Deadhillt elérte a fertőzés, és gyanúm szerint a Szezám utca is valahol ott lehet a közelben, mert a tucatzombik komoly rokonságot mutatnak egy agyhalott Elmóval, legalábbis kinézetre. A rajzfilm-környezet ellenére illik véres komolysággal kezelni a helyzetet, ugyanis a felülnézeti, twin-stick (a bal analóg kar a mozgás, a jobb pedig a célzás a kontrolleren) lövöldözést brutális nehézségi fokon kell művelni, és a kooperatív mód, ami megkönnyíthetné a helyzetet, elég rendhagyó lett. 

Jack tudja…

Jack, a főhősünk meg van róla győződve, hogy ő egy videojáték szereplője, különben, hogy a fenébe lenne lehetséges, hogy az imént is kiesett a halott zombikból egy hamburger, no meg egy egész grillcsirke. És mi van a város szektorait lezáró robot-kamerákkal? Még hogy automatikusan működő, intelligens egységek, hiszi a piszi, ez csak egy játék, ő pedig most végre kiélheti magát, és az összes idióta zombit elküldheti melegebb vidékre. Rachelt, az ex barátnőt mindez persze nem érdekli, csak végre húzzanak el innen, és különben is, Jack sosem volt egy IQ bajnok, például most is a tűzifát és a puskáját próbálja kombinálni, mert ha a tűzifa éghető, akkor talán a shotgun is pörkölősebb lesz, hát nem elmebeteg?! Ja, hogy sikerült neki? Ez biztos véletlen… Bryan az őrült tudós majd talál rá magyarázatot, bár nála is van némi defektus, hisz plutóniumrudakat tart a zsebében. Azt meg, hogy a rasztás kis ufólény, hogy került ide, inkább ne firtassuk, a lényeg, hogy együtt a kis csapat, és Deadhill zombijai felé közelít a végzet.

Kismalac, kismalac, engedj be…

A kisváros utcáin a fertőzés nem kímélt senkit, még a szerencsétlen kocogókat sem, akik szabályos térdelőrajtból indított sprinttel próbálják meg elkapni a hőseinket, de van SWAT-zombi, elektromos-zombi, őrült-zombi, és akkor még nem beszéltünk a mutánsokról, Bryan kedvenceiről, na őket is nagy ívben kerüljétek el. A helyszíneket – híd, tévéállomás, főtér, erőmű, stb. – robot-kamerákkal védett sorompók zárják el, és a fél-intelligens rendszerek mindig kérnek valamit az áthaladásért cserébe, ami néha vicces, mint mondjuk, amikor fél pár cipőket kell összeszedni – a zombik ugyanis csak az egyik lábukon hordanak bakancsot, és képzelhetitek mekkora lesz majd a kereslet. Néha viszont, vagy mondjuk ki bátran, a játék harmadától sikítófrászt lehet kapni, amikor az arénában elvégzett küldetés után a kapu kinyögi, hogy még harminc radioaktívvá tett zombit lőjj le a tiszteletére, és ezt az oda-, visszaúton mindig, minden megállónál – ha pedig buktad, ismételd az elejéről az egészet. 

Fapados multiplayer, azaz körbeülitek…

A feladat nem éppen agysebészi, jön ez a Jack gyerek, vagy valamelyik csapattag, és kergetik vagy százan, tehát ha már kifogyott a benzin a láncfűrészből, és kiürült az UZI, hálás tud lenni a felfejlesztett futás képesség is. Ahogy a független csapat előző eposza, a Burn Zombie Burn! a címében utalt is rá, az indie srácok szeretik ráuszítani a zombikra a környezeti elemeket, így most a tűz mellett az elektromosságot, a hangerőt és a sugárszennyezést is be kell vetnünk a nemes cél - egyrészt a továbbjutás, másrészt az idiótának tűnő tárgyak gyűjtögetése - érdekében. A rendőrautók megbökésével beinduló szirénától például a zombi néhány pillanatra lebénul, majd rögtön utána átalakul fülvédős zombivá – ami szükségszerű néhány küldetéshez. Ugyanezt a hatást egy mobil és egy megafon kombinálásával mi magunk is elérhetjük.

Elmebeteg tárgyak összebarkácsolása – kipipálva, RPG-fejlődés úgyszintén, de mi van az akcióval? Nos, a twin-stick irányítás a PC-n a WASD+egér kombinációval lezavarható, és az exponenciálisan növekvő horda felszámolásában a ”Teddy-mackó hadművelet” - a 30 hulla után beinduló légicsapás, avagy az AZMD kombó végén elindítható szuper-kombó is látványos részt vállal. A power-upok felcsipegetése, és a folyamatos öldöklés azonban egy idő után átcsap az ismétlődő helyszínek/feladatok/ellenségek végtelenül unalmas körforgásába, amelynek a kegyelemdöfést a lokális kooperatív mód adja meg. A lokális szót ízlelgetve nem csoda, ha keserű a szánk íze, ugyanis egyazon képernyő elé kell leültetni az embereket (khm, a terjesztés meg online, érti ezt valaki?). A menüben amúgy egy büdös szó nem esik a coopról, és úgy sejtettem, hogy a gamepad csatlakoztatása indítja be. Talált, süllyedt, bár úgy tűnik, csak az Xbox 360 kontrollerre reagál, és a játékban ki gondolná, de a Game Settings, Mouse Control Player opciónál a Controller 1 változót állítsátok át arra a sorszámra, ahányan játszanátok, és voilá, életre kel mindegyik.  

Nyugodj békében!

Az AZMD pörgős, a humort sem nélkülöző felülnézeti shooter, ami itt-ott szó szerint agyatlan. Az ölj meg 20 ilyen, majd ölj meg 30 olyan zombit, és közben párszáz másikat, aki a torkodra hágott műfaj jeles megtestesítője.  Olcsó, de legalább nehéz, és repetitív. A látvány tűrhető, a zene borzalom, hang meg nemigen van, mert a négy karakter meg se nyekken – csak feliratozásban, a kooperatívról meg ne is beszéljünk…