A spanyol székhelyű Piccolo Studio neve nem feltétlenül csenghet ismerősen a többség számára – főleg abban az esetben, ha elkerülte a figyelmüket egy 2019-es megjelenés, az Arise: A Simple Story címen debütált platformer. A játék a megjelenése után egyébként – bár a szakmai lapok hangot adtak pár rosszul sikerült megoldásnak – remek értékeléseket tudhatott magáénak, a felhasználói véleményeket nézve például jelenleg is 7,8 ponton áll az egyik legismertebb, kritikákat összesítő oldalon. Az az igazság, hogy négy évvel ezelőtt az én figyelmemet is elkerülte a program, viszont a stúdió következő, május 23-án megjelent alkotása, az After Us már az első bemutatkozó videó után felkeltette az érdeklődésemet – természetesen nem véletlenül. A gyönyörű, animációs filmeket is megszégyenítő látványvilág és a játékélmény már önmagában véve is elég lenne egy előkelő pontszámhoz, azonban a hangulat az, amiben igazán erős a program. Egy olykor kétségbeesett, máskor reményekkel teli, szomorú és szívmelengető remekművel van dolgunk, ami mindenki számára erősen ajánlott – kortól függetlenül.
Ahová lépek…
A játék bevezetőjében ismerhetjük meg hősnőnket, Gaiát, aki egy paradicsomi világban ébred, melyben mindent megtölt az Élet – sajnos azonban hamar szembesülni kényszerül azzal, hogy az általa annyira szeretett világot elpusztították a Devouerek, az élőlények szellemei pedig foglyul estek a pusztuló romok között. Feladatunk tehát ezeknek az entitásoknak a felszabadítása lesz, hogy az erejük segítségével újraalkothassuk a földi életet. A prológus után aztán kezdetét veszi az utazás, a program ugyanis ezzel a szóval jellemezhető a leginkább. Miután megkapjuk a feladatot, máris egy szürreális „parkolóházban” találjuk magunkat, melyben a színek fakók, a látvány és a hangzásvilág pedig egyaránt nyomasztó. A fényt maga a lány jelenti, miközben a lábnyomaiból fakadó növényzet éles kontrasztban áll a halott világgal, így megteremtve a remek, szinte utánozhatatlan atmoszférát.
A játékmenet klasszikus platformer alapokra épül – bár idővel lehetőségünk nyílik arra is, hogy rövid akciószekvenciákban bizonyítsuk a tudásunk. Kezdetben csak a legalapvetőbb mozgások biztosítottak az előrehaladáshoz, de ahogy gördítjük előre a történetet, úgy nyílnak meg újabb és újabb képességek. Ezek közül talán a dash tekinthető a legátlagosabbnak, de a vezetékeken siklás például már roppant szórakoztató és látványos, akárcsak a területek megtisztítására használható robbanás, ami által élet sarjad Gaia körül. És itt most nem arra kell gondolni, hogy némileg átszíneződnek a textúrák, hiszen tényleg sűrű növényzet borít be mindent (a roncsokat, a falakat, az apró részleteket). bár a hatás sajnos nem tart örökké. Én a játékkal töltött órák alatt többször is céltalanul használtam ezt a képességet, mert tényleg jó érzéssel töltött el életet fakasztani a pusztuló világ maradványai között. A kezdő pályán kapjuk meg az „éneklés” képességet is, melynek hatására pillangók jelennek meg, és egyfajta iránytűként vezetnek minket a felszabadításra váró állati szellemek felé. Ötletes és látványos megoldás, elismerésem az alkotóknak.
Az eddig leírtak alapján a játék stabilan hozza egy 3D-s platformer sajátosságait, éppen ezért bátran nevezhetnénk akár átlagosnak is. Ez azonban óriási tévedésnek bizonyulna, mivel az After Us elég fájdalmasan prezentálja jelen korunk egyik legnagyobb problémáját, méghozzá felettébb szemléletes képek segítségével. Ott vannak például a kislány életére törő műanyag zacskók, amik rakétáként követik mozdulatainkat, de említhetnénk a szinte önálló entitásként lüktető koszt is, melynek csápjai bármikor képesek a biztos halálba rántani. Mind-mind fájó őszinteséggel mesélnek arról, hogy hová tart a mostani társadalmunk, hová tartunk mi, emberek. Falakkal körbezárt tereket hozunk létre, mesterséges burkokat, hogy ott azt tehessük, amihez kedvünk van. Azt gondoljuk, erre van szükségünk, és mivel megtehetjük, bizony meg is tesszük. A tökéletes világunk képébe azonban már nem fér bele a természet, vagyis az, aminek végső soron létezésünket is köszönhetjük. Ez a gondolatmenet csapódik az arcunkba abban a pillanatban, amikor először találkozunk az egykor volt lények – az emberek – öröklétbe fagyott szobraival. Sehol egy mosoly vagy egy kis remény, csupán kétségbeesés és bánat – egy letűnt kor mementói csupán. Elemi erejű találkozások ezek, és akkor még nem is beszéltem a már említett Devourerekről, amik valaha emberek voltak, de mostanra csupán bábok, a szennyezett utcák és a szeméthalmok fertőzött marionettjei. Ez az a gondolati mélység, amire több játékban is szükség lenne.
…Élet terem
A program képi világa egyszerűen pazar, ennek azonban meg is van az ára, mivel a tesztidőszak alatt egyszerűen képtelen volt tartani a rögzített képkockaszámot. A stabil 60 fps lett volna a cél, ami közepes grafikai beállítások mellett azért elvárható lenne, ez azonban nem igazán valósult meg. Hatalmas kilengéseket produkált a játék, melyek során a komolyabb zuhanás sem volt ritka – sajnos már a 30-40-es kategóriából. Ez sajnos eléggé meg tudta akasztani az élményt, nem beszélve a precízebb kivitelezést igénylő ugrásokról, amiket csak többszöri próbálkozás után voltam képes abszolválni. Én egyébiránt egy közepes gamer laptopon próbáltam, szóval PC-s fronton valószínűleg egy erősebb asztali géppel érdemes nekiállni a kalandnak. Van azonban egy olyan érzésem, hogy konzolokon képes csak igazán csillogni ez az apró játékipari gyémánt.
Az After Us egy érdekes és mély történettel rendelkező alkotás, ami sokkal többet mutat, mint amennyit mond. Nagybetűs játékélmény ez, méghozzá abból a fajtából, amit egy bizonyos kor felett kötelezővé kéne tenni. Valószínűleg szebb lenne tőle a világ, ahogy mi magunk is…
