Az ARTillery név egy kicsi szlovák stúdiót takar, melynek fejlesztői a Catie in MeowMeowLand című játékukkal valószínűleg elnyerik méltó ismertségüket, legalábbis a műfaj kedvelői között mindenképpen. A program engem első ránézésre leginkább a Fran Bowra és a Little Missfortune-ra emlékeztett, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Catie cicákkal tarkított kalandjának felépítése többek között (hogy csak az ismertebbeket említsem) ízig-vérig a Samorost és Machinarium által inspirálódott. De mit is jelent ez pontosan?
Kövesd a fehér cicát
Egyrészt, hogy a történetet nem leírásokból és párbeszédekből ismerjük meg, hanem minden a vizuális narrációra van bízva, segítségül pedig maximum néhány gondolatbuborékot kapunk (amikben szintén csak rajzok vannak). A játék alapszituációja egyébként sem túl kacifántos, és aki látta/olvasta az Alice Csodaországban bármelyik feldolgozását, annak helyenként meglehetősen déjà vu érzése is támadhat. Főszereplőnk egy kislány, név szerint Catie, aki egy fehér, késésben lévő cicát követve beleesik egy mély nyúlüregbe, aminek a végén szeme elé tárul Csodaország, főszerepben mindenféle bolyhos és bizarr macskával, valamint sok-sok egyéb könnyen, és kevésbé könnyen beazonosítható furcsa lénnyel. Feladatunk pedig mi más is lehetne, mint végig navigálni Catie-t az abszurdabbnál abszurdabb tájakon, feladatokon, majd épségben hazajuttatni. Ehhez a nem hétköznapi kalandhoz pedig meglehetősen egyedi hangzás és látványvilág illik, amit sikerült is megvalósítani. A gyönyörű háttereknek, az élénk színeknek és a sok apró részletnek köszönhetően mi is könnyedén elveszhetünk a különböző jelenetekben, így határozottan kellemes élmény felfedezni MeowMeowLand szürreális „kis titkait”.
MEOwMEoW
A történethez hasonlóan feladataink sincsenek túlbonyolítva, de ez nem azt jelenti, hogy egyszerűek, hétköznapiak vagy unalmasak lennének, sőt! Mivel Csodaországban járunk, általában a megfejtés és a haladás kulcsa mindig valami olyasmi, ami a legkevésbé tűnik logikusnak és magától értetődőnek. Az egymás után következő random és bizarr események pedig meglehetősen humorosak, így a jókedv már biztosan garantált. További hasonlóság a már említett Samorosttal és Machináriummal, hogy eszköztárral itt sem rendelkezünk. Minden tárgyat az adott epizódon belül kell felhasználnunk, ami könnyítésnek tűnhet, de egy-egy jelenet sokszor még így is izzasztóra sikerült. (Catie kiszólogatásai ráadásul néha nagyon idegesítőnek hatnak, főleg, ha éppen belemerülve gondolkodunk a megoldáson.)
A hosszabb feladatok/részek ellenére a végigjátszási idő meglehetősen rövid, nagyjából 2 óra, történetéből és műfájából adódóan pedig újrajátszani maximum a kimaradt achivementek miatt érheti meg. Aki viszont szereti a point-and-click kalandjátékokat, a macskákat, a bizarr humort, vagy egy könnyed délutáni kikapcsolódásra vágyik, annak mindenképpen megéri tenni vele egy próbát.
