A bunker mélyén kevés a napsütés
Hasonlóképpen mellőzi a vidám jövőképet az Intoxicate Studios első műve is, melynek története igencsak árulkodik a készítőknek a Fallout és S.T.A.L.K.E.R. világa iránti rajongásról. Az előzmények egészen a második világháborúig nyúlnak vissza, mely ezúttal nem a nácik bukásával végződött, hanem Hitler egyik tervének megvalósulásával: sikerült a nukleáris töltetű V-2-es rakétákat elkészíteni, a Németország felé törő szovjet csapatok pedig nagyszerű célpontot nyújtottak a teszteléshez. Válaszképpen a csapásra úgy az oroszok, mint az amerikaiak fejleszteni kezdték saját rakétáikat és tulajdonképpen csak egy szikra kellett, ami beindítja és egymásra küldi a három fél bombáit: a harmadik (nukleáris) világháború kitörését egy (szándékkal vagy balesetből -- végül nem derült ki) felrobbant német rakéta okozta. A kevés túlélő aztán a lakhatatlanná vált felszínről földalatti bunkerekbe menekült, ott keresve új otthont.
Egy ilyen menekült Albert Tokaj is, aki egy modern, felszín alatti bázison éli mindennapjait, pszichológusként gyógyítva pácienseinek főként a bezártságból adódó szorongásait. Az utóbbi időben némiképp megnehezíti a dolgát, hogy ő maga is különös tüneteket produkál: esténként nehezen alszik és olykor furcsa látomások gyötrik. A mi feladatunk lesz a végére járni, mi okozza ezeket a jelenségeket és megtalálni az ellenszert -- az okok azonban jóval mélyebbre vezetnek. Hosszú és sötét az út, ami a megoldáshoz vezet -- már ha létezik megoldás egyáltalán…
Kalandjaink azután kezdődnek, miután az egyik (meglehetősen csinos) páciens elmeséli, hogyan is érzi magát napfény és friss levegő nélkül bezárva -- a doktornak azonban az álmosságtól nehezére esik figyelni. Miután felébredt, meg is kapjuk az irányítást, mely külső nézetes akciójátékról lévén szó nem kifejezetten bonyolult, kényelmesen mozoghatunk az egér és a billentyűzet segítségével.
Az első tárgy, ami magunkhoz veszünk, a PDA-nk lesz, mely sok hasznos információval lát el minket, hiszen minden új adatot rögzít. Röviden ismerteti az embereket (szörnyeket, mutánsokat), akikkel valamilyen módon találkozunk, a felvett fegyverek tulajdonságairól is listát vezet, illetve segít a végrehajtandó feladat ismertetésében, amennyiben elakadtunk volna. Fontos szerepe van a zárt ajtók nyitásában is, bizonyos lezárt helyekre ugyanis csak megfelelő kódokkal fogunk tudni bejutni, amiket e szerkentyűvel fejthetünk meg. A zsebadatbázison kívül rengeteg eszköz áll rendelkezésünkre, amivel felvehetjük a harcot a rejtélyes vírussal megfertőzött lények ellen. Bármi, amivel küzdeni lehet, jó szolgálatot tesz majd: védhetjük magunkat fejszével, vascsővel, bottal, de a puszta kezünket is bevethetjük. Emellett két további lőfegyvertípust tarthatunk magunknál: valamilyen pisztolyt, és egy puskát vagy gépfegyvert.
Ahogyan haladunk előre, nyugodtnak és békésnek tűnő életünk egyre inkább rémálomba fordul majd, és gyakran fogunk vérben, belekben és ijesztő jelenetekben gazdag helyzetekbe ütközni. Albert egy ideig viszonylag nyugodtan viseli a megpróbáltatásokat, ám idővel, ahogy fokozódik benne a félelem, mozgása és célzó képessége egyre bizonytalanabb lesz. A karjára szerelt kijelző mutatja, mennyire is ura a szituációnak és saját magának -- ha zöldből sárgára vált, keressünk egy nyugodt helyet, ahol összeszedheti magát.
Világvége után
A játék menüjében többjátékos módot keresni felesleges, a fejlesztők inkább az Afterfall: InSanity történetére kívántak nagy hangsúlyt fektetni, és a végeredményt látva úgy érzem, ebben nem is vallottak kudarcot. A sztori során sikerül ugyan kijutni majd az egyre inkább fojtogató bunkerből, ám a külvilágban megváltás helyett is csupán reménytelenség és folyamatos csalódások fogadnak minket -- nem más, mint amit egy elpusztult világ romjai között várhatunk.
Változatosak tehát a helyszínek, ahol ellenfeleinkkel (és magunkkal) harcolni fogunk, emellett pedig néha az eszünket is használnunk kell majd. Akadnak egyszerűbb kihívások is, mint például bizonyos tárgyak megfelelő helyen való használata (olykor egy levágott fej és kéz jelenti a továbbjutást -- erős gyomor nélkül ne kezdjünk bele a kalandokba!), máskor pedig szelepekkel kell kombinálni. A rejtvények számát azonban lehetett volna bővíteni, hiszen némelyik feladvány, mint például az ajtónyitás, gyakran ismétlődik.
A látványvilágért a már régóta divatos Unreal Engine 3 felel, feladatát pedig a célnak megfelelően jobbára sikerül is elvégeznie. Akad ugyan egy-két bug, például egyes karakterek vagy tárgyak olykor belelógnak a falba, és az is zavaró, hogy néhány helyen a lenyomandó billentyűk rövidítve, vagy sehogyan sem jelennek meg, de alapjában véve aligha lehet panasz a grafikára.
Nagyobb hátránynak érzem azonban az összecsapások egyoldalúságát: a közelharci fegyverek csupán addig érdekesek, míg meg nem leljük az első puskát. Onnantól kezdve hiábavaló a rengeteg felvehető szerszám, pár lövéssel könnyedén elintézhetünk bárkit, kihívást ezen a téren csak a főellenfelek fognak jelenteni.
Érezhették a készítők is, hogy több van az alkotásukban, mint amit végül kihoztak belőle, Extended Edition néven kiadtak ugyanis egy javított változatot, ami kiküszöböli az eredeti verzió hiányosságait, többek között a gyenge harcrendszert és az olykor nehezen követhető és rossz minőségű videókat. A teszt az alapváltozatról készült, az izgalmas történet, a hiteles, katasztrófa utáni hangulatot árasztó világ eleve megérdemelt volna egy némiképp átgondoltabb megvalósítást. Mindettől függetlenül, akik szívesen töltenének néhány órát egy apokalipszis utáni környezetben, ahol csupán rettegés és árulás vár ránk, azok számára az Afterfall: InSanity jó választás lehet.
