Sziasztok!

A héten megjelent a Kolónia című regényem a Gyémántfelhő kiadó gondozásában. A könyv egy sci-fi/fantasy, de alapjában véve bűnügyi történet. Itt a rövid tartalom hozzá:

A teljesen víz borította, Poszeidón nevű bolygón Thalassa City városa jelenti az egyetlen kontinenst. A nyüzsgő város harmóniáját azonban váratlanul egy xenobiológus halála zavarja meg, akinek holttestére egy sikátorban bukkannak rá. Cale Jonson nyomozóhoz kerül az ügy, aki teljes gőzzel veti bele magát az eset kivizsgálásába. Amellett, hogy saját démonjaival is meg kell küzdenie, hamarosan kénytelen lesz rádöbbenni, hogy a gyilkosság hátterében egy sötét indíték áll, melynek titokban maradásáért ellenségei bármit képesek megtenni. Rövidesen gyökerestül megváltozik az élete, ahogy magával a halállal kénytelen farkasszemet nézni...

Rövid részlet a könyvből:
Kellemesen langyos este köszöntött Thalassa City víz alatti oszlopokra épült városára, mely az egyetlen kontinenst jelentette a vízbolygón. A szögletes felhőkarcolókban és kupolás épületekben élő lakosság nagy része nyugovóra tért, de volt, aki még most ballagott hazafelé. Az utcák csatornáiból vastag pára szállt fel, majd lecsapódott a sikátorok falain. A csillagos égen hosszú sorokban suhantak a bolygóra érkező űrhajók és transzportok. Az évtizedek óta lakott metropolisz mindennapi arcát mutatta, ám mélyen a város szívében egy drámai esemény volt kibontakozóban.
Magányos férfi rohant az egyik sikátorban, időnként meg-megcsúszva a nedves betonon, kétségbeesetten tekintgetve a háta mögé, remélve, hátha lerázta üldözőjét. Percek óta menekült, a tüdeje szúrt, szíve gőzmozdony módjára zakatolt, miközben szőke haja izzadtságtól nedvesen tapadt a homlokára. Mindössze tíz méter választotta el a sikátor kijáratától, mely egy forgalmas útszakaszra vezetett, ahol még most is járkáltak emberek elszórtan és gyanútlanul. A következő pillanatban egy kék színű plazmanyaláb szelte át a levegőt, s a combján találta el a menekülő férfit, aki elvágódott, fájdalmasan felkiáltva. Azonban hangját elnyomta a város zaja, s egy a fejük fölött elhúzó űrhajó.
A férfi nyögve és zihálva megpróbált feltápászkodni, akár fél lábon ugrálva is tovább menni, de ekkor újabb sugár tört elő az árnyékok mögül, ezúttal a bokáját égetve át. Végképp mozgásképtelenné vált. A levegőt égett hús szaga és vékony füst ülte meg a lövéseket követően.
– Itt a végállomás, professzor – mondta az alak, aki előlépett a sötétségből, habár az arca továbbra is félhomályba burkolódzott. Szürke testpáncélt viselt, mellkasára egy hófehér, vicsorgó koponyát festett. – Csak egyszer fogom megkérdezni: hol van a diszk?
– Sejtettem, hogy erről van... szó – horkant fel a sebesült, fájdalomtól remegő szájszéllel. – Jól tudom, ki küldte, de hiába, mert nem kapja meg, amit akar.
– Előbb-utóbb úgyis kiderítem, hová rejtette, professzor. Ne akarja, hogy lassú halála legyen! Könnyítsen a lelkén, és ne raboljuk tovább egymás idejét!
– Tehet velem bármit, de olyan helyre küldtem a diszket, amiről még én sem tudok. Úgyhogy menjen a pokolba!
– Így is jó! – sóhajtott a támadó, majd a szőke hajú férfira emelte fegyverét, aztán meghúzta a ravaszt.
Habozás és könyörület nélkül.

A regény kapható a Líra és Libri üzleteiben.
https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/kolonia-2
https://www.libri.hu/konyv/kirsch_akos.kolonia-1.html

További kellemes estét mindenkinek! :)

Wow, a Daniel Broadwick két történet után egészen bejövős! Olyan, mintha vicces Kafkát olvasnék.

Jó nagyon!!

Hello.

Egy ideje írok egy sci-fi regény vázlatát, igazából én sem tudom, hova megy a történet és folyton változik a célom vele, jelen pillanatban az, hogy bemutassam, hogyan működne egy szabad társadalom. Ha esetleg valaki, aki idetéved megnézné, és számíthatnék a kritikájára, nekem nagyon nagyon sokat számítana.
http://luciddrealm.blogspot.com/

Sziasztok!

Mit gondoltok erről a bevezetőről? Egy sci-fi regényen dolgozom, és ez lenne az eleje.



PROLÓGUS

Athén, Görögország

Poszeidón templomának romjai szinte vörösen izzottak a lemenő nap fényében, miközben Daniel Payne és családja kiszálltak a kocsiból, hogy felsétáljanak a Sounion-fokra. A turisták által kedvelt helyszín most elhagyatott volt, csupán a tenger irányából szállt feléjük egy hajó kürtje. Öt napja érkeztek Athénba, hogy Görögországban ünnepeljék meg házassági évfordulójukat, hiszen már tíz éve éltek együtt, s közben boldogan nevelték kisfiukat, Alexandert, aki vidáman futkározott körülöttük. Mindössze nyolc éves volt és eleven, barna haja kócosan lógott a homlokára.
– Vigyázz, hova lépsz, Alexander! - szólt fiára az édesanyja, Melissza.
A fekete hajú nő Görögországból származott, férjével egy kiránduláson ismerkedett meg, mikor Daniel az országba látogatott. Melissza idegenvezetőként dolgozott és a férfi éppen az ő csoportjába került, így találkozásuk elkerülhetetlenné vált. A házasságukat követően, melyre Athénban került sor, Amerikába költöztek, s azóta csak ritkán jutottak el a nő hazájába, ezért most remek alkalom kínálkozott, hogy visszatérjenek találkozásuk színhelyére.
Ünneplésüknek azonban még egy oka volt. Daniel a NASA űrhajósaként tevékenykedett, aki alig egy hete tért vissza legutóbbi küldetéséről, minek során sikeresen leszálltak a Holdra, ahol megvizsgáltak egy frissen keletkezett krátert. A kráter nem lett volna különösebben fontos, ha nem érzékeltek volna erősen elektrosztatikus jeleket belőle. A műhold, ami megvizsgálta a becsapódás helyszínét az asztronauták előtt, egy ismeretlen fém jelenlétét rögzítette, így az eset felkeltette a NASA érdeklődését.
Daniel leereszkedett két társával a mélyedésbe, ahol egy ezüstös, tojás alakú tárgyra bukkantak. Alig fél méteres nagyságához képest meglehetősen nagy átmérőjű krátert szakított a Hold talajába, amiből arra következtettek, hogy igen nagy sebességgel érkezhetett. Semmilyen jelzést nem találtak rajta, de ahogy felemelték, a lelet hirtelen szisszent egyet és kék fények kezdtek el szaladgálni rajta keresztben. Daniel és a társai megdöbbentek, majd zsákmányukkal gyorsan elindultak visszafelé a leszállóegységhez.
Mászás közben Daniel végig arra gondolt, hogy milyen büszke lesz rá a családja, ha elmeséli nekik, mit találtak. Indulása előtt Alexander arra kérte, hogy vigyen neki egy követ a Holdról, s a férfi teljesíteni szándékozott fia kívánságát. Ekkor megpillantott valamit a kráter falában: színre hasonló volt a kapszulához, némi zöldes árnyalattal keverve, de alig öt centiméteres nagyságával és lapos, hosszúkás alakjával élesen elütött tőle, ráadásul a felszínén három, kör alakú bemélyedés díszelgett. A férfi biztos volt benne, hogy nem természetes formáció és ugyancsak az ismeretlen tárggyal érkezett. Bizonyára a becsapódáskor leszakadt róla. Akárhogy is, de magához vette, majd sietve a többiek nyomába szegődött.
Az ajándéka jelenleg Alexander zsebében lapult, miután sikerült észrevétlenül hazavinnie, és a kisfiú kezébe nyomnia. Alexander kitörő örömmel fogadta szerzeményét, és állandóan magánál tartotta, még éjszaka is úgy aludt, hogy a párnája alá rejtette. Varázserőt tulajdonított neki, többször is mesélt szüleinek arról, hogy esténként zölden világít a kő, azonban ők csak élénk fantáziájának tulajdonították a történetet. Daniel tudta, hogy az állásával játszott, de a kapszulával ellentétben a felfedezése egyszer sem mutatott semmilyen aktivitást, érdes felszíne egy sziklához hasonlított. A férfi nem tulajdonított nagy jelentőséget neki. Természetesen mielőtt hazavitte, ellenőrizte, hogy nem-e radioaktív, azonban szerencsére a kő tisztának bizonyult.
– Gyönyörű, igaz? - kérdezte feleségét, ahogy átölelve álltak és nézték a naplementét a tenger fölött. A lilás színt öltött égen sötét felhők úsztak lustán, a környező apró szigetek alakjai élesen rajzolódtak ki az aranyfényben fürdő vízben, miközben megjelentek az első csillagok.
– Valóban az. Örülök, hogy eljöttünk ide.
– Én is, drágám. Este elmehetünk vacsorázni, ha gondolod. Tudok egy jó helyet a hotel közelében.
– Persze, hiszen én ajánlottam neked azt az éttermet - bokszolt Melissza a férfi vállába, aki nevetve gyorsan megcsókolta, hogy elejét vegye a további "erőszaknak". Eközben Alexander a templom oszlopai között futkározva hangoskodott, mialatt az árnyékok lassan megnyúltak és esteledni kezdett.
A következő pillanatban éles zöld fény törte át a szürkületet, nappali megvilágításba borítva a az ősi oszlopokat. Alexander megtorpanva benyúlt a zsebébe, majd kezébe véve a furcsa követ az arca elé emelte.
– Wow! - suttogta tátott szájjal és gyermeki áhítattal.
– Alexander! - kiáltotta rémülten Melissza, ahogy férjével a váratlan fényforrás felé kapták a fejüket. Mindketten azonnal rohanni kezdtek gyermekük irányába, aki mozdulatlanul állva bámulta a tárgyat.
Daniel nem tudta, mi történik, de már bánta, hogy fiának adta a követ, s attól tartott hogy ez a baklövése Alexander életébe kerülhet. Hirtelen a zöld fény minden előjel nélkül kialudt, de ekkor vad szélroham söpört végig a dombtetőn, vastag porréteget zúdítva a levegőbe.
– Mi az ördög...? - morogta Daniel, arca elé kapva a kezét, gyakorlatilag vakká válva a porfelhőben. Semmit sem látott, még Melisszát is elvesztette szem elől. Valahonnan a por fátyla mögül reflektorokra emlékeztető fény szűrődött át. Fogalma sem volt, mi lehet a jelenség forrása.
Botorkálva indult a műemlék felé, legalábbis amerre sejtette.
– Alexander! Melissza! Merre vagytok? - Kiáltozására két pulzáló hang és egy női sikoly válaszolt. - Melissza!
Lélekszakadva indult előre a hang irányába, készen bármire, hogy megvédje feleségét. De mitől is? Nem tudta.
Kétségbeesetten rohant előre, de azonnal megtorpant, ahogy egy alak bontakozott ki előtte a porfelhőből. Daniel elborzadva bámult az idegenre, aki felbukkant a szeme előtt. Az egy fejjel magasabb, vörös bőrű humanoid látványától fölbe gyökerezett a lába. Erőteljes kinézete sárga szemekkel, karján és a fején végigfutó tarajjal és testét részben elfedő bőrruhával párosult, miközben bal kezében egy furcsa kinézetű puskát tartott, amit egyenesen a férfira szegezett. Ám Danielt nem ez rémítette meg a legjobban, hanem eszméletét vesztett fia látványa, akit az idegen lény a jobb hónalja alá szorított. A hosszúkás kő még mindig Alexander apró kezében lapult, mintha hozzátapadt volna az ujjaihoz.
Síri csönd ereszkedett a környékre, ahogy hosszú másodpercekig álltak némán a kavargó porfelhőben és az éles fényben. Végül Daniel megszólalt, könyörgőn nyújtva előre a kezét.
– Kérem! A fiam... engedd el...!
A vörös humanoid homlokát ráncolva pillantott a gyermekre, majd az apjára, s úgy tűnt megértette az emberi szavakat. Barázdált arcán széles mosoly jelent meg, aztán elsütötte fegyverét.
Kék plazmasugár tört elő a csőből, átszelve a köztük lévő levegőt, akadály nélkül égetve át magát Daniel mellkasán, aki tágra meredt szemmel kapkodott oxigénért pár pillanatig, majd rongybabaként zuhant a földre. Az idegen vállára kapta fegyverét és megfordulva a fényforrás felé indult, alakja lassan beleveszett a porfelhőbe. Alig egy perc múlva a fényforrás kialudt, a por leülepedett, és a helyszínen nem maradt más csak az időtlenül, büszkén magasodó templom oszlopai, valamint két, egykor teljes szívből szerető ember holtteste.

Sziasztok!

Éppen most dolgozok egy internetre szánt bűnügyi kisregényen (ismét), melynek már elkészült 4 fejezete.
A weboldalamon - Link... meg is tekinthetőek. Az Olümposz-terv a címe.

Íme a Prológus, hogy egy kis ízelítőt nyújtsak belőle:

Platamonasz, Görögország

Késő éjszaka volt, a holdfény mindent ezüstös fátyolba vont, kirajzolva a vár körvonalát. Az ódon falak kövei szinte fehéren ragyogtak, miközben az épület tornya rendíthetetlenül nyújtózkodott a csillagos ég felé. Évszázadok óta állt a vidék fölé magasodó hegytetőn, őrizve a környéket akár egy néma óriás. Magányos férfi haladt felfelé a várhoz vezető kavicsos ösvényen. Kabócák zenéje kísérte útját.
Léptei sietségről árulkodtak, jobbra-balra tekingető alakja idegesség jeleit mutatta. Félt, de nyélbe akarta ütni az üzletet. Kártyaadóssága mázsás súlyként nehezedett vállaira, ezért is szánta rá magát, hogy megszerzi a csomagot, melyet a hóna alatt szorongatott. Alvilági kapcsolatainak hála nem okozott neki gondot a megkaparintása, bár tudta, hogy még bajba kerülhet miatta. A megbízója azonban biztosította, hogy ilyesmire nem fog sor kerülni, s mivel szüksége volt a pénzre, vállalta a kockázatot. Nem először fordult elő, hogy piszkos ügybe keveredett, ám eddig mindig megúszta a felelősségre vonást.
Aposztolisz megvakarta borostás állát, futó pillantást vetve a távolban húzódó tenger sötét sávjára, valamint Platamonasz néhány kilométerre fekvő kikötőjének fényeire. Valahonnan egy hajó kürtjének hangját sodorta felé a szél. Megérkezvén az erőd bejáratához, tanácstalanul körbefordult, várva a férfit, akivel megbeszélte a találkozót.
Hosszúra nyúltak a percek, és Aposztolisz már kezdte úgy vélni, hogy fölöslegesen jött ide, ám ekkor egy sötét alak bukkant elő a fal árnyékából. Aposztolisz összerezzent a váratlan hangtól, ahogy megszólították.
– Elhoztad? – kérdezte a megbízó suttogó hangon.
– Természetesen – nyújtotta át a csomagot Aposztolisz, amit a másik kézbe is vett. Elégedetten bólintott, ahogy kibontva szemügyre vette tartalmát.
– Jól van. Nem kellett csalódnom benned.
– Megmondtam. Hol van a pénz, amit ígért? Egyre jobban szorongat a határidő. Ha nem fizetek, a tengerbe dobnak, hogy a cápák lakmározzanak belőlem.
– Ne fájjon a fejed miatta! – legyintett a megbízó, s benyúlt bőrkabátja zsebébe.
Aposztolisz szélesen elvigyorodott, ugyanakkor meg is könnyebbült a mozdulat láttán. Már szeme előtt lebegtek a bankjegyek, és alig bírta türtőztetni magát. Az előre megbeszélt összeg fedezni fogja a tartozását, ráadásul bőven marad még belőle, hogy néhány hétig ne legyenek anyagi gondjai.
Csakhogy a következő pillanatban arcára fagyott a mosoly, amint egy hangtompítós pisztolycsővel nézett farkasszemet. A rettegés jéghideg ujjainak érintése kúszott fel a gerincén. Nem értette, mi történik. Hogyan fordulhattak a dolgok ilyen rossz irányba?
– Megőrült? Mit művel? Megegyeztünk.
– Teljesítetted is, amit ígértél. Én viszont hazudtam. Annyit mondhatok, nem kell aggódnod a cápák miatt. Biztosan nem a tengerben fogod végezni.
Alighogy kimondta, meghúzta a ravaszt. Halk pukkanás hallatszódott, s Aposztolisz feje hátrahanyatlott, miközben rongybabaként csuklott össze. A gyilkos mozdulatlanul állt fölötte néhány lélegzetvételnyi ideig, aztán elrakta fegyverét.
Mintha mi sem történt volna, hóna alá kapta a csomagot, és halkan fütyörészve hátat fordított a holttestnek. Elindult lefelé az ösvényen. Bérelt kocsija a vár alatt húzódó országút túloldalán, a közeli faluban parkolt.
Elvégezte, amiért jött. Hamarosan elérkezik az idő, mikor életbe lép küldetésének második fázisa. Mindössze pár napig kell várakoznia. Híres volt türelméről, mely sikeres vadásszá tette.
Az időzítésen múlt minden. Már alig várta, hogy lecsapjon, akár a magasból támadó sólyom.

Sziasztok!

Lomyra messiása c. fantasy regényemben véget ért a "Vadászidény". Három újabb fejezet (15. - 16. -17.) után a főszereplők elhagyták az Ath'umo-völgyet és hazaindultak Lomyrába.
Akit érdekelnek a kalandjaik, az az aláírásomban levő linken elérheti a G-portalos oldalamat és a regényt.
Jó szórakozást minden látogatómnak-olvasómnak!

Oké, a Mindent a legitim utódlásért link nem akar oda mutatni, ahová kellene, szóval használjátok inkább az oldal keresőjét. Elnézést a kellemetlenségért, remélem ez senkinek sem veszi el a kedvét attól, hogy megtekintse.

Már egy ideje foglalatoskodom novellák, rövid történetek írásával, s noha soha sem sikerült olyan magasságokba emelkednek, mint blarskerin sporttársnak, azért szerintem sikerült egy-két jó dolgot alkotnom.
Ízelítőnek két humoros sorozatom mutatnám meg. Az egyik egyfajta sci-fi, a Daniel Broadwick, ami személyes kedvencem, mert úgy érzem sikerült az őrültséget egy olyan pontra emelni, amivel teljesen elégedett lehetek. A másik egy fantasy témájú sorozat, amihez talán még visszatérek, a címe pedig Mindent a legitim utódlásért - avagy a herceg, a törpe, a bolond és az elf vámpír egy hercegnőt keres.

Ezeken kívül még mindenképp szeretném kiemelni az egyik első olyan írásom, ami nekem is tetszett, ez a Láttam a halált, valamint egy horror történetet, a Korai ébredést és végezetül egy személyemnek szintén kedves írásomat, A börtönt.

A Pactolous.hu irodalom szekciójában több írásomat is megtalálhatjátok, más, remek alkotók írásaival és verseivel együtt. Természetesen, ahogy a főoldalon is írjuk, ezzel az oldallal mindig is az volt az elképzelésünk, hogy egyfajta írói közösséget hozzunk létre, így bármiről is írnátok, legyen az kritika, ajánló, vagy irodalmi alkotás, igazán megtisztelnétek, ha elküldenétek nekünk a főoldalon található e-mail címre.
Az írásaimhoz fűződő kommentárokat kéretik a Pactolous-on megosztani, mert mindig jól esik látni, ha egy kicsit pörög a kommentelés.

Üdv mindenkinek!
Elkészültem Lomyra messiása c. fantasy regényem két újabb fejezetével. Ezzel csaknem véget ért a "Vadászidény" az Ath'umo-völgyben. Ettől ugyan a fő szereplők nem maradnak munka nélkül, de akit érdekel a 13. és a 14. fejezet, az az aláírásomban levő linken elolvashatja a regény eddig elkészült részeit.
Jó szórakozást minden látogatómnak!

Sziasztok!
Látom, ismét egyedül írogatok ebbe a topicba. De remélem, nem haragszotok, ha közhírré teszem, hogy elkészültem Lomyra messiása c. fantasy regényem tizenegy-tizenkettedik fejezetével is. Természetesen azért zavarok, mert ezeket is feltettem az aláírásomban is elérhető G-portalos oldalamra.
A főszereplők folytatják kalandozásukat az Ath'umo-völgyben, mert kezdetét vette a 'Vadászidény". Hogy mire lehet vadászni? Az majd kiderül a második rész végére.

Hali mindenkinek!
Ha nem haragszotok, ismét zavarok egy kicsit.
Lomyra messiása c. regényem első nyolc fejezetét, melyek a történet első részét jelentik, átrendeztem I. rész - Száműzöttek völgye cím alatt.
Maga a történet egy aprócska Közjáték után máris folytatódik a kilencedik-tizedik fejezettel.
Akit érdekel az irományom, az aláírásomban levő linken elérheti a G-portálos oldalamat.
Minden látogatómnak jó szórakozást kívánok!

Köszönöm az érdeklődést, de aligha jutok el ismét a nyomtatásig.
A magánkiadáshoz munkanélküliként nincs és várhatóan nem is lesz pénzem.
Nem csak kiadót kerestem, de a novelláimat mind beküldtem egy pályázatra. Amatőr írókat kerestek. Sorra kaptam a dicséretet az írásaimra, hogy jól szövegezettek, kellően fokozzák a feszültséget, stb. Aztán mind ment a süllyesztőbe.
Ha érdekelnek valakit, mind olvasható az aláírásomban levő linken, a G-portal-os oldalamon.

Várható még nyomtatott formában megjelenő írásod, vagy a Cherubion kvázi-megszűnését követően nem kerestél új kiadót?

Sziasztok!

Elkészültem Lomyra messiása c. regényem hetedik és nyolcadik fejezetével. Ez egyúttal az első rész végét is jelenti.
A főbb hősök megismerték egymást és azt is kitalálták, hogyan szökhetnének meg az Ath'umo-völgyből.
Remélem, lesznek páran, akik felkeresik az aláírásomban szereplő linket és elolvassák az elkészült fejezeteket!
Jó szórakozást a G-portalos oldalam látogatóinak-olvasóinak!

Köszönöm a kritikádat!
A későbbiekben igyekszem majd figyelembe venni az észrevételeidet!
Sajnos tudom, hogy nem felelhetek meg minden olvasó elvárásainak egyidejűleg.
Remélem, elejétől is elolvasod majd az egészet! Mert a két utolsó fejezet elég csonka az előzmények nélkül.

Persze azt sem bánnám, ha az oldalon levő többi írásomat is sorra vennéd!

Csak a két új fejezetet olvastam el egyenlőre, bocs Viszont kértél kritikát, úgyhogy akkor ideírom az én két fillérem

Nagyon gyengék a párbeszédek. Nem is gyengék, hanem inkább olyan "mű". Nagyon látszik, hogy nem valódi, hanem valaki írta. Próbálj kicsit természetesebb párbeszédeket írni, meg pici stílust adni a karaktereknek, mert most nagyon egyhangú az egész.

Sziasztok!
Nem tudom, érdekel-e valakit, de elkészültem Lomyra messiása c. regényem ötödik és hatodik fejezetével.
Shoma, a nem éppen galamblelkű száműzött tovább folytatja utazásait és kalandjait a völgyben.
Remélem, lesznek páran, akik elolvassák, és remélem, jól szórakoznak közben! Akit érdekel, az aláírásomban levő linken találhatja a regény eddig elkészült fejezeteit.
Nagyon örülnék pár kritikának, akár a G-portalos oldalamon, akár itt, a topikban. És persze kritika alatt nem csak dicséreteket értek, hanem tényleges, építő kritikákat!

Hali mindenkinek!
Elkészültem Lomyra messiása c. regényem két újabb fejezetével.
Akit érdekel, az aláírásomban levő linken találhatja meg és olvashatja el.
Jó szórakozást!

Sziasztok!
Megint zavarok egy kicsit.
Elkezdtem egy új regényt írni, Lomyra messiása címen.
A történet bizonyos fokig a Gothic-ok rokonának tekinthető. De aki azonnal besorolná ebbe a skatulyába, az (remélem!) meg fog lepődni a cselekmény néhány váratlan fordulatán.
Egyelőre csak a sztori elején tartok. Akit érdekel, az aláírásomban levő linken megtalálhatja Lomyra messiása prológusának két részét és az első fejezetet.
Örülnék, ha elolvasnátok, és legalább néhányan véleményeznétek is. Akár itt, a topicban, akár a G-portalos oldalamon.

Sziasztok!

NOs... megtörtént. Április 16-án megjelent második regényem: A Zeusz rejtély.

www.kirschakos.gportal.hu

Ha valaki nekilát elolvasni, jó szórakozást kívánok hozzá!

Sziasztok!
Remélem nem baj, ha csinálok egy kis reklámot magamnak ismét srácok
Előkészületben van következő hivatalosan is megjelenő regényem: A Zeusz rejtély.

Ha szeretnétek kicsit többet tudni róla látogassátok meg a weboldalam, ahol találhattok rövid - egyelőre nem hivatalos tartalmat - valamint a történetben szereplő helyszínekről fotókat.


www.halalekkove.gportal.hu



További szép napot!

de azért legyen könnyen megjegyezhető is

Ez egész jónak látszik.

Valamilyen jellemző tulajdonságuk csak van. Annak alapján nevezd el őket, esetleg egy kis szótárazás segítségével.
A fantasymban szerepel egy négy szarvú, chetrog-nak nevezett hátasállat.
A neve éppen a négy szarvából ered. Oroszul a négy = csetüre, a szarv = rog. De mivel a csetürerog kicsit hosszú, rövidítettem és "angolosítottam" is egy kicsit. Így lett chetrog.

De ugyanezt el lehet játszani spanyol, japán, vagy bármilyen nyelven is.