Here We Go!
Az összetalálkozó flották meccseit lepörgető harcrendszerről (WeGo) ódákat lehetne zengeni, ezt az alapjátéknál (2017/09-es Guru) már megtettem, úgyhogy most csak egy rövid memo következik. A kétfázisú metódusban az első szakasz a tervezésé, a vadászgépeket (Viper) és a többcélú Raptorokat (zavarás, hajók elfoglalása etc.) ekkor lehet kizavarni a hordozók hangárjaiból, a hadihajókat pedig új irányokba állítva megközelíthetők a célpontok. A második fázis a végrehajtásé, ilyenkor mindkét oldal a kapott parancsok szerint mozgásba lendül, és 15 másodpercnyi mozizás közben megcsodálhatjuk, ahogy a két flotta lövegek, rakéták és torpedók segítségével ronggyá lövi egymást, aztán ez a két fázis váltogatja egymást a csata végéig. Eközben emlékezzünk meg arról, hogy itt valóban térben mozognak a hajón (fel és le irány is létezik), és ha a légelhárító zárótüzet látva nem párásodik be a szem, akkor tessék másik műfajt keresni, de rögtön…
A Sins and Sacrifice most egy teljesen önálló, új kampányt hozott a Deadlock világába. Egyrészt ez jó hír, mert nem csak beletoldozgatásról van szó, másrészt viszont ugyanazon a terepasztalon (a 12 kolóniát ábrázolón) folytatjuk a történetünket, ahol régen, és a mentésünket importálva nem feltétlenül az jut majd eszünkbe, hogy mennyi minden megváltozott… Amúgy az importálásért jár a jópont, de a DLC igazi értékét a történet adja. A korábban már párszor képbe kerülő Lachesis jelent most különleges fenyegetést, ő az első Cylon tábornokok egyike (IL-osztályú Cylon parancsnok), de a szokásos emberi áskálódások is megvannak, és mivel egy Cylon segítő is becsatlakozik, a bizalom körüli kavarást is nyugodtan vehetitek fix egyesre.
A kampány egy „az előző részekben történt” tematikájú összefoglalóval indul, szóval kvázi az előzmények ismerete nélkül is bele lehet vágni, persze a régi szereplők, pl. az Agethon nővérek, és a többi karakter elmélyítését segíti, ha nem a végén vesszük fel a szálakat. A sztori egyébiránt remek, fordulatos, sőt néhány küldetés – mint a hajótemetőben játszódó vagy épp Caprica ostroma – az egész játék leglátványosabb pillanatait produkálja, és a Raptorok is komolyan meg vannak dolgoztatva. Utóbbiak behatoló csapatokat fuvaroznak, hajókat, bázisokat kell elfoglalni a segítségükkel, ami sokat színesít az eddigi „dögöljön meg mindenki a térképen” vagy épp az egyszerűbb pesztrálós feladatokon. Továbbá az is megsüvegelendő, hogy végre a hangstúdió is aktivizálta magát, és több mint 1000 hangüzenet készült a csaták közbeni rádióforgalmazáshoz, szóval nem néma leventék ülnek a műszerek mögött.
A korábbi részek tartalmából…
Az új DLC az Anabasis folytatásának tekinthető, utóbbi 2018 októberében mondhatjuk, hogy újraformálta a játékot a címadó, túlélő játékmóddal, ami gyakorlatilag a tévésorozat velejét ragadta meg. A fáma szerint a szokásos szereplőgárda civil hajókat kísér a Capricára, csak ezúttal a térképnézet és a többi miskulancia helyett a flotta az egyik ugrópontról rögtön megy a másikra, és amíg az FTL hajtóművek töltődnek, túl kell élni az üldöző Cylonok támadásait. A random kialakuló csaták mellett a játékos néhány kisebb elágazáson át halad a cél felé, és két ütközet között a szűkösre mért nyersanyagforrásból tudja a kilőtt rakétákat és az elveszett vadászgépeket pótolni. A briliáns ötlet ellenére azonban a drámai döntések igencsak hiányoznak…
Anno a kiegészítők sora egy 5 eurós Reinforcement Pack nevű DLC-vel nyitott, még 2017 decemberében, és ez négy új hajótípust jelent, ebből a Berzerk hamar népszerű lett a kolóniák kötelékében, és a támadó jellegű, kisebb hordozó tűzerejét csak az új Janus nehézcirkálóé múlta felül, utóbbinak a páncélzata is legendás. A „kenyérpirítóknál” a Cerastes védelmi rendszere a kisebb célpontokat is hatékonyan szétkapja, remekül lehet használni pl. a Viperök ellen, a Phobos, a másik új Cylon technika pedig rövid távú FTL-ugrást is végre tud hajtani csaták közben. A legérdekesebb újítás azonban az aknák bevezetése, ezen belül is az EMP töltetűeké, úgyhogy ha most kezded újra a játékot, ne lepődj meg, ha egy világító gömb tűnik fel a csatatéren, és hirtelen bealszanak az alrendszerek. A The Broken Alliance címmel megjelenő tartalom már húsosabb csomag volt (2018. május), 8 új misszióval, amelyek az eredeti sztorivonalba ékelődtek, no meg jött még 6 új hajóosztály, mindkét fél kapott egy-egy nagyfiút (Minerva Battlestar és Argos Basestar), megjelent két support (csaták közbeni újratöltés) hajó, és az Assault Raptor is itt debütált.
Sin vagy Sacrifice?
Visszatérve a jelenbe, a most vesézett tartalom 11 főküldetése úgy 4-5 órányi szórakozást jelent, persze ez a DLC ugyanúgy működik, mint az alapjáték, így itt is a beérkező Cylon flottákat kell kezelgetni, és a (sablonos) mellékküldetéseket sem szabad elhanyagolni, mert különben nem lesz nyersanyag a hajóépítéshez és az FTL ugrásokhoz. A két új hajóosztály esetében a Cylonok egy új „védőszentet” kaptak a Raiderekhez (vadászok), a Gorgon ugyanis helyben javítja az osztagokat, sőt a fejlett komm-rendszernek köszönhetően egy kijelölt formációnál rásegít az elkerülő manőverekre. Az emberek oldalán a Heracles pedig egy komoly gunship, légelhárító kapacitással, úgyhogy ennek is érdemes helyet szorítani. Egyébként az árképzésnél most vastagabban fogott a ceruza, ami nem feltétlenül válik a csomag előnyére, de azért szerettük…
A távoli jövőben játszódó tévésorozat egyik erénye az a teremtésmítosz, amelyben az emberek megalkotják a robotszolgáikat, akik aztán fellázadnak, megpróbálják kipusztítani az emberiséget, és bármelyik fél is nyer (a gépek evolúciójának is az emberré válás a vége), ez a kör ismétlődik újra és újra. Másfelől meg ott volt egy bazinagy hadihajó, a Battlestar Galactica, amely az emberiség megmaradt túlélőit igyekezett biztonságos helyre juttatni, és hétről hétre látványos csatákat vívott a Cylon üldözőkkel, úgyhogy a játékiparnak nem volt nehéz meglátni ebben a fantáziát. A Black Lab Games egyébiránt nem teljesen kezdőként nyúlt a témához, hisz az ausztrálok már korábban is készítettek űrcsatás címet, ráadásul a Star Hammer: The Vanguard Prophecy (2015) egyik nagy dobása a WeGo névre keresztelt harcrendszer, utóbbi pedig remek ugródeszkának bizonyult a Battlestarhoz is. A Deadlock aztán a kedvező fogadtatás után beizzította a tartalomgyártást, hiszen a most megjelent Sin and Sacrifice DLC már a negyedik a kiegészítők sorában, úgyhogy egy kisebb visszatekintést is tartunk, és megnézzük, mi változott a megjelenés óta…
Kezdjük talán ott, hogy az alapjáték az első Cylon-háborúra koncentrált, amely négy évtizeddel korábbra datálódik, mint a 2000-es évek népszerű sorozatának idősíkja, tehát a játékban a Jupiter-osztályú Battlestarok, amilyen a címadó Galactica, épp csak születőben vannak. Ekkor még a 12 kolónia is létezik, és a négy rendszerben elhelyezkedő bolygókat a játék egy terepasztalszerű nézetben tárja elénk, ahol körönkénti bontásban tologathatók a flottákat jelképező makettek. A hajók a sorozatból ismerős FTL (Faster than Light – fénysebességnél gyorsabb) ugrásokkal navigálnak, miközben a Daidalos nevű mobilbázis (hajógyár) segítségével új flottákat gyárthatunk, tiszteket nevezhetünk ki a formációk élére, és a teljesen kötetlen játékmenetben lehetőségünk van rá, hogy a Cylon hajóktól megvédjük a kolóniákat. Emellett persze a mellék- és főküldetéseket szimbolizáló pajzsok mellé ugorva felgöngyölíthető a történet is.
