Nyugtassatok meg, hogy nem vagyok őrült, és néha veletek is előfordul, hogy azon morfondíroztok, milyen lenne a tökéletes videojáték a számotokra! Ilyenkor elképzelem, hogy egy belső nézetű lövöldözős cucc volna, amiben a gunplay olyan, mint a HALO-ban volt. De persze lennének benne szerepjátékos elemek is, amit jó sok küldetéssel támogatnék meg, majd végül egy nyitott világba ültetném mindezt – World of Warcraft egy kis Fallouttal. Persze egy tuti fejlődési rendszer is működne alatta, ami egyszerre lenne egyszerű, de közben hihetetlen mélységet is adna a játéknak. Na és a loot! A loot nagyon fontos, az lehetne olyan, mint a Diablóban!
Rosszkor rossz helyen
Valahogy így készülhetett a Battleborn is, amit a Borderlands készítői hoztak tető alá. Ez a játék ugyanis egy tökéletesre megálmodott videojáték-massza, amiben egyszerre fedezhetők fel klasszikus, de mai napig tökéletesen működő játékelemek, van benne humor, rengeteg akció, hihetetlen mennyiségű tartalom, amit modern korunk legmegosztóbb zsánerével, MOBA-elemekkel öntöttek nyakon. Ez tök jól hangzik, ugye? Valóban az, nehéz is szavakba öntenem, hogy mi a baj a Battlebornnal. A cikk végére érve is valószínűleg csak annyit fogok mondani, hogy ez egy szuper kis játék, de ne vedd meg! Ne vedd meg, mert ennyi pénzért ez drága, van jobb, van más, van olyan, amit nem unsz meg 5 óra alatt, és nem is kell várnod rá karácsonyig, hogy megjelenjen! A Battleborn voltaképpen a világ egyik legszomorúbb sorsú videojátéka, ami ha pár hónappal előbb jött volna, simán letarolja a piacot. Na, jó, ez kicsit túlzás, de tény, hogy bátran ajánlottuk volna mindenkinek. Most viszont más a helyzet.
Élt: 21 napot
Tulajdonképpen nincs is olyan eleme a Battlebornnak, ami rossz lenne. Egy belső nézetű lövöldözős akciójátékot tessék elképzelni, ami megjelenésében roppantmód hasonlít a készítők korábbi alkotására, a Borderlandsre. Ez a hasonlóság már az első másodpercek után rendkívül szembeötlő lesz, szinte alig tudjuk elképzelni, hogy egy másik világban járunk. Pedig ez nem Pandora, hanem Solus, egy haldokló univerzum utolsó csillaga, ami köré összegyűlnek a galaxis intelligens fajai, hogy megmentsék a pusztulástól, és közben szép elegánsan kiirtsák egymást. Bár a sztori elég világvége hangulatot áraszt magából, a játék ennek ellenére megőrizte a Borderlands humoros vonulatát is, szinte percenként robbannak mellettünk a jobbnál jobb poénbombák. Folyamatosan érezhető a párhuzam a két játék közt, amire még rátesz egy lapáttal az is, hogy egyes szereplők szinkronhangja is ugyanaz maradt, mint az említett szériában volt. Ettől aztán végig azt várjuk, hogy mikor tűnik fel Claptrap és Mr. Torgue a színen. Ezt toldották meg a fejlesztők egy kis tower defense mókával, amire végül ráhúzták korunk egyik legnépszerűbb játékstílusát, a MOBA-t, így kapva meg magát a Battlebornt. Egy ilyen vegyes felvágott sokszor azon vérzik el, hogy egyes elemei nem jól működnek, mert a stíluskeveredés miatt nem találja a helyét a piacon, de a Battleborn esetében még ezt is kilőhetjük, ugyanis tényleg minden a helyén van, mindenből megfelelő mennyiségű tartalom jutott. Hihetetlen, hogy működik, de tény, hogyha keverni szeretnénk a modern FPS-eket a MOBA-kkal, akkor bizony pontosan egy ilyen játékot képzelnénk el. A gond csak az, hogy valakik ezt már megcsinálták. Méghozzá olyasvalakik, akik nem kezdők az iparban, és ha velük egy időben bárki játékot jelentet meg, az szakmai öngyilkosságot követ el. Ez a cég a Blizzard, játékuk pedig a nagyon is hasonló alapokon nyugvó Overwatch, ami tulajdonképpen pont annyival nyújt többet, hogy senki fia bele se szagol majd a Battlebornba. Kár érte, mert a Battleborn tényleg jó. A gond csak az, hogy idén májusban a jó nem volt elég a sikerhez.
Hősi halált halt
De mielőtt túl mélyre ásnánk a Gearbox Software sírját, nézzük meg, miért is olyan nehéz fogást találni legújabb játékukon! A Battleborn tehát elsősorban egy hagyományos FPS, ami jó, hiszen ezzel a stílussal nehéz bakot lőni, főleg úgy, hogy ezen a téren már van egy kis tapasztalata a stúdiónak. A tálalás és a harc ennek köszönhetően hozza az elvárható színvonalat, pörgős, élvezetes akciójelenetekkel kápráztat el minket lépten-nyomon. Kapunk bossharcokat, változatos terepet, különféle feladatokat, amit hasfalszaggatóan vicces párbeszédek tesznek rendkívül szórakoztatóvá. A Borderlandsből ismerős lootrendszer viszont nincs, ami az egyik legkiválóbb elemét képezte annak, illetve kapunk valami ahhoz hasonlót, amiről majd kicsit később beszélek. Változatos fegyverek helyett itt valami egészen másfajta diverzitással nyűgöz le minket a játék: hősökkel. Lényegében ezekre a karakterekre épül fel minden, akik közül az összes küldetés előtt választhatunk egyet. A játékban összesen 25 hős található, velük játszhatjuk végig az adott missziót. Ezeket a szereplőket nagyjából úgy tessék elképzelni, mintha egy MOBA-t játszanánk: akadnak köztük távolsági fegyvereket használó sebzésosztók, kardokat forgató közelharci karakterek, varázslószerű gyógyítók és pajzsot cipelő harcosok. Mindegyikük egyedi megjelenésű és képességű figura, akiket a kampány során, profilunk szintlépésekor, valamint egyéb feladatok teljesítésekor nyithatunk meg.
Mindegyik hősnek akadnak főbb jellemzői, tehát az egyik az ellenfelek bénításában jeleskedik, a másik képes gyógyítani saját magát és csapattársait, a harmadik meg brutális fejlövésekkel pusztíthatja el ellenfeleit. Emellett megbújik a programban egy viszonylag egyszerű képességrendszer is, amivel tovább finomíthatunk egy adott karaktert, minden egyes küldetés alkalmával. Ez hasonlóan működik, mint bármely más MOBA esetében, tehát játék közben hőseinkkel tapasztalati pontokat gyűjthetünk, ezekből a karakterek szintet lépnek, és alapképességeiket tovább variálhatjuk úgy, hogy azok az aktuális kívánalmaiknak jobban megfeleljenek. Mondok egy példát: első hősünk Oscar Mike lesz, akinek egyik képessége az, hogy puskagránátot lő ki a fegyveréből. Ezt a gránátot a szintlépések során megváltoztathatjuk olyanra, ami tűzsebzést okoz, vagy akár távolabbra is hajíthatjuk. Ha valaki játszott már a Heroes of the Stormmal, akkor egy ahhoz hasonló rendszert kell itt is elképzelni, tehát lényegében talentek segítségével formáljuk és fejlesztjük hőseinket a játék során. És bár ez egy korántsem eredeti ötlet, rendkívül jól működik itt is. Egyszerű, mégis mélységet ad a játéknak, és ha belegondolunk, hogy 25 karakterről van szó, egy megunhatatlan program képe rajzolódik ki előttünk.
Ezt teszi még izgalmasabbá és színesebbé az, hogy küldetéseink során sárga kristályszilánkokat is gyűjtögethetünk, amely voltaképpen a játék egyik legfontosabb valutája is. Ezekből a szilánkokból ugyanis aktiválhatjuk a pályák egyes helyszínein lévő védelmi lövegtornyokat, amelyek esetében választhatunk, hogy azok épp bénító, sebző vagy akár más tornyokat javító tornyok (vagy akár drónok) legyenek. Ha pedig már azt hitted, hogy ennél összetettebb nem lehet a dolog, a küldetések végén még loot-ládákat is kapunk, amelyeket kibonthatunk, majd az azokban lévő cuccokat szépen loadoutokba rendezhetjük, és a fent említett szilánkokból aktiválhatjuk a küldetések során. Ezek a loot-cuccok persze nem olyanok, mint a Borderlands esetében, tehát nem új fegyvereket, tárgyakat kell elképzelni (hiszen a hősök fix fegyverekkel rendelkeznek), hanem passzív bónuszokat nyújtó kütyüket. Itt is találkozunk különféle ritkaságú és hatékonyságú tárgyakkal, melyek más-más szituációkban, más-más hősöknek nyújthatnak hasznos extrákat (gyorsabb fegyverújratöltés, automatikus szilánkgenerálás, gyorsabb támadási sebesség stb.). No és persze a szilánkokon kívül létezik a játékban egy másfajta valuta is, amiből skineket és mozgási animációkat nyithatunk meg hőseinknek, és persze van hardcore nehézségi fokozat, ahol jobb a loot stb-stb.
Még ez is jó
Ugye, milyen szuperül hangzik mindez? Még akkor is, ha a felét sem értetted a fenti soroknak, annyit legalább sejtesz, hogy milyen bőséges tartalommal vár a Battleborn. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy lényegében egy kooperatív lövöldéről van szó, már mindenkinek csattan a pénztárcája kifelé, és azt keresi, hogy hol is lehet megvásárolni. Ja, igen, a Battlebornt játszhatjuk egyedül is, de tök felesleges, ugyanis az egész többszereplős módra lett megálmodva, kezdve a kampánytól a kompetitív részekig. A sztoriküldetéseket tehát nyomhatjuk többedmagunkkal is,egyidejűleg öten tudnak becsatlakozni. Ilyenkor a játék növeli a kihívás mértéket, több és magasabb életerővel rendelkező ellenfelet rak elénk, és nagyobb szerepet kapnak az egyes hősök speciális tulajdonságai, úgymint a gyógyítás és a folyamatosan rohamozó ellenfelek tankolása. A dolog egyetlen szépséghibája itt az, hogy nem mehetünk arra a küldetésre, amire szeretnénk, mert minden esetben szavazni kell arról, hogy melyik pályán akarunk játszani, ami annyira azért nem jó móka, főleg, ha csak úgy oldhatunk fel új hősöket, hogy végigjátszunk minden küldetést. Ehhez hozzátartozik még az, hogy ezek a küldetések akár 30-40 percig is elhúzódhatnak, ami miatt már villámgyorsan bekapcsolhat agyunkban az unalomrelé.
Ha viszont egy korlátok nélküli jó multit akarunk, akkor átmegyünk egy menüvel feljebb, és kiválasztjuk a játékos-játékos elleni küzdelmeket, ahol három játékmód vár minket. Ezek közül a legérdekesebb Meltdown névre hallgat, amely egy hagyományos MOBA ütközetet gondol újra. Ebben a játékmódban adott kétszer 5 játékos, akik egy kétsávos arénában küzdenek egymással azért, hogy acsapatuk jutassa el a legtöbb semleges szörnyet a pálya túlsó felére. Itt tehát kísérgetni és védeni kell a saját szörnyeinket, de közben tornyokat húzhatunk fel, amiket még tovább is fejleszthetünk, illetve megidézhetünk erősebb lényeket is, akik több pontot adnak a célba éréskor. Emellé tessék elképzelni a választható hősöket, a képességeiket, a fejlődési rendszer finomságait, valamint a passzív bónuszokat nyújtó tárgyakat! Ugye, milyen jól hangzik? Az is. Igazából ez a rész is teljesen rendben van.
Az Overwatch esete a Battlebornnal
De akkor mégis mi a fene bajunk van a Battlebornnal? Az, hogy túl erős a konkurenciája ahhoz, hogy labdába tudjon rúgni. Rettenetesen rosszkor jött, megjelenését csak épphogy be tudták suvasztani az Overwatch elé, ami valószínűleg egy utolsó elkeseredett lépés volt a kiadó részéről arra, hogy legalább abban a három hétben eladjanak belőle valamennyit, amíg kijön a Blizzard produkciója. Mert hiába klappol a Battlebornban minden, hiába ötvöz jól magában egyes elemeket, ha semmi forradalmi dolog nincs az egészben. Láttunk már hasonló MOBA-kat, láttunk már hasonló FPS-eket, egész egyszerűen lehetetlen már újat mutatni itt.
De a legnagyobb gond nem ez, hanem az, hogy ott az Overwatch, ami pont abban erős, amiben a Battleborn gyenge. Mindkét játékban a hősök változatossága teszi érdekessé az egészet, de akad köztük egy hatalmas különbség: amíg az Overwatch egy gyors, pörgős akciójáték, ami elé akkor is leülhetünk, ha csak 10 percünk van játszani, addig a Battlebornban egy küldetés minimum 30 percig tart, ami a 6. végigjátszásra már rohadt unalmas tud lenni. Egy ideális világban persze mindkettőt megvehetnénk, aztán legfeljebb két nap után eldöntenénk, hogy melyik a jobb, de amikor egy PC-s játék 14 000 forintba kerül, akkor nem tudjuk bátran ajánlani a Battleborn megvételét. Egy őszi leárazás alkalmával, fél áron vagy akár nagyobb leértékeléssel bátran vegyétek majd meg, mert tényleg nem rossz játék. De most van nála jobb.
