Bár a cím egy újabb városépítős Sim City-klónt sejtet, a Nano Games játéka valójában egy menedzserprogram. Hősünk a szürke kisvállalkozó, aki aprócska, kezdetben szemétszállításra berendezkedett cégét próbálja felfuttatni a város legfőbb közterület fenntartójává. Ám ez nem csak abból áll, hogy hátradőlünk a kényelmes irodai karosszékünkben, és míg embereink robotolnak, mi számolgatjuk a milliókat. Kezdjük azzal, hogy noha vannak alkalmazottaink, őket dolgoztatni a játék elején több kiadással jár, mint haszonnal. Szóval jobb, ha a pénzszámolgatás helyett inkább mi magunk pattanunk a volán mögé, hogy aztán a kezünket bepiszkolva csaljunk mosolyt az ügyfél orcájára.
A türelem céget terem
A Cityconomy tulajdonképpen egy eléggé összetett és változatos játék. Egyfelől, a GTA-hoz hasonlóan, bepattanhatunk járműveink egyikébe, és átszelve a nyitott várost, mi magunk végezhetjük el a mindennapi feladatokat. Másfelől ingatlanokat vásárolhatunk, amik további bevételt (és kiadást) eredményezhetnek, kölcsönökkel zsonglőrködhetünk, és természetesen, intéznünk kell cégünk ügyes-bajos dolgait. És biza egyik feladat elől sem menekülhetünk. Kezdetben csak szemétszállítással (egészen pontosan hagyományos szemét és szelektív hulladék elszállításával) foglalkozhatunk, és már ez megmutatja, hogy itt azért pepecs munka folyik. Egy átlagos küldetés így fest: elfurikázunk a városháza egyik alkalmazottjáig – ezt a térkép jelöli nagy, sárga felkiáltójellel –, ott felvesszük a melót. Aztán a megjelölt területeken begyűjtjük a szemetet. De nem ám csak úgy csettintéssel! Nem. Szépen kiszállunk, beindítjuk a szállítóeszköz szemétzúzóját, odatoljuk a konténert, ráakasztjuk a kocsira, majd a jármű kezelőfelületét használva kiürítjük azt. Végül lekapcsoljuk a konténert és visszatoljuk a helyére. Aztán, ha véget ér a zúzda, visszatérhetünk a megbízóhoz, bezsebelni a jutalmunkat.
Mint látható, a dolog nagyon aprólékos, szinte mindent nekünk kell csinálni. És ez az összes feladatnál így van. A kertészkedésnél bizony végig kell vezetnünk a kocsinkat a gyepen vagy éppen a bokrok mentén; az útsöprésnél a mocsokfolt fölött kell köröznünk; a szippantós kocsival precíziós manővert kell végrehajtanunk a kertekben, és így tovább. Gépeink persze nem végtelen kapacitásúak, így ha teli a szeméttároló, esetleg üres a víztartály, el kell mennünk a megfelelő lerakási- vagy töltőpontra, hogy ürítsünk vagy feltöltsük készleteinket. Mindemellett még az sem mindegy, hová milyen géppel érkezünk. A papírhulladékot nem szállíthatjuk el az üveghulladék-gyűjtővel, de a házakat körbevevő sövényt sem nyírhatjuk le a benga nagy fűnyírótraktorral. Összesen egyébként tizenöt gépünk lehet: a négy különféle szemétszállító mellé szerezhetünk kétféle fűnyíró, utcaseprő, fertőtlenítő, szippantós és aszfaltozó kocsit, illetve egy vontatót, hogy a szabálytalanul parkoló autókat elhordhassuk a rendőrség telephelyére.
A járművek működőképessége megint csak tőlünk függ: magunknak kell gondoskodnunk a napi üzemanyag-mennyiségről, és az esetleges károk is bennünket terhelnek. Szerencsére ezekért nem kell állandóan benzinkutakra és szervizekbe rohangálnunk – bár megtehetjük –, mert a bárhol előkapható tabletünkről néhány kattintással – és súlyos eurók átutalásával – sitty-sutty menetkésszé tehetjük a gépparkot.
Nem minden a pénz
Az üzletünknek három mozgatórugója van, ezeket a fő- és mellékküldetésekkel gyarapíthatjuk: a pénz, a tapasztalati pontok és a városlakói elégedettség. Utóbbival szerezhetünk újabb és újabb szerződéseket, amik a város zárt területeit és a képességfa további részeit oldják fel, segítve vállalkozásunk gyarapodását. A tapasztalati pontokat a képességfán oszthatjuk szét, így szerezve meg a különböző kocsikra szóló engedélyt, továbbá bónuszokat kaphatunk a küldetések után járó bevételre és pontokra.
Cégünknek egyéb kiadása is van az üzemanyag és javítási költségeken túl. Az egyik a rendőrségi büntetés: a játék enyhén szólva sem tolerálja, ha dömperünkkel nekiütközünk egy jámbor vasárnapi autókázónak, vagy áthajtunk egy járókelő lábán. A másik napi kiadást az épületeink karbantartása jelenti. Merthogy vehetünk magunknak benzinkutat, szemétégetőt, szennyvíztisztítót, újrahasznosító üzemet vagy éppen szerelőgarázst. Ezek egyrészt további bevételt nyújtanak, másrészt a birtokunkban lévő helyeket ingyen vehetjük igénybe, szóval nem csak pénzkidobás egy-egy nagyobb beruházás. Ám ha véletlen megszorulnánk, még mindig van egy kiút: a bank. Mint a való életben, a Cityconomyban is vehetünk fel kölcsönt, amit természetesen kamatostul kell visszafizetnünk, általában 10-14 nap leforgása alatt.
Gondok az üzlettel
Sajnos a Cityconomy még egy kisköltségvetésű játékhoz képest is ronda, városa pedig élettelen. Ezen túl lehet lépni, azon viszont kevésbé, hogy a fizikát hírből sem ismeri a program. Menjünk neki autónak, táblának vagy gyalogosnak! Olyan, mintha betonfalnak csapódtunk volna. Ez két okból gáz: az első, hogy bármikor fennakadhatunk emiatt egy táblán, fán, akármin; a másik, hogy hiába sérül a járművünk, ennek nincs semmi foganatja. Nemhogy kívülről nem látszódik meg, a vezetési „élmény” sem romlik. Persze, ha a sérülésmérő a nullához ér, lerobban a kicsike, de addig simán lehet hajtani.
És miért van az élmény szó idézőjelek közt? Nos, azért, mert nem élmény a vezetés, inkább idegesítő. Nincs különbség a tíztonnás és a négytonnás kocsi között, mindegyik ugyanúgy gyorsul, ugyanúgy megy 80-at (de csak annyit), és úgy fordul, mintha jégre hajtanának – oké, ez a program nem szimulátor, de ha már a vezetés ilyen nagy elemet hasít ki belőle, elvárható volna némi minőség. Emellett a menedzserrész is lehetne aprólékosabb. Például úgy tűnik, hogy cégünknek végtelenszámú, ingyen dolgozó munkása van, mert a napi kiadások között sehol sincs feltűntetve az alkalmazottak fizetése vagy az, hogy hányan vannak. Azért ez nem díjazandó egy cégépítős program esetében.
Nem szemétre való
Summa-summarum, a magyarul is játszható Cityconomy minden hibája ellenére kedvelhető játék. Hiába nehézkes az irányítás, egy idő után azon kapja magát az ember, hogy azért csak le kéne még nyírni azt a bokrot, hogy végre megvehessük a hőn áhított szippantós kocsit. Aztán hopp, megvan, és jő a vágy, hogy felfedezzük, az hogyan működik, miket lehet vele csinálni. Ha kisgyerekként álmodoztál arról, hogy egyszer kukás leszel, a Cityconomyt imádni fogod. De ha mégsem, a közterület-fenntartókra akkor is más szemmel fogsz nézni.
