Bevallom, először idegesített, de inkább a saját hülyeségem fájt, nem a játék volt vacak. Nagyon egyszerű: az erőlködés, anyázás helyett csak logikusan kellett gondolkodni a check-in pultok, a biztonsági kapuk és az állóhelyekhez kapcsolható gate-ek együttműködéséről, és ennyi. Néha a tesztelőnek is lehetnek rossz napjai, hát, én sem tündököltem most, na.
No, de száz emoji-nak is fácse a vége, az Airport CEO egészen remek kis rétegjáték. Sőt, duplán az: egyrészt szűkíti a szóba jöhető játékosok halmazát, hogy építgetős-menedzselős tycoon-féle darab, de még ebből is leszűr egy nagy csoportot a téma, azaz a repülés. Aki viszont már gyerekkorában is a ferihegyi repülőtér kilátóteraszára járt hétvégente bámészkodni, vagy (mint én, 2 éve) hisztizett, mert nem engedték a nagy reptéri hókotrót vezetni, pedig még a kulcs is benne volt, na, az szerintem kedvelni fogja.
Persze előnyben lesznek azok a kedves wannabe mérnökök, akik mondjuk, már több repülőtéren megfordultak utazás közben: az emlékek és persze a már emlegetett józan ész sokat segítenek majd a játék során. Persze lesznek olyan tapasztalatok (mittudomén, például hogy a legelső leszállópályádat hová érdemes lerakni vagy hogy mennyi legyen a kisrepülőgépes és az utasszállítós állóhelyek aránya), melyeket sok-sok újrakezdéssel vagy átépítéssel lehet csak megszerezni. Vagy mondjuk, a Steamre felpakolt, számos oktatóanyag átolvasásával – szavamra, érdemes. Meg a játékba beépített statisztikák szorgalmas elemzésével: mindent elmondanak a számok, csak érteni kell, miről kiabálnak. Lehet mondjuk, sok állóhelyed, rengeteg check-in pultod, szekusod, minden klappolna – csak éppen nem vettél elég üzemanyag-szállító és -utántöltő reptéri tartálykocsit. Ha nincs Jet 1A, a gép nem tud felszállni, a járat késik, borul a menetrend, csökken a bevétel… Minden mindennel összefügg, én szóltam előre.
Felesleges a fecsegés, forduljunk a finalre fürgén (ezt csak Böjti kedvéért alkottam)! Ahhoz, hogy a beérkező gépek valóban a végső egyenes szakaszra, a finalre érjenek, sok minden kell a földön – és a játékos dolga ezek elhelyezése, karbantartása, fejlesztése és adott esetben lerombolása. Ehhez azért ad egyfajta támpontot a játék maga, amikor alapesetben lépésről lépésre végigvezet, s ha a kért dolgokat megépíted vagy megteszed, akkor a végén lesz egy naaaaaaaagy reptered. Remélhetően. Másrészt, amikor már nagyobbacska placcot igazgatsz, vehetsz fel magad mellé vezetőket, akik számos részfeladatot átvehetnek tőled. Én imádtam a karbantartást felügyelő, és így automatizáltan működővé tevő komát meg a másikat, aki szépen összeállította a beérkező és induló gépek menetrendjét – mert bizony ez is a működő repülőtér egyik alapvető eleme. Nem maradhat el a HR, neked kell megfelelő létszámú és tudású munkavállalót felvenni, a tűzoltótól a takarítón keresztül a pénzügyi igazgatóig. Ja, és oda kell figyelni a kutatás-fejlesztésre is, mert enélkül nincs fejlődés, nincsenek új járművek, engedélyek, épületek.
Az Airport CEO egyik szépsége, hogy nem várt, apró figyelmességekkel veszi le a lábáról a komolyan, vérlemezke-szintig megszállottakat. Ide tartoznak például az eléggé minimál grafika ellenére is tökéletesen felismerhető repülőgép-típusok (korrekt megnevezéssel, btw), vagy hogy miután persze Budapest mellett vertem gurulóutat, az induló gépek olyan helyekre repültek tőlem, mint Pécs-Pogány vagy Debrecen. Apróság ugyan, de megjegyeztem és jólesett. Szóval aki szeret molyolni, mondjuk azon töprengeni, hogy X utasszámhoz hány WC-csésze szükséges a zavartalan kiszolgáláshoz, vagy hogy a reptér melyik sarkára építse a tűzoltóállomást, az imádni fogja az Airport CEO-t. Még ha csak megkésve is, mint én…
