Emlékeztek, volt egy Adam’s Venture című, epizódonként forgalmazott… Mi? Nem is hallottatok róla? Nem meglepő, elvégre a holland indie fejlesztőcég, a Vertigo Games kalandjátéka sem a kritikusok, sem a nagyközönség tetszését nem nyerte el. S az Adam’s Venture méltán tűnt el a süllyesztőben: kvázi a Tomb Raider-széria erőszakmentes, lebutított, középszerű másolata volt, béna irányítással, darabos karaktermozgással, önismétlő logikai feladványokkal. Persze a Myst-sorozat vagy a The Vanishing of Ethan Carter jó példa arra, hogy egy remek, izgalmas játékhoz nem kell feltétlenül non-stop akció, de a Biblia tanait didaktikusan hirdető programtól sem vallásosabbak, sem jámborabbak, legfeljebb csak álmosabbak lehettünk. Éppen ezért teljesen érthetetlen az Adam’s Venture: Origins „feltámadásának” oka, mivel a Vertigo Games a címszereplő zsibbasztó kalandját a nextgen korszak követelményei szerint ugyan vizuálisan felújította, csak éppen a játék hibáit, a dögunalmas sztorit és a monoton játékmenetet hagyták kvázi érintetlenül.
Ádám megevé az almát, és megkergülék
Gondolom, mindenki ismeri az Indiana Jones-sorozatot, amelynek vannak ugyan gyengébb darabjai, de a Harrison Ford által megformált lezser régész még ezeket is megmenti. Nos, az Adam’s Venture olyan, mint egy erősen B-kategóriás Indy-imitátor, illetve a DaVinci-kódot koppintó tévéfilm a film+-ról vagy a Hallmarkról (ha láttátok a Titkok könyvtárát, tudjátok, miről beszélek). Cseréld le a harmincas évekbeli gonosz nácikat egy viharos húszas évekbeli, Illuminati-kapcsolatokkal bíró „Nagy Gonosz Vállalatra”, a Szent Grált pedig az Édenkertre és Salamon kincsére, és megkapod az Adam’s Venture-t. Adam története tehát kiszámítható, de ha ez nem lenne elég, a dögunalmat fokozandó a cselekményt hihetetlenül lapos, modoros stílusban adja elő a program.
Manírból pedig akad bőven, mert a játékos által irányított, elkényeztetett brit arisztokrata, Adam iszonyatosan tenyérbe mászó karakter. A „nagy utazás” (kac-kac) a címszereplő tudós édesapja, Abraham oxfordi könyvtárában veszi kezdetét, ahol a professzor természetesen szemrevaló asszisztense, Evelyn segítségével kell felkutatnunk egy régi könyvet, amelyben meg-döb-ben-tő titkokról olvashatunk az emberiség eredetével kapcsolatban.
Ezt a sablonos sztorit a készítők önironikus karakterekkel próbálták meg feldobni, ám Adam és Eve önreflexív humora visszafelé sül el. „Te csak látványelem vagy ebben a játékban” – fricskázza a bunkó, ellenszenves főhős női társát. És az a poén, hogy igaza van, mert Evelynnek tényleg semmi funkciója nincs, sokszor vicces és irreális módon egyszerűen mellénk teleportál pár magányos barangolás és fejtörő megoldása után. A helyzetet pedig csak tovább rontják az ultragáz, unott módon előadott, buta dialógusok („minden olyan… szép” – ecsetelik Adamék egy festői francia tájon átrobogva). Így kellőképp idegesítővé válnak a főhősök, hogy a lehető legostobább, végletekig sztereotip módon megalkotott ellenlábasunkról (fekete kabátos, kackiás bajszos gazember) ne is beszéljünk.
„Ezek a folyosók mind ugyanúgy néznek ki.”
Persze történetszinten a Tomb Raider-széria is nagyjából az Indy-filmek kliséit frissíti fel, kevésbé karizmatikus, ám annál inkább szemrevaló Lara Croftjával, azonban játékmenetükben a Tomb Raiderek kellő kihívást nyújtanak. Így az Adam’s Venture: Origins is labdába rúghatna izzasztó logikai feladványaival, intenzív akcióival, izgalmas pályáival – csak éppen ilyenek nincsenek a Vertigo Games játékában.
Ami a Tomb Raiderben vagy az Unchartedekben működött, az itt középszerű, sőt harmatgyenge. Lara Croft kiváló akrobata volt, főleg az utóbbi epizódban, ahol már olyan dinamikusak lettek az ugrálós részek, mint a Prince of Persia-sorozatban. Adam viszont mozgáskultúrája alapján leginkább egy nyugdíjas alkoholista szintjén van, olyan lassú, lomha és tehetetlen. Ráadásul még egy nyavalyás szakadék átugrása vagy egy felkapaszkodás is hatalmas küzdelmekkel jár, mivel a karakter nem akar elsőre reagálni az „ugrás” gomb lenyomására.
Emellett az Adam’s Venture is megpróbálja lenyúlni a Tomb Raiderből vagy a Batman: Arkham-játékokból megismert kilőhető kampót, de szó szerint csúnyán két szikla közé, a mélységbe esik. Ugyanis a játék technikailag nincs a helyzet magaslatán. Valamilyen programozási hiba lehet az oka, hogy a Vertigo Games művének bizonyos részein lehetetlennek tűnik átjutni, mivel makimajmot imitáló, hosszú percekig tartó ide-oda himbálódzás után sem tudunk átlengeni két platform között. Ha azonban lebutítjuk a grafikai beállításokat, Adam elsőre átlendül a szakadékon. 2016-ban ez viccnek is rossz.
Persze az Adam’s Venture-ben amúgy nincsenek bugok, de miért is lennének, mivel a játékidő nagy részében gyakorlatilag rosszul megvilágított, sötét csövekben rohangálunk, amik híján vannak bármiféle alternatív útvonalnak, felfedeznivaló érdekességnek vagy gyűjthető tartalomnak. Röhej, de még Jeruzsálem városából is sikerült egy szűk kazamatát kreálni. Mindennek tetejébe pedig nagyon sok pályaelem ismétlődik – erre Adam reflektál is viccesen, csak éppen a többi ironikus önreflexióhoz hasonlóan valójából nagyon is találó kritikája ez a fantáziátlan pályatervezésnek. Nem túlzás, az első Tomb Raiderben legalább háromszor ekkora, sokkal izgalmasabb területeken kalandozhattunk.
A puzzle-ök megmenthetnék az Adam’s Venture-t, s ezt a készítők is érezték, mivel az akció és a tartalom hiányát kompenzálandó szinte sorozatban követik egymást az egy darabig érdekes fejtörők. Persze a matekfeladványok vagy a logikai szerkezetek közel sem nyújtanak akkora kihívást, mint a Mystekben, leginkább egy casual hidden object-játékban találkozhatunk hasonlókkal. De egy idő után ezek is önismétlővé válnak, így egy tapasztaltabb, gyorsabb gamer kb. 6-7 óra alatt letudhatja az Adam’s Venture-t (nekem 10 órámba került a himbálózós szerencsétlenkedés miatt – azóta összerezzenek a kötélnyikorgástól).
A rohadt alma íze
Nos, a Vertigo Games csapata biztos, hogy nem Adam kalandjai miatt fog visszajutni az Édenbe, mert a játék vizuális szépsége kevés az üdvösséghez. Így hatalmas arcátlanság ezért a buta, rövid és tartalmatlan programért 12 000 Ft-nak megfelelő horribilis összeget elkérni, legfeljebb egy ezrest ér meg. Jobban jártok, ha maradtok a „mainstream” Tomb Raidernél vagy Unchartednél, mert az Adam’s Venture: Origins jó példa arra a közmondásra, hogy „nem minden arany, ami indie”.
