Azt ugyanis egy percig sem tagadhatja sem a fejlesztőcsapat, sem a világ, hogy az Aviary Attorney micsoda: egy Phoenix Wright-klón. Nem tudod, mi az a Phoenix Wright? Akkor bizonyára a közelmúltban nem volt Nintendo platform a birtokodban – a Phoenix Wright a japán Capcom 2001-ben, Game Boy Advance-en indított kalandjáték-sorozata, amelyben egy kezdő ügyvéd old meg furábbnál furább ügyeket. A PW mára igazi franchise-zá nőtte ki magát, több folytatás és spinoff játékot tudhat maga mögött, de készült már belőle manga, sőt élőszereplős film is, idén pedig anime sorozat indul. A Phoenix Wright a hihetetlen népszerűsége ellenére meglehetősen lassan érte el a nyugati partokat, a Capcom a japán kiadókra jellemző komótossággal fordítgatja az epizódokat, de kizárólag hordozható platformokra – az is csodaszámba ment, hogy az angol változatok végül iOS-re és Androidra is megjelentek, az pedig egyenesen felfoghatatlan lenne, ha PC-re is megérkeznének. De nem érkeztek – viszont van helyettük egy „majdnem olyan jó” pótlékunk.
GALAMBLELKŰEK
Ez lenne az életét a Kickstarteren kezdő, tulajdonképpen két ember által megálmodott Aviary Attorney, ami egy az egyben olyan, mint a Phoenix Wright, csak épp nyugati fejlesztőktől, nyugati hozzáállással, de japán vonásokkal. Előbbi a helyszínt és a kort jelenti, utóbbi pedig a világot és annak karaktereit – az Aviary Attorney-ben ugyanis minden egyes szereplő állat: madár, hüllő, emlős, kétéltű, a helyszín pedig az 1848-as esztendő francia forradalma, azon belül is az újabb polgári felzúdulás küszöbén álló Párizs.
Hiába akar új kormányt, államformát a nép, ettől még dolgozni kell – akkor is, ha madárnak született az ember. Vagy állat? Jayjay Falcon inkább az utóbbi, bár elsősorban nem sasként, hanem ügyvédként keresi a mindennapi betevőt, hű társa, Sparrowson által kísérve. A páros örömmel szegődik azon ügyfelek mellé, akiknek védelemre van szükségük a törvény színe előtt: a történet összesen négy ügyet kísér végig, és bár ezek önmagukban is megállják a helyüket, idővel rettentő szorosan összefonódnak, hogy aztán a szálak végül a három lehetséges befejezés valamelyikébe fussanak, drasztikusan eltérő témájú és hangulatú lezárásokat hozva elő.
SAS-KABARÉ
Az ügyek nem nevezhetőek éppenséggel komplexnek, általában egy-egy gyilkosságnak járunk utána, tulajdonképpen mindig ugyanúgy: el kell látogatni Párizs számtalan helyszínére, ott tanúkat kikérdezni, nyomokat/bűnjeleket megtalálni, majd idővel eljön a tárgyalás napja, és a bíróság előtt kell valahogy bizonyítani az ügyfél ártatlanságát. Ez pontosan úgy zajlik, mint a Phoenix Wrightban: a tanúk vallomásában kell hézagokat találni, majd azokat bizonyítékokkal alátámasztani. Például ha valaki azt mondja, látta a gyanúsítottat, ezt meg lehet kérdőjelezni. Főleg akkor, ha tudjuk, hogy vaksötét volt, az utcai lámpa el volt törve, amire remek bizonyíték a markunkban tartott üvegszilánk.
Egy-egy ügy felgöngyölítése átlagosan másfél óráig tart, és ezalatt számtalan helyszínen megfordulhatunk, rettentően egyedi, furcsa karakterekbe botlunk, és elképesztően jó párbeszédeket olvasunk – az Aviary Attorney ugyanis alapvetően egy szöveges élmény, annak ellenére, hogy ellentmondásosan ugyan, de páratlanul fantasztikus csomagolást kapott. Páratlan, mert videojáték még nem nézett ki így, ellentmondásos, mert alapvetően nem egyedi munkáról van szó, hanem a 19. századi francia illusztrátor, J.J. Grandville karikatúráiról. Ezeket összevágva született meg az Aviary Attorney tálalása, amely színek nélkül festi meg a forradalmi Párizst. Ebben és a játékban hibát találni viszont legalább annyira felesleges, mint a farkas szárnyait keresni – néha vannak olyan dolgok, amik szimplán csak úgy jók, ahogy vannak.
