Rögtön az elején tisztázzuk: magam sem értem, hogy pontosan micsoda, de valami vonz az értelmetlen auto clickerekhez. Ezek azok a játékok, amikor minden, de tényleg minden azon múlik, hogy milyen gyorsan kattintasz egymás után, tulajdonképpen nagyjából bárhova a képernyőn. Nem úgy, mint az RTS-ekben, hogy hány értelmes klikkelésed van, amiből aztán épületek meg zergek lesznek, hanem csak úgy, bumm, akárhova és gyorsan, hogy haljanak a szörnyek, süljenek a sütik, vagy, ahogy a Car Demolition Clickerben (avagy CDC) is: pusztuljanak az autók.
Ujjunk a ravaszon
A CDC ugyanis azt az alaphelyzetet dolgozza fel, hogy autót rommá lőni mindenféle fegyverekkel mindenki szeretne (higgyétek el, már próbáltam, és tényleg még az is szeretne autót rommá lőni, aki most azt mondja, hogy nem, ő nem szeretne). Kis pisztolykával kezdünk, aztán lesz félautomata pisztoly, géppisztoly és így tovább, egészen a rakétacsapásig. Az elénk kerülő járművek baját kell ellátni, egyértelműen terápiás jelleggel hol a szélvédőre, hol a kerekekre, és persze minden egyéb olyan helyre kattintva, amiről sejtjük, hogy majd baja esik tőle a kocsinak. Ha megfelelően sokszor lőttünk/kattintottunk (a különböző, plusz pénzért bevethető extra támadásokat, illetve a szintén fejleszthető drónokat is beleszámítva), a kocsi közepesen látványos robbanással adja át a helyét a következőnek.
És kábé ennyi, ami alapvetően nem szokott baj lenni, mert ezeknek a játékoknak pont az a poénja, hogy hiába pörgeted az adott körülmények maximumára a gyártáskapacitásodat, sebzésedet, bármidet, ami a kattintgatás következménye, mindig van egy újabb szint, ahol vagy épp amelynek eléréséhez gyűjtögetned kell. Sajnos azonban a CDC elkövet egy komoly hibát: látványos dolgot ígér, és semennyire sem adja azt meg.
Vaktölténnyel kisbuszra
A kapott kocsit egyáltalán nem tudjuk atomjaira lőni, annyira nem, hogy a játék tesztelt változatában még golyónyomok sem látszottak a karosszérián. Jó, a szélvédő betörik, de az se úgy, hogy szilánkosra lyukad, és csak aztán szakad be. Oké, egy-egy részt le lehet szedni a járművekről, ajtókat, lökhárítókat, de az élmény inkább olyan, mintha gumikalapáccsal csapkodnánk, nem forgócsöves gépágyúval aprítanánk.
Pluszban még ott van az is, hogy alig néhány autó van a játékban, ráadásul tök mindegy, melyik részüket lőjük, ugyanakkorát sebzünk. Csavart csak a „főellenfelek” hoznak, ott ahhoz, hogy sebezni tudjunk a bénító energialöketekkel védekező járműveket, először le kell bontanunk rólunk a páncélzatot. Érdekes, hogy itt bezzeg az utolsó kis idomot is le kell borotválnunk, vagyis ha a fejlesztők igazán akarták volna, simán leprogramozzák a darabokra robbanó indexlámpabúrát, de valamiért nem akarták.
Nyilván nem várom, hogy hat euróért cserébe milliárd pixelből felépített autómodelleket tudjunk lerombolni, de sajnos nem én találtam ki, hogy a játék ezt ígérje, és ezt ne adja meg. Van egy halom ingyenes clicker a neten, próbáljátok ki azokat, a hat eurót meg költse mindenki valami tartalmasabb DLC-re.
