Mind az Atelier Firis, mind a Nights of Azure szerepelt már oldalainkon, a Koei gondozásában megjelenő JRPG csodák pedig érthető módon szinte csak egy szűkebb réteghez szólnak, és ezen bizony a Blue Reflection sem fog változtatni. Pedig, bár annyira nem világom a műfaj, megmondom őszintén, személy szerint örültem, hogy egy ilyen jellegű program is a teszthálómban akadt, elvégre bele lehet fásulni a sok lövöldözésbe, verekedésbe és versenyzésbe is, ezért jó mindenféle zsánert kipróbálni. Aztán elkezdődött a sztori, az első sokk pedig akkor ért, mikor nem tudtam teljes képernyőre tenni a játékot, ami az 1920x1080-as felbontást hírből sem ismeri, majd ezt követte az alapvetően kontrollerre belőtt irányítás, hogy a kis szoknyás, harisnyás iskolás lányok folytassák a sort. A tipikusan japános párbeszédeknél, a Sailor Moonra hajazó hősnőknél már majdnem elkezdett hullani a hajam, hogy egy „már megint valami japán pudva” felkiáltással átalakuljak kedves kollégámmá, de végül rá kellett jönnöm, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Mert bizony a felsoroltak a mérleg serpenyőjének egyik oldalát jelképezik, míg a másik oldalon olyan finomságok lapulnak, amiket nem lehet, sőt nem is szabad figyelmen kívül hagyni.
HALÁLOSZTÓ BALERINA
A program külső nézetes RPG, avagy Hinakót, a főszereplő lányt irányíthatja a játékos – a hölgyemény egyébként éppen csak felépült egy balesetből, ami miatt a balettet is abba kellett hagynia (na, ő vajon hova megy vissza ugrálni?). Ettől függetlenül az iskolájában nagy népszerűségnek örvend, sokan kedvelik, sőt reklámarcként is szívesen látnák, bár a közszerepelésnél nagyobb problémái is adódnak, mikor már az első nap hihetetlen helyzetbe keveredik. A leányiskola egyik növendéke őrült nevetésben tör ki, a hősnő pedig ismeretlen világban találja magát, ahol segítők hangját hallva egy mágikus gyűrű kerül hozzá, majd le kell vernie a rátámadó szörnyeteget.
Mint kiderül, Yuzu és Lime, a fura testvérpáros segítette ki a bajból, emellett ő egy különleges képességekkel bíró „Reflector”, aki képes megmenteni a világot az azt támadó szörnyetegektől és fura erőktől. Néhány iskolatársával összeállva, több gyűrűt bevetve tehát szembe is szállnak a fura és ijesztő lényekkel, miközben átlagos napjait normál iskolás lányként tengeti, tartva a kapcsolatot a többi fiatallal, felfedezve a környéket, folyamatosan fejlesztve a képességeket. Pont, mint bármelyik egyéb szerepjáték esetében.
Mármint a „bármelyik” ebben az esetben kissé megtévesztő, elvégre nem minden videojáték és azon belül JRPG képes annyi ötletet felmutatni, ami itt a játékmenetbe bekerült. A szörnyeket ugyanis más, egyedi külsejű dimenziókban kell levadászni, közben összeszedegetve az áldozatok érzelemtöredékeit. Aztán lehet alakítani a sorban érkező lányokból összeálló csapatot, erősíteni speckóikat, amiket aztán a körökre osztott harcokban használhatnak. A kis balerina ezenkívül beszélgethet az iskolában lézengő többi lánnyal, jó kapcsolatot alakíthat ki velük egyéb tevékenységek során, sőt haza is mehet, hogy aztán egy kellemes fürdő és lábmasszázs kíséretében relaxáljon. Sőt kap egy okoskészüléket, ami aztán tamagocsi (aranyos kis lény nevelhető a segítségével), sőt kommunikációs eszköz is a vicces és ötletes párbeszédekkel.
DIZÁJNOS FANTÁZIA
Szóval vannak jó pontjai a játéknak, és akkor a mély sztorit még nem is említettem, amibe természetesen simán bele lehet ölni 10-20 órát, miközben a teljes felfedezés ennek a többszöröse. Mindezt és a többi létsíkon átalakuló, Sailor Moon-os lányokat pedig még úgy is könnyen el tudtam viselni (kezdeti ellenérzéseim ellenére), hogy se nem japán, se nem kislány nem vagyok (a szoknyás, fiatal szereplőket figyelembe véve a cifrább célcsoportokat most hagyjuk – gondolok itt az olyan címekre, mint a Gal*Gun). Sőt a témának még a rajongója sem. Mert bár eléggé lineárisak a pályák és helyszínek, a látvány meg nem „nyugatiasan” kidolgozott (meg AAA-san), van benne báj, miközben a dizájn nagyon megkapó a színekkel és a formákkal. Szóval összességében tetszetős.
Ha tehát valaki kedveli a műfajt, nem zavarja a japános stílus és hozzáállás, ezzel a programmal is remekül elszórakozhat, bár PC-n kicsit bosszantóak a cikk elején is felhozott hiányosságok, amik PS4-nél háttérbe szorulnak. Na meg az ára is borsos kicsit, de ezt megszoktuk már a kiadótól.
