Az 1933-ban megjelent Gyilkosság az Orient expresszen (Murder on the Orient Express) a méltán híres Agatha Christie máig legnépszerűbb regénye, amely már több filmadaptációt (legutóbb épp Kenneth Branagh hozta el egy 2017-es krimi képében) és videojátékot is kapott. Az Agatha Christie-játékok mögött álló Microids most elérkezettnek látta az időt, hogy Hercule Poirot belga magándetektív egyik legemlékezetesebb kalandját leporolja és a mai kor igényeihez igazítva egy külső nézetes kalandjátékban hozza el nekünk.
A vágány detektív
Az 1930-as évek helyett 2023-ban járunk, mikor is Poirot épp felszállni készül a híres-neves Orient expresszre. Előtte viszont a hotelben vár még rá egy kisebb feladat, amivel a játék tutorial szinten megmutatja nekünk az alapokat (egy eltűnt vonatjegy rejtélyét kell felderítenünk), majd indulhatunk is a detektív egyik legismertebb bűnügye felé vezető útra. Az Orient expressz kifut, mi pedig szépen megismerhetjük a rajta utazó fontosabb alakokat. Lényegében mindenki itt van, akiket a klasszikus regényből ismerhetünk, csak épp modern változatban. A vonat ugyanúgy elakad a hatalmas hóban, majd kiderül, hogy az egyik utast éjszaka meggyilkolták. Több késszúrással végeztek vele, a gyilkos pedig még mindig az Orient expresszen tartózkodhat – Poirot-nak neki kell állnia felgöngyölíteni az ügyet, mielőtt újabb gyilkosság történik.
A korábbi Poirot-játékokkal szemben most TPS-nézetet kapunk, amolyan Sherlock Holmes Chapter One mintára, viszont az alapok nem változtak: nyomokat kell keresnünk és embereket kikérdeznünk, miközben folyamatosan rakjuk össze a mozaik darabkáit, hogy mi történhetett. Ezúttal nem kell figyelnünk az időre és még tippeket is kérhetünk, ha nagyon megakadnánk, de én úgy gondolom, hogy a fejtörők egyáltalán nem lettek nehezek, a sztori pedig kellően érdekes ahhoz, hogy szépen, fejezetenként haladva különösebb fennakadás nélkül megoldjuk a gyilkossági ügyet. Ami szintén jópofa, hogy nemcsak egy, hanem két detektívet kapunk: Poirot mellett ugyanis megjelenik Joanna Locke is, aki rendőrnyomozó és egy borzalmas gyilkosság vezette a vonatra. Nagyon tetszett, hogy flashback-jelenetekben felette is átvehetjük az irányítást a történet bizonyos pontjain, vagyis jobban megismerhetjük a motivációt és hogy miféle tragédia áll a háttérben, ami természetesen összekapcsolódik az Orient expressz utasaival – vagy legalábbis egy részükkel.
Ez nem volt a könyvben!
Azért is tetszett, hogy Joannával is lehet nyomozni, mert vele valamivel nagyobb helyszíneket vizsgálhatunk át. Maga a vonat ugyanis elég kicsi: bár több kocsiból áll, csupán a szobák vagy az étkező és a bár között fogunk mászkálni a belga detektívvel, ami elég monotonná válhat egy idő után. Pláne úgy, hogy Poirot akárhová is megy be, egy külön animációban mindig végig kell néznünk, amint kinyitja az ajtót (hello, Resident Evil!). Joannával egyetlen egyszer futottam bele olyasmibe, hogy két tanú kihallgatásánál az egyiknek már azelőtt a fejére olvashattam, hogy hazudik, mielőtt a másiktól egyáltalán megtudtam volna ezeket az információkat. A játék nagyon lineáris és alaposan a szánkba rág mindent. Gombnyomásra előhívhatjuk az itteni Mind Place-t (Sherlock után szabadon), ahol aztán megfejthetjük a fontosabb rejtélyeket, valamint összeköthetjük az események láncolatát. Nincs túlbonyolítva, és ahogy említettem, bármikor lehet tippeket kérni. Egyetlen résznél ragadtam le hosszabb ideig: egy széfnél a játék utolsó harmadában, de végül ezt is sikerült kilogikázni.
A grafika picit felemás: bár a belső terek egész korrekt módon lettek kidolgozva, amikor a vonat elhaladt egy dombos, havas tájon, azért gyorsan meg kellett néznem, hogy mikori is ez a játék – felettébb ocsmány textúrákat lehet találni itt-ott. A szinkron egészen korrekt, bár a japán szakács akcentusán akaratlanul is állandóan nevetnem kellett, azonban a zene nagyon kellemes (például lágy jazz-dallamokat lehet hallani a társalgóban). Az Agatha Christie – Murder on the Orient Express olyasmi, mint a modernkori Sherlock Holmes-játékok, csak itt nincs jókora nyílt-világ. Egy felettébb érdekes és csavaros történetbe mélyedhetünk bele, ami még azoknak is tud újat mutatni, akik kívülről ismerik a regényt és a mögötte húzódó, valódi bűntény részleteit. Számomra egy nagyon kellemes meglepetés lett, és kifejezetten ajánlom a kalandjátékok szerelmeseinek!
