Harcolj Wesnothért!
Az első dolog, amit az ember a játék indítása után észrevesz, hogy meglehetősen egyszerűen épül fel a menü: semmiféle csili–vili effekt, csak a különböző lehetőségek felsorolása. Érdemes első futtatáskor kiválasztani a „Hadjárat” opciót; 16 különböző történetszál vár végigjátszásra, és több közülük direkt a kezdő játékosoknak lett kitalálva. Mindegyiket egy-egy hangulatos képsorozat előz meg, ami felvázolja az adott történet alapját, így hamar beleélhetjük magunkat a játékba – roppant jól sikerültek ezek a kis prológusok. Ami a sztorikat illeti, az első lehetőség az alapkonfliktus (az ifjú Konrad lovaggal kell harcba szállnunk Wesnoth trónjáért), mellette pedig kisebb, rövidebb kampányokat találunk, mindenféle konfliktussal (a falut megtámadják a goblin portyázók, törpelázadás az ork elnyomás ellen, stb.), melyek sztorija ugyan nem világrengető, de azért érdemes belenézni ezekbe, a hangulatuk könnyen magával ragadhatja az embert. A gépi intelligencia kifejezetten jó, elég kemény kihívások elé tud minket állítani a játék, főleg a körlimites feladatok.
A falvak hatalma
A játék felépítése pofonegyszerű: egy körökre osztott stratégiáról van szó, tehát minden körben lehet gyártani (de csak akkor, ha a vezérünk egy vártoronyban tartózkodik), illetve támadni, esetleg az egységeket mozgatni. Hat különböző szövetségből választhatunk: emberek, elfek, törpék, orkok, sárkányok, élőholtak. Mindegyiknek megvan a maga gyengéje és erőssége, például az emberek éjszaka gyengébbek, míg az orkok ilyenkor erősebbek, az elfek jobban támadnak erdőkből, és így tovább. Érdemes ezeket végignézegetni játék előtt, főleg multiban sok előnyt jelenthet, ha valaki jól használja ki népe jellegzetességeit.
A legfontosabb, hogy vigyázzunk a vezérünkre, ugyanis a győzelem azé a csapaté/játékosé, aki a várban terpeszkedő ellenséges főnököt megöli -- ám az így legyőzött játékos még harcban maradhat a megmaradt egységeivel, amennyiben a szövetségese életben van. Ez főképp multiban fordul elő, jómagam többször is átéltem ilyet. Az egységek amúgy meglehetősen változatosak, de eléggé standard fantasyelemekből állnak: lovagok, mágusok, íjászok, trollok és hasonló szerzetek.
Közös érdek
Ugyan a történetek felgöngyölítése is szórakoztató, illetve a játék felkínál a menüben még egy sima gyakorlómódot is, ahol lépésről lépésre megtanulhatjuk a Battle for Wesnoth irányítását, a legtöbb lehetőség mégis a multiplayerben rejlik. Játszhatunk LAN–on, vagy felcsatlakozhatunk a hivatalos szerverre is, ahol a világ minden tájáról találunk ellenfeleket. A térképeket a játékosok száma (2-9) szerint választhatjuk ki, sőt akár betehetünk gépi ellenfeleket is, ha mondjuk két cimboránkkal úgy döntenénk, hogy egy hatfős pályán lenyomunk egy háromfős elf szövetséget.
A lehetőségek tárháza azonban itt még nem merül ki: léteznek úgymond „túlélős pályák” is, amikor meghatározott körönként egyre keményebb támadás alá helyez minket a gép, így itt a feladatunk ezek kivédése, illetve itt akár egyszerre két vezérrel is harcolhatunk. A legösszetettebb multiplayer mód pedig az, amikor mi magunknak kell a falukat, bányákat, szántóföldeket elhelyezni, hogy miközben megvédjük ezeket, a kitermelt aranyból gyártott egységekkel támadást indítsunk. Szerintem ez a Wesnoth egyik legszórakoztatóbb többjátékos módja, egy-egy ütközet órákig, sőt napokig is eltarthat; szerencsére a multiban is van mentési lehetőség.
Csillogó vértezet
Na, ez az, amit nem igazán fogunk látni... A grafikát inkább stílusosnak mondanám, mint szépnek, hiszen itt nincsenek Shader 3.0-s effektek, látványos harci jelenetek, egészen egyszerű a játék kinézete. S bár egy ingyenes címnél nem is várhat el túl sokat az ember, és itt nem is a látványon van a hangsúly, ennél talán kicsit több kellene 2014-ben. Tavaly ugyan érkezett egy grafikai frissítés, a fejlesztők picit átdolgozták a vízeffektet, meg pár poligont felturbóztak, azonban nem sok minden változott. A gépigény pont ezért igen alacsony, bár egy nagyobb pálya esetén, főleg ha sok egység tartózkodik a harctéren, akkor bizony még egy erősebb konfiguráción is meg-megakadhat a játék.
Zenei téren viszont elsőrangú a Wesnoth, gyönyörű dallamokat hallhatunk játék közben: fülbemászóan szól harc közben a zene, igazán remekül illeszkedik a hangulathoz, sőt óriásit dob rajta. Szinkron nincs (a kampánynál is minden feliratozva van – itt jegyzem meg, hogy pár lelkes önkéntesnek köszönhetően a játék magyar nyelven is elérhető), csak harc közben lehet kisebb nyögéseket, hörgéseket hallani katonáinktól.
Csatára fel!
A Battle for Wesnoth tehát egy remek kis körökre osztott stratégia, amely ugyan nem éri el a nagyágyúk szintjét, de kellemes szórakozást garantál. A hangulata is magával ragadó, amit nem ront el a kicsit bénácska grafikája sem, a játékélmény simán pótolja eme hiányosságait. Kiváló szórakozást nyújthat baráti társaságoknak is, de akár egy-egy gyors menet erejéig is – a játékhoz még csak regisztráció sem szükséges, csak egy nicknevet kell bepötyögni és máris mehet a móka. Aki pedig alkotna inkább, a beépített pálya- és egységszerkesztő segítségével ezt is megteheti, a kész művet pedig feltöltheti a hivatalos szerverre, ahol mi magunk is válogathatunk a több ezer rajongói mod közül, így a játék szavatossága is biztosított.
