Anyagi szempontból autónk szervizelése bizony elcsukló sóhaj és melankólia, szűkebb családomban bátyám legalábbis mindig elborult ábrázattal meséli, hogy ezúttal hány forintot hagyott a kocsiját bevizsgáló szakinál. Noha a hazai márkaszervizek ügyfél-orientáltságát és legendás munkamorálját számtalan közszájon forgó vicc pellengérezi, a lengyel Red Dot Games játéka után jómagam biztosan más szemmel tekintek majd az autószerelőkre: a Car Mechanic Simulator 2015 ugyanis szórakoztató agytorna mellett mutatja be, hogy mi is történik járgányunkkal, amíg mi ATM-re vadászunk, és hogy melyek azok az alkatrészek, amelyek Murphy örökbecsű törvényét követve rendszeresen csápkaros emelőre száműzik gépkocsinkat.
VADÁSZAT A ROZSDÁS KARDÁNCSŐRE
A játék a műfaji skatulyák közül leginkább a logikai-puzzle dobozba illik, bár a hangsúly ezek közül inkább az utóbbin van: a feladatunk egy sikeres autószerelő-vállalkozás kiépítése, amit a garázsba befutó verdák megjavításával érhetünk el. Karrierünket a telefonon érkező bérmunkákkal kezdjük: a feladat ekkor a beguruló gépek átvizsgálása, és azon alkatrészek javítása (vagy cseréje), amelyek a gépjármű menettulajdonságaira és reálértékére fokozottan negatív hatást gyakorolnak (azaz eszi őket a rozsda). Bár a szerviz hat területet ölelhet fel (a motor, a váltó- és kormánymű, a kipufogó, az alváz és a fékek, vagy a karosszéria lehet kehes), a gépzsírban úszó nagygenerál folyamata mindig azonos: kiszereljük a hibás komponenseket (azon elemekkel együtt, amiktől nem tudunk alapból hozzájuk férni), megjavítjuk vagy kicseréljük őket, végül pedig mindent visszalegózunk a helyére, és legomboljuk a meló után járó lét.
A baj persze nem csőstül jön, legalábbis kezdetben: a játék kocsinként egy-két problémás területtel indít, amihez a tennivalók és a cserélendő alkatrészek pontos listája, valamint egy olajos kezünket fogó oktatómód is dukál. Utóbbi haszna mondjuk egy elhasznált akkuéval vetekszik, mivel csak a (két egérgombbal elvégezhető) szét- és összeszerelés folyamatát taglalja, a listán szereplő alkatrészek pontos helyéről vagy az átvizsgálás módjairól egy szót sem szól. A hozzám hasonló laikusok kezdetben így akár az egész verdát darabokra szedhetik, amíg rá nem jönnek, hogy a listázott alkatrészeket meg lehet jelölni (lásd a tippeket), illetve hogy a rongy állapotú komponenseket kivétel nélkül egy orosz roncstelepre elegendő rozsdaréteg díszíti.
Az idő múlásával aztán a beérkező melók egyre nehezebbé válnak: több érintett terület, olykor akár tucatnyi, nehezen hozzáférhető (és így több szét- és összeszerelést igénylő) elem, és egy vagy több ismeretlen, felfedezésre váró hibás alkatrész adja a kihívást, melyekkel kocsinként akár 30-40 percig is elszöszölhetünk. Flottul dolgozni pedig érdemes: noha a játék nem bünteti a félmunkát (egyedül a kiszerelt alkatrészeket kötelező visszarakni érthető okokból), a legtöbb lé és tapasztalati pont akkor jár, ha teljesen kipipált javításlista mellett adjuk le a kulcsot a tulajnak.
TOVÁBBKÉPZÉS
Pénzt és XP-t emlegettem fentebb, amiből gondolom sejthető, hogy a játék kioldható fejlesztésekkel is érkezik. Ezek két csoportba sorolhatók: a munkaeszközeinket, illetve garázsunkat tupírozhatjuk fel a megszerzett javakból és rutinból. Előbbiek a javítási-hibakeresési folyamatot gyorsítják: sebesebb szerelés és alkatrészvizsgálat, a webshopokhoz azonnali hozzáférést adó tablet, a hibás komponensek javítására szolgáló munkapad, illetve a hibakeresési folyamatot gyorsító eszköz (fedélzeti diagnosztikai leolvasó, nyomásmérő és multiméter) oldható ki velük. Ahogy viszont dől a lé és a tapasztalat, munkahelyünket is kibővíthetjük: a felfüggesztés és fékrendszer hibáinak gyors felfedezését segítő tesztpályát, továbbá a festést igénylő melókat segítő fényezőműhelyt építhetünk, elég tapasztalat és pénz mellett pedig parkolóházat is vehetünk komplexumunkhoz. Ez utóbbi nyitja meg voltaképp az endgame-et, birtokában ugyanis meglátogathatjuk a játék aukciósházát, ahol (finoman fogalmazva) javításra szoruló kocsikat szerezhetünk be, hogy aztán feljavítva őket kellemes nyereséggel adjunk túl rajtuk.
JAVÍTHATATLAN ALKATRÉSZEK
A CMS2015 garázsa tehát nyugis, élvezetes, és idővel egyre komplexebb, mégis egyszerűen kezelhető bütykölési feladatokat kínál (főleg ha kioldottuk a hibakeresést segítő fejlesztéseket) – a műszak persze nem mentes pár apróbb problémától, amiről jó, ha tud a szakszervezet. Ott van először is a kamerakezelés, ami olykor elég problémás: bár lehetséges az egyes alkatrészcsoportokra (például a felfüggesztésekre) külön ráközelíteni, és kattintással az adott elemeket középre helyezve mozgatni-forgatni a kamerát, sokszor eléggé meg lehet szenvedni azzal, hogy úgy állítsuk be a nézőpontot, hogy rálássunk minden leszerelendő komponensre. Zavart az is, hogy a javítandó alkatrészek listája nem kerül ki a PC vagy a tablet kijelzőjére, webboltos utánrendelés esetén így minduntalan ki kell lépkedni a játékbeli internet képernyőjéről a feladatlistára, hogy lássuk, mit kell pontosan beszerezni (hacsak nem fotózzuk le például a listát, ahogy idővel én is csináltam).
Ami a fejlődési rendszert illeti, pár aránytalanság ott is lerontja az összképet. Először is, a játék elején rengeteget kell javítgatni, hogy hozzáférhessünk az összes diagnosztikai eszközhöz, addig csak az ismeretlen állapotú (fehér színnel jelzett) komponensek leszerelésével és kézi vizsgálatával bukkanhatunk rá a hibás elemekre, ami eltarthat egy ideig. A beérkező munkák ugyanakkor szintén egyenetlenül nehezednek: nálam egy idő után minden megbízás festést is igényelt, miközben sem pénzem, sem a szükséges XP-szintem nem volt meg a fényezőműhely kioldásához, így minden melónál buktam a tapasztalati pont és a fizetés egy részét, amíg össze nem jött minden követelmény.
Ami a technikai hátteret illeti, ott a CMS2015 többé-kevésbé rendben van: a grafika letisztult, a főszereplő autók és azok alkatrészei részletgazdagok, a minimális hangeffektek teszik a dolgukat (bár az kissé megmosolyogtató, hogy a kis Polskitól a Dacia Sanderón át az amerikai izomautókig minden kocsi ugyanazon motorhangot használja a tesztpályán), a műhelyben szóló zene pedig nagyon fülbemászó, bár a saját MP3-ak lejátszásának támogatását el tudnám viselni. Probléma igazából csak a játék töltési idejével és gépigényével van: előbbi az aukciósház, a tesztpálya és a garázs között váltogatva nagyon hosszú, három szervizelt autó esetén ugyanis akár 30-40 másodpercet is tölt a játék a minimum konfigurációt azért eléggé megugró gépemen, utóbbi ugyanakkor érzésem szerint nem igazán áll arányban a játéktér nagyságával és a vizuális összhatással, még ha érthető módon minden autó egy rakás lemodellezett alkatrészből is áll.
ALKATRÉSZLEGÓZÁS FELSŐFOKON
A fenti problémák azonban csak apróbb zavaró elemek, nem komoly tüskék – a CMS2015 a csereszabatos hibák ellenére is egy nagyon kellemes, és megkockáztatom: játszva oktató játék lett. A könnyű kezelés mellett ugyanis szerintem simán megállná a helyét egy járműipari szakközépben is könnyed tanítóprogramként, mert magas gépigény ide, apróbb hiányosságok oda, egy dolgot nem lehet elvitatni tőle: többet tanultam vele az autókról, mint bármelyik útmutatóból, ami eddig megfordult a kezemben.
