A szimulátor-játékok már nagyon régóta örvendenek hatalmas népszerűségnek és lassacskán már nincs olyan tevékenység, amibe ne kóstolhatnánk bele virtuálisan. 2014 környékén azonban történt némi változás a műfajon belül. Egy olyan változás, melynek hatására gombaként kezdtek elszaporodni az őrültebbnél-őrültebb koncepciójú szimulátor játékok. Azóta kipróbálhattuk azt, hogy milyen érzés lehet kecskének, medvének, kenyérnek, benzinkutasnak, sebésznek vagy éppen kőnek lenni – igen, van kő-szimulátor is. Nagyon beteg. Ezen őrült szimulátor-játékok listáját bővíti következő cikkünk alanya, a Bum Simulator is, melyben (végre?) megtapasztalhatjuk a hajléktalan sors nehézségeit.
LENT AZ UTCÁN, NINCSEN KEGYELEM
Bumsville egy teljesen hétköznapi kisváros. Mindenki éli a kis szorgos életét. A polgárok dolgoznak, szórakoznak, az utcákat a rend ébre őrei védik, az Evil Way vállalat pedig titkos kísérleteket végez az utcán élő hajléktalanokon. Minden elemében egy nyugodt, megszokott városi környezetbe csöppenünk főhősünkkel, egy az utcát otthonának tekintő hajléktalannal. Szimulátor-játékhoz hűen elsődleges feladatunk főhősünk életben tartása, azaz meg kell teremtenünk a kenyérre és italra valót, ha nem akarunk szükségleteink hiányában elhalálozni. Kéregetnünk kell és feltúrni a kukákat, bízva abban, hogy találunk valamit, amit később eladhatunk a legközelebbi boltosnál némi apróért cserébe. Legjobb haverunk egy bevásárlókocsi lesz, Carl Cartman (!), akinek a lelkét a gonosz Evil Way egy bevásárlókocsiba zárta, nekünk pedig őt segítve kell helyrehoznunk ezt az aprócska kis problémát. A történettől pontosan annyit várjunk, amennyit bármely más szimulátor-játék esetében várnánk – azaz semmit. A papírvékony sztori legfőbb és egyetlen feladata, hogy keretbe foglalja a 4-5 órán át tartó ökörködést. A szabadon bejárható Bumsville városkája azonban ennél sokkal több tartalmat és meglepetést tartogat magában, úgy mint gyűjtögethető tárgyak, mellékküldetések és egyéb véletlenszerű aktivitások.
Fegyvertárunk nagy részét galambok fogják képezni (igen, jól olvastátok!), melyek a későbbiekben fejleszthetőek, de akár kellő mennyiségű összegyűjtött toll után kinézeteket is vásárolhatunk hozzájuk az őrült Galambos Hölgytől (úgy látszik, A Simpson család őrült macskás nője épp szabadságát tölti). Szerény kis jószágainkért szerencsére aggódnunk nem kell – meghalni nem fognak, így bátran használhatjuk őket surikennek, aggathatunk rájuk petárdát vagy megtaníthatjuk őket, hogyan keltsenek ellenfeleink (vagy a város gyanútlan polgárai) között hatalmas tornádókat. Arzenálunkat a későbbiekben kiegészíthetjük különböző alkoholos nedűkkel is. Ezek mindegyike külön képességként funkcionál, azonban ezeket már saját magunknak kell legyártanunk, az erre a célra kijelölt, nem túl bizalomgerjesztő üstnél. Meglesz a lehetőségünk, hogy megépítsük saját kis otthonunkat is. Erre öt helyszínt kínál fel a játék, melyeket először el kell foglalnunk a várost uraló és a többi sorstársunkat folyamatosan vegzáló bandától. Lakhelyünk készülhet kartondobozokból, fából vagy fémből, melyet a kellő mennyiségű alapanyag összegyűjtése után kedvünkre csinosíthatunk.
A SZEMETES LEGMÉLYÉN
Bár a Bum Simulator egy meglepően jópofa, szórakoztató program pár ötletes és őrült megoldással, mindettől függetlenül érdemes a saját ligájában kezelni. A látványvilágért az Unreal Engine 4 felel, ebből azonban nem sokat fogunk érzékelni. Az avatatlan szemek legalábbis biztos, hogy nem. A játék humora is meglehetősen szubjektív. Azok, akik kedvelték a Postal 2 agyzsibbasztó és megbotránkoztató humorát, azok ebben is meg fogják találni a szórakozást. Azonban messze nem mer annyira polgárpukkasztó lenni, mint a Running With Scissors 2003-as, mára már kultikussá vált alkotása. Mindezek mellett pedig már a szinte műfaji sajátosságnak is nevezhető bugokból is akad jócskán, így ne lepődjünk meg a furcsán viselkedő autók, járókelők vagy tereptárgyak látványán. Az ellenfeleink halál után spagettiszerűen megnyúló végtagjai pedig nosztalgikus érzéseket fognak kelteni minden Rossz PC Játékok nézőben. Személy szerint én nem találkoztam olyan hibával, ami eltörte volna a játékot, de fórumokon bele lehet szaladni erről panaszkodó vásárlókba.
A fejlesztők szerencsére tisztában voltak saját alkotásuk határaival, így az árazása is meglehetősen baráti – jelenleg 15 euróért (azaz nagyjából 5600 Ft-ért) szerezhetitek be. Ha szerencsések vagytok, akkor könnyedén egy 50%-os leárazásba is belefuthattok. Ha vágytok némi agy-kikapcsolós őrültségre, vagy már unjátok ezredjére is végigjátszani a Postal 2-t, akkor jó választás lehet. De irreális elvárásaitok ne legyenek, próbáljátok a helyén kezelni!
