A Morrowind-del szerettem volna egy kicsit ügyetlenkedni és a nagyobbik fiam csinált nekem a szerkesztőben egy szép faragott házat, meg ezt a kis csapatot. De mert nem tudok angolul, egy kis próba után kénytelen voltam leállni, mert én nem értettem a szöveg 90%-át, a fiaimat meg nem akartam állandóan rángatni.

A második és az utolsó név tetszik.
Én fantasy-s nevekhez szoktam egy progit használni (Namemage), nagyon jó szerintem, az általa kidobott neveket kicsit megváltoztatom és kész a fantasy-s név.

OFF: Milyen játékhoz?

Nem tudsz velem vitába szállni Sarevok, mert én sohasem fogok sem tündékről, sem orkokról írni.
Ezt a nevet is csak egy példának szántam. A legközelebbi kapcsolatom elfekkel annyi volt hogy egy játékhoz kitaláltam magamnak egy négy tagú elf csapatot.
A tényleges "főszereplő" Est-k-val volt, a mestere egy idős elf, Sea-maa. A csapat másik idősebb harcosát Ossi-eny-nek hívták, a legfiatalabb elf egyben lány volt, Ves-snaa néven.
Az érdekességük csak abban volt, hogy évszakokról kapták a nevüket a koruk szerint. Sea-ma > zima (oroszul tél). Ossi-eny > oszeny (oroszul ősz). Est-k-val > estkval (spanyolul nyár). Ves-snaa > veszna (oroszul tavasz)

Blarskerin: ezzel vitába szállnék, szerintem a Rus-al'Kah inkább Ork névnek lenne jó.

Dantes: Angol neveknél (szerintem) elég a jó angoltudás...de ha jól emlékszem Te németül tudsz...mégis nekem nem tűnne fel, jók a nevek.

Nevek kiötlésénél nagy segítséget jelenthet egy szótár és némi kis fantázia.
Például a fantasykban sűrűn fordulnak elő tündék, mióta a Gyűrűk Ura fordításában az elfek ezt a "magyaros" nevet kapták. Egy tünde lánynak kiváló név lehet a Rus-al’Kah. Hogy ebben mi a szótár szerepe? Oroszul Russzalka annyit jelent, hogy tündérlány.

No egy kis pro és kontra Dantes művével kapcsolatban, eddig csak a feléig jutottam.

Kezdjük a proval:
+Király sztori
+Jó fogalmazás.

Kontra:
-Helyesírás
-Néha kicsit túlmagyarázod a dolgokat

Pedig akkor az igazi, amikor úgy érzed, mintha egy belső hang diktálná a történetet.
Olyankor nem kell gondolkodni semmin, szinte száguld az írás. A történet úgy pereg az ember előtt, mint egy film és a belső hang egyre csak mondja a szöveget.
Később persze nem árt átnézni helyesírás szempontjából, meg egy kicsit stilizálni.

Nem jönnek be a kalandjátékok, de holnap ha eszembe jut, megpróbálom a tippet.

Most próbáld meg a jeleneteket egymás mellé fűzni!
Találkozol valakivel, kb. mit mondanál neki, ebből mi következne és így tovább.
A könyvet azután már nem kell magadról írni egyes szám első személybe, csak így könnyebb beleélni magad egy történetbe. Mintha egy kalandjátékban nyomulnál!

Rendben Blarskerin, kipróbálom. Én rajzolni szoktam így elkezdeni a suliban. Készítek egy vonalat, és abbó mégegyet húzok míg valami ki nem rajzolódik belőle...

Superstan!
Próbálj meg leülni egy darab papír mellé. Aztán kezdj el azon mélázni, hogy egy adott helyzetben mit tennél. Például ha visszakerülnél az időben, vagy egy párhuzamos világba kerülnél, ahol mágusok vannak. Ami eszedbe jut, azt vázlatosan írd le. Két-három nap alatt egész jó kis történet-vázlat jöhet így össze!
Tudom, mert én is hasonlóan folytatom le a "gondolat-kísérleteimet", amikből aztán az igazi témák lesznek.

Dantes!
Erre most idéznék egy régi közmondást.
Tudod: Okos ember a más kárán tanul. Az ostoba a sajátján sem.

Nekem csak azon kell törnöm a fejemet, hogy mit kezdjek előbb megírni. Állandóan pörög az agyam és egyik téma potyog a másik után. Már kénytelen vagyok selejtezni őket.
És ebben az a vicc, hogy egyáltalán nem vicc.

Félreérted! Toll vagy ceruza és papír hiányában nehéz írni! Akkor leszek nagyon ideges, ha ezek épp nincsenek a közelben...

Egyetértek blarskerinnel ,az íráshoz valamilyen szinten ész és tehetség is kell, ezeket lehet fejleszteni, viszont tanulni nem.

De hát miért ne tudnád leírni? Ha van megfelelő szókincsed, bármit le tudsz írni!
Ajánlom az én módszeremet. Elkezdem csak úgy leírni, ami eszembe jut. Aztán egy kicsit félre teszem és egy-két nap múlva elolvasom újra. Akkor szépen kigyomlálom a szóismétléseket, kicsit stilizálom ahol kell. Aztán folytatom a történet más részeivel és két-három hét múlva megint előveszem, úgy próbálom elolvasni, mint ismeretlen szöveget. Ami nagyon nem tetszik benne, azt ismét javítom. Ebből általában már kijön egy olyan szöveg, amit másnak is a kezébe merek adni.
Persze ez csak az én módszerem. Akinek elég jó az írói vénája, az meg tudja csinálni mindezt egy lépésben is.

Én nem olvastam olyan sokat gyerekkoromban, egyszerűen nem kötött le annyira, főleg a kötelező olvasmányokat utáltam, még ma sem szeretem. Lázadó vagyok, lehet, de nem fogok valamit elolvasni ha kötelező. 13 éves koromban jöttem rá, hogy az olvasás milyen fontos!

Eddig 40 oldal volt a legtöbb amit írtam, lehet, hogy vissza is kéne térni arra a sztorira.

Nemtudom ti, hogy vagytok vele, de én, ha van egy jó ötletem és nem tudom leírni, pusztítani tudnék. Egyszerűen az kilövi a biztosítékot. (Mert a jó ötlet nem túl gyakori dolog...) Ha hirtelen előjönne az összes ötletem, letudnék írni vagy öt könyvet.

Egy-egy jelenetnél a szavakon gondolkodnom kell néha. Előfordul, hogy nehéz pontosan azt kifejezni, amit akarok. Persze ismerem az odaillő szót, de az sokszor olyan táj-szó, amit meg kellene magyarázni. Akkor meg nincs sok értelme használni.
De maga a történet az csak úgy jön. Sajnos túl kevés az időm, hogy mindent leírjak, ami eszembe jut.
Ha most össze akarnám szedni azokat a sztorikat, amik vázlat-szinten, vagy az ötlet alapot meghaladóan élnek bennem, akkor tíznél több könyv ötlete-története van meg, húsznál viszont kevesebb.

szerk: nem vagyok otthon a műfaj meghatározásában. Gépelt oldalakat tekintve 120-150 oldal között mozog a két regényem, amit az aláírásomban jelzett oldalra feltettem.
Írni meg csak első osztályban tanultam. Rengeteget olvastam és egyszerűen jött, hogy leírok valamit. Ha valakiben magától nincs meg a készség, akkor tanfolyamon sem fogja megtanulni.

Nem a kiadásra gondolok, hanem, hogy esetleg olvastatok-e arról, hogy kell írni, vagy egyebek. Egyetértek, a kiadáshoz manapság csak annyi kell, hogy beugorjunk valamelyik valóságsóba...
Milyen terjedelmeben írtok? Regény, kisregéyn? novella?

És ti szoktatok gondolkodin hogy írni kéne valamit PUFF meg is van! írok egy ...., vagy az ihlet néha fejbeüt, és írtok?

Hobbi író? Ahhoz véresen komolyan gondolom minden könyvemet, mikor elkezdem leírni.
De ha arra utalsz, hogy meg tudjuk-e jelentetni, akkor ez még egyikünknek sem sikerült. Pedig én legalább is elég régóta próbálgatom.
Korábban többször leírtam, hogy akik belül vannak a mágikus körön, nagyon vigyáznak, hogy mi ne juthassunk be.
Ha van egy jó ötleted, és nem mered leírni, akkor az egy idő után el fog sikkadni. Vegyél erőt magadon és kezdj bele!

Hogy milyen témában irogatok? Leginkább a sci-fi érdekel. De az aláírásomban láthatod, hogy készült egy kalóz-történetem is.

Hello mindenki!

Nem is tudtam, hogy a fórumon belül ilyen is van, elolvastam pár hozzászólást, nagyon érdekes. Lenne egy kérdésem? Ti itt min csak ilyen hobbi-írók vagytok, vagy közületek valakinek van valami "képesítése" is? Bennem már 4 éve él egy regény, fejben megvan a vázlat is, de eddig egy sort sem írtam le, nem éreztem (most sem) azt, hogy elég jó lennék még hozzá, nem akarom a szerintem jó ötletet a kivitelezéssel elrontani. Ti milyen témában, milyen stílusban írogattok?

Nekem megmaradt a gép előtti időkből egy szokásom, amit "gondolat-kísérletnek" nevezek. Eszembe jut valami ötlet, egy "világ" és elkezdem sorra venni a jó és rossz dolgokat. Vagyis azokat, amik működhetnek és azokat, amik biztosan nem. Közben mire észrevenném kialakul a főszereplő is, meg pár alap kaland. És aztán már csak le kell írni, logikus sorrendbe szedni a kialakult jeleneteket, meg szükség szerint kiegészíteni.
De nagyon sok esetben végül nem érzem elég jónak a történetet, hogy meg is írjam. Van egy halom félkész mű a fiókomban, amikkel elszórakozgattam egy darabig, aztán süllyesztőbe kerültek.