanok. A karakterek szódával elmennek: a szereplők jól felismerhetőek, a ránk támadó diákok és polgárok pedig elég változatosak, ugyanakkor felettébb bizarr látványt nyújtanak. Fanservice-ként a koponyás halloween-jelmezes lurkók és karate egyenruhát viselő tagokon túl akad napraforgóval verekedő hippi, morcos anyuka, illetve segway-en közlekedő plázaőr is. Rengeteg kombó oldható fel a vásárlások útján, de aki tradicionális harcművészetre vágyik, az nagyot fog koppanni. Szinte minden mozdulat egy pofátlan módon átemelt Street Fighter- és Mortal Kombat-másolat.
A végső csapás
Ketten játszva lehet nagyokat darálni és zsonglőrködni az ellenlábasokkal, de kellő gyakorlás nélkül pillanatok alatt úgy elverhetnek, mint szódás a lovát. Ilyenkor az egész szintet kezdhetjük elölről, ritkább esetben egy checkpointtól. Sikerült párszor úgy beakadnom egy-egy tereptárgyba, hogy csak a kilépés oldotta meg a galibát, ami 2020 végén minimum megmosolyogtató egy 10 000 Ft felett kínált videójátékban. Látszik, hogy a büdzsé tetemes része elmehetett az eredeti szinkronhangokra, de Martin Kove még így sem vállalta (vagy ő már nem fért bele a költségvetésbe), így technikaiag is amatőr végeredményt kapunk. Oldalanként négy-négy irányítható karakter áll rendelkezésre: a cobrások tűzzel, míg a miyagisok jéggel támadnak. Az utcán széthagyott dolgokkal is interakcióba kerülhetünk, ha a megfelelő helyen állunk. Ilyenkor bunyósaink bedobják az ellenfelet a kukába, vagy belenyomják a fejüket egy autóba. A földön fekvőkkel is trükközhetünk, de a program ezt sokszor nem érzékeli rendesen, mivel a hitbox botrányosan gyenge.
Egy valami működik csak jól: az ellentámadás. Jól látható, hogy mikor kell lenyomnunk a védekezést, és az időablak is rendkívül baráti, így minden lehetőséget érdemes kihasználnunk a válaszcsapásra. Minden pályán akad 2-4 gyűjthető cucc, de ezeknek a fele olyan mesterien lett elrejtve, hogy többszöri nekifutásra is hoppon maradtam. A Cobra Kai: The Karate Kid Saga Continues így egy végtelenül középszerű alkotás lett, ami maximum a sorozat fiatalabb nézőinek lehet csábító. Hiába a sok megvásárolható mozdulat és a titkos befejezés, semmivel sem tudnának rávenni, hogy belekezdjek a másik oldalba. Sajnos nem csupán Cobra Kainak lapos a játék, de zsánerében is köröket vernek rá kihívói.
