Szinte ki sem kell mondanom, de francia fejlesztőstúdió készítette a játékot, mely nem lehet meglepő, hiszen az egész Asterix őrület gall berkekből indult anno réges-régen. A jelenlegi játék akció-kaland stílusú, szokásos váll felett lebegő rózsaszín lufi magasságból szemlélve. A történet olyannyira bárgyú és bugyuta, hogy tökéletesen passzol az elfogadható kategóriába. Lesz minden, amire csak vágytok, de legfőképp humoros átvezető animációk és rengeteg pufi Obelix, meg beszólós Asterix, és rengeteg üvöltve menekülő római.
Main Part
A főmenüben ugyan még nem gyanús senkinek, hogy nem egy egyszerű party játékról van szó, mint mondjuk a Rayman Raving Rabbids, vagy a Mario Party. Már C64 óta ismeri mindenki az olimpiai játék feldolgozásokat, melyben az Epyx jeleskedett leginkább, majd érkezett az ősember olimpia, alternatív olimpia, meg miegyéb, ami csak az alkotók eszébe jutott. Az Asterix at the Olympics is tartalmaz jó sok minijátékot, melyek közül egynéhány még csak nem is egy létező olimpiai sportág feldolgozása, hanem valami irtó nagy bohémság. Alapesetben csak három versenyszám érhető el, később azonban, ha a történet módban elérhetővé tesszük a többit is, már teljessé válik a móka. Azért igyekszem sokat emlegetni, hogy nem csupán eszeveszett gombnyomogatásból áll a játék, (a távolugrásnál speciel majdnem elrepült az elugrást vezérlő gombom, mindig akkora vehemenciával toltam testére az ujjbegyem) mert valóban így van. Sőt, ha csak minijátékokból állna, óriási bukta lenne. Nagyon pofás, minimum 4-5 órás egyszemélyes (vagy kétszemélyes!) sztori mód is van, melyben vagy egy barátotok segítségével, ki (Obelixet irányítja) próbáljátok megnyerni az olimpiai játékokat, vagy egyedül Asterixszel. Számos olyan feladat lesz a történet során, melyhez mindkét karakterre szükség lesz, (köveket felrakni valahova, kötélen húzni a másik szereplőt stb...) ha tehetitek, szóljatok a szomszéd kölöknek, hogy ugorjon be másodiknak, aztán mehet vissza Barátok Köztöt nézni.
Sztori, minijátékok
Természetesen a szerelem sem maradhat ki a történetből, azaz gyakorlatilag Lovestorix viszonzatlan szerelme az egész lényege, ugyanis csak ahhoz megy férjhez drága szerelme, aki megnyeri az olimpiai játékokat. Mivel eredetileg csak rómaiak vehetnek részt az olimpiai játékokon, ezért hirtelen rájönnek Asterixék, hogy ők is azok, lévén leigázták őket (kivéve persze piciny falujukat, mint ezt tudjuk) tehát minden további nélkül ellátogatnak Görögországba és nekiállnak elcsenni az aranyérmeket. Persze mielőtt a tényleges versenyszámokra kerülne a sor, rengeteg dolgot teljesíteniük kell, megfelelőségi vizsgálat, meg papírok arról, hogy valóban atléták, majd nyakig belecsöppennek Brutus alattomos terveibe, aki egy gonosz szuperprofesszor közreműködésével olyan gél birtokába jutott, aminek segítségével átjárókat nyithat a film, játék és eredeti képregény közt, így hajjjaj, lesz móka rendesen. Nem kell nagyon komolyan venni a dolgot, de higgyétek el, pont annyira szórakoztató, mint amennyire kusza. Az átvezetők nagyon viccesen vannak megalkotva, aki szereti Asterixéket és gyermekkorában ugyanúgy a képregények felett majszolta a lekváros-mézes kenyeret, vigyázva, hogy a legnagyobb lekvárdarab még véletlenül se essen rá, annak muszáj játszania vele.
A versenyszámokról nem érdemes túl sok szót vesztegetni, távolugrás, gerelyhajítás, római verés, fogathajtó (Ben-Hur féle) őrület, iszonyat nagy bálna méretű szög minél erősebben fába verése... sejthetitek, mennyi vizuális kéjt rejteget a dolog. Egy kommentátor folyton elemzi a játékos teljesítményét, s noha először csak Asterix, Obelix és Getafix (Panoramix) választható (aki egyébként a játék végéig papírvékony 2d karakter, mert...majd meglátjátok miért), legalább hat további karaktert is játszhatóvá varázsolhattok, ha végeztek a sztori móddal.
A varázsfőzet és a verekedés két szétválaszthatatlan játékelem – hisz mégiscsak egy Asterix játékról van szó. A rómaiaknak esélye sincs, ha pofozkodásra kerül a sor, ráadásul visszaköszönnek az animációkban azok a mozzanatok, melyek a legjellemzőbbek a rajzfilmek és a mozgásban megjelenített, már klasszikusnak számító Asterix filmekben. Lehet pörgetni a rómaiakat, pofozni a rómaiakat, cipőjüket a földön hagyva lebegve elrepíteni a rómaiakat, meg minden egyéb nyalánkság. Obelix természetesen még annyi energiát sem fektet a verekedésbe, mint Asterix, egyszerűen lepöccintgeti ellenfeleit.
Summa Summarum
A grafika tökéletesen megfelelő egy ilyen bárgyú játékhoz, nagyon kontrasztos, szép és gyors. Akárki élvezheti teljes pompájában a játékot, sehol sem fog szaggatni, még átlagosabbnak mondható konfigurációk esetén sem. A hangokkal ugyanez a helyzet, legalább négy nyelvvel jelenik meg a játék, magyar változatról sajnos nem tudok.
Lényeges még megemlítenem, hogy rengeteg backstage anyag és utalás van a filmre, ha végigviszitek, még a hivatalos filmelőzetest is láthatjátok, nem is beszélve a sok-sok perces „hogyan készült” videókról. Úgy érzem, a franciák megint alkottak valami két fokkal szívhez közelebb álló alkotást játék szinten, mellyel érdemes foglalkozni, mert nem fagy, nem kell patchelni, gyors, színes és jópofa.
