A magasztos történetet a Skyrimben a The Elder Scrolls-sorozatra jellemző játékmenet kíséri: hősünk, akit alapoktól fogva mi építhetünk fel (faj, nem, kaszt, a szokásos), nem akármilyen személy, hanem a Sárkányszülött, ki képes egy régi varázslat, az Üvöltés elsajátítására. Az Üvöltéshez egy dolog kell: sárkánylélek, amit a Skyrim felett szárnyaló óriási vadak lemészárlásával szerezhetünk meg. Ebből már talán körvonalazódik, hogy a The Elder Scrolls 5: Skyrim egy igen epikus csatározásokról ismert RPG: nem elég, hogy karakterünk lopakodni, varázsolni, harcolni tud, mindezt akár egyszerre, de még gigantikus sárkányokat is le tud mészárolni.
Mindehhez rengeteg (százszám mérhető) mellékküldetés, tárgy, lehetőség társul. Szegődhetnek mellénk társaink, csatlakozhatunk céhekhez, befejezhetjük a történetet vagy akár teljesen el is feledkezhetünk róla, sőt házasodhatunk is. Ráadásul Skyrim a technika fejlődésének hála végre nemcsak nagy és lootban gazdag terep, de gyönyörű környezet is, melyben élmény elveszni. De ha egyszer mégis ráunnánk a tájra, a kismillió skyrimes moddal még brutálisabbá varázsolhatjuk a grafikát. A Skyrim hatalmas siker lett, több, mint 20 milliót értékesítettek belőle, így nem csoda, hogy a Bethesda bejelentette a Special Editiont, mind PC-re, mind konzolokra. Az új változat támogatja a régi modokat is, PS4-en a Sony ezt nem akarta megengedni, dé később változtatott az álláspontján.
Gondom van a telepítéssel,a Steam-aktiválás után,a kódot elfogadta,de azt írja ki,hogy a játékot nem lehet telepíteni. Ilyenkor mi van?
Olyan bug-om van, hogy a karakterem folyamatosan lopakodik, de nincsenek meg a lopakodás adta előnyök, Nem tudok zsebelni, lát mindenki és q...rva lassan haladok. Átkonfiguráltam a billentyűzetet, de egyik gombbal sem működik vissza a normális járásfutás.
Valakinek valami ötlete?
Kösz
Red
Olyan bug-om van, hogy a karakterem folyamatosan lopakodik, de nincsenek meg a lopakodás adta előnyök, Nem tudok zsebelni, lát mindenki és q...rva lassan haladok. Átkonfiguráltam a billentyűzetet, de egyik gombbal sem működik vissza a normális járásfutás.
Valakinek valami ötlete?
Kösz
Red
Miért van az, hogy a konfigurációm jóval jobb, mint az ajánlott, és mégis ultra grafikán kicsit akadozik a játék?
CPU:4 magos 3200 MHz
Ram:4096 Mb
VGA: Shader Model 4.1 - DirectX 10.1 / 1024 Mb
Én ezt szoktam nézni.
Egy dologban támogatom az előttem hozzászólót,a főszálhoz kapcsolódó párbeszédeket elég lenne ha csak ledarálná az illető.
Minek beszélgetni ha mindenképpen egy a vége,mellesleg a karakterek között elenyésző a jelleg különbség,egyre megy hogy cicalány - gyíkarc - feka stb. szinte csak kinézet.
De nekem elfér benne!!!!!
6. Farkasemberség. Baromi jól hangzik, de inkább hátránya van, mint előnye. Olvasgattam, milyen volt a Morrowind-ben, ott valahogy életképesebb megoldásnak tűnt.
7. Szegényes loot-, és itemrendszer. Ehhez talán nem is kell különösebb kommentár.
Az első öt pont valószínűleg azt is mutatja, hogy rosszul állok hozzá ehhez az egész Elder Scrolls-dologhoz, nem azt nézem, amit ebben a játékban nézni kell... szóval nem akarom azt mondani, hogy ez egy veszélyes hulladék, vagy ilyesmi, de nem az én világom - túl kidolgozatlan és élettelen. Nem bántam meg a vásárlást, mert egyrészt tanulópénz volt, hogy a TES-szériát ezentúl inkább hanyagoljam, másrészt meg végül is poén volt kialakítani egy jó kis FPS-nézetű íjász karaktert (általában a ranged kasztokat kedvelem legjobban az RPG-kben), és ez a hatvanakárhány óra, amíg játszottam vele, az kellemesen telt, de úgy érzem, számomra ennyivel teljesen ki is fújt. Mit nekem több száz óra játékidő, ha az első százat sem érem el, annyira unalmas... egy kis ideig talán még ellettem volna vele, próbálgattam is melee-, és mage-lehetőségeket, de tegnap kicsit belenéztem a félbehagyott New Vegas-os és Bloodlines-os karaktereimbe, és utánuk rendesen hidegzuhany volt visszamenni Tamriel sótlan világába. Nem is bírom folytatni. Belefogtam ugyan a polgárháborús questline-ba, de az is annyira érdektelen, hogy már minden bajom volt közben, azon járatva az agyam, hogy mi minden mást is csinálhatnék ehelyett.
Szóval summa summarum: még öt percet gondolkodom rajta, de szerintem törlöm szépen a gépről, illetve steam-könyvtárból, ne foglalja a helyet. DLC-ket pedig végképp nem hiszem, hogy akár egyet is venni fogok hozzá valaha is. Számomra mindenben alulmarad a Fallout - New Vegashoz képest. Ahhoz még a sz*ros fegyverpakkot is gondolkodás nélkül megvettem, annyira szeretem, pedig általában utálom az ilyen lehúzós szemétségeket.
Viszont hogy happy end legyen a vége: a héten várom, hogy a futár meghozzon nekem egy játékot, amit eddig valamiért óvatosan kerülgettem, de mostanában sokat olvasgattam róla, nézegettem videókat, és azt hiszem, hogy igen sikeresen orvosolhatom vele a Skyrim-mel kapcsolatos csalódásom... ez pedig nem más, mint a Deus Ex - Human Revolution...
3. Fősztori. Erre mondjuk nagyjából ugyanaz áll, mint a sidequestekre. Nem tudnék még egy szerepjátékot mondani, amit végigvittem, és ennyire iszonyúan gyenge főtörténete lenne. Ebből az egész Alduin-fenyegetésből annyira nem jön át semmi, hogy az valami félelmetes. Érdektelen eseményeken át sodródunk egy dögunalmas, összecsapott végkifejletig, bár az érdektelen események néha átváltanak fárasztó hülyeségbe (nem fogok spoilerezni senkinek, bár mondjuk nem lenne nagy kár, mert fordulatokat itt nem nagyon kell várni, de pl. az,hogy voltaképpen hogyan is kerül Alduin Skyrimbe, szerintem elég nagy baromság volt). Bár ezek után gondolom a korábbi TES-epizódok főszálai még ennél is lagymatagabbak lehettek. Na mindegy, nem szépítem, sztori tekintetében ez a játék egyszerűen pocsék minden irányból. Még a Dragon Age 2 is jobban muzsikált ezt nézve, pedig néha annál is fogtam a fejem. Úgy kellett volna ennek a címnek egy Chris Avellone-féle zseni, mint egy falat kenyér.
4. Érzelemmentesség. Ez megint csak a tamagocsi-effektnek tudható be, illetve hogy valójában mi is élvezett prioritást a fejlesztés során. Néha ugyan villant valamit, mint például hogy gyerekekkel fogócskázhatsz az utcán (tök jó ötlet), vagy
hogy szerelmes leveleket kell továbbítanod, de ezek eltörpülnek olyan fájó hibák mellett, hogy szinte semmilyen kötődést nem érzel a meglehetősen személytelen felvehető bajtársaid iránt (ez különösen a New Vegas után zavaró), de ami még bosszantóbb számomra, hogy ez a házastárs-dolog is teljesen kiaknázatlan, bármilyen királyul is hangzik papíron. Nem mondom, hogy ágyjelenetet építsenek bele, vagy hogy úgy ki legyen dolgozva, hogy az ember már-már beleszeressen egy nyomorult, nemlétező NPC-be, de legalább a párbeszédablakban lehetett volna ilyesmi, hogy "Kiss her/him", amire reagált volna valami kedveset vagy nemtom. Ehelyett ugyanazt a pár mondatot mondják mindenre, és semmi személyiségük nincs. Ja, hogy ha trainelteted magad valamelyik erre alkalmassal, utána vissza tudod venni tőle a pénzt? Kösz szépen, tamagocsi. Már értem, miért tették be ennyire lazán az azonos nemű és totál különböző fajú házasságokat is a pakliba - egyszerűen rohadtul nem számít, kit veszel el, csak egy bábú lesz, aki kolbászol a házadban, lehetne akár egy nagydarab bogár is (Kafka után szabadon), tökmindegy!
5. Könyvek. Oké, van egy rakat, biztos nagy meló volt megírni, nyilván tele vannak érdekesebbnél érdekesebb dolgokkal, de most komolyan, tegyük a kezünket a szívünkre: van bárki, azaz BÁRKI, aki ezeket mind el is olvassa?! Félre ne értsetek, én szeretek olvasni, olvasok sokat, tényleg. De egy ilyen játékban a lőtéri kutya se áll neki ennek... az ebbe feccölt energiát inkább jobb küldetések kidolgozására fordíthatták volna, ha már sztorikról van szó.
(folyt.köv.)
1. Párbeszédek. Tudom, sokak csak elnyomkodják őket, kattintanak valami válaszra, aztán jól van, de ez az aspektus számomra elég fontos, így meglehetősen értetlenül álltam az előtt, hogy mennyire igénytelenül lett a játék ezen része megoldva. Van egy persuade check és egy intimidate check, és egyébként kész, csak a szokásos. Nem azt mondom, hogy legyen tiszta Fallout, ahol statok, skillek, perkek is befolyásolhatják a beszélgetést (bár szerintem kegyetlenül király volt), de ez akkor is elég soványka, ráadásul talán ha egyszer nem sikerült persuade-del meggyőznöm valakit... faji jellegzetességekkel sem találkoztam, bár azok után, hogy a nord karakteremet Ulfric főmajma külföldinek nézte, ezen talán már nem is kell csodálkoznom. De ami nagyobb baj, hogy semmi személyiséget nem tudunk kialakítani a választható párbeszédekkel. A hősünk tényleg csak egy nyomorult próbababa lesz, akit öltöztethetünk, amúgy egy szürke senki, dragonborn ide vagy oda. Tetézi mindezt, hogy néha döbbenetesen semmi beleszólásunk sincs a dolgokba párbeszédeken keresztül. És ezzel át is lépnék a következő pontra...
2. Küldetések. Nos, nem szívesen ócsárlom ezt a részt, mivel tény, hogy nem jártam be minden egyes várost, minden helyszínt, és mivel jó indíttatású karakterrel próbáltam játszani, ilyen dark brotherhood-, meg thieves guild-féle dolgok helyből kimaradtak. Mindennek ellenére mégis csak ráncolom a homlokom, hogy hatvan óra játékidő, és azért elég tisztességes mennyiségű kipucolt hely és megjárt főváros után nem tudnék felidézni egy-kettőnél több küldetést, ami megmaradt volna, annyira semmilyenek voltak (és itt természetesen nem a "hozz húsz darab málnát"-típusú cuccokra gondolok). Ennyi idő alatt nem kellett volna belefutnom legalább egy-kettőbe, ami emlékezetes? De jó, legyen, biztos én hagytam ki sok részt, ki tudja. Viszont azt már tényleg nem tudom semmivel mentegetni, hogy egy rakat küldetés esetén semmi beleszólásod sincs az eseményekbe. Alig vannak döntéshelyzetek! Nevetségesnek tartottam, hogy többlépcsős párbeszédek során mindig csak egyetlen egy válaszlehetőség volt. Ennyi erővel inkább darálná le a másik fél, amit akar, és kész. Más questekkel pedig az volt a gondom, hogy esély sem volt pozitív megoldásra, csak rohadék lehettél, és legfeljebb kilépni tudtál a beszélgetésből, semmi olyan, hogy mondjuk hazudsz a gaztevőnek, hogy aztán később jól átállj az ártatlanok oldalára, még befújni sem tudtam a leendő áldozatnál. Azért ez elég durva egy RPG-ben. De amin tényleg csak a fejemet fogtam, az egy könyv volt, egy gonosz világon túli entitás varázskönyve, de ha elolvasod, abszolút semmi kihatása nincs az eseményekre, hiába romlott dolog ilyesmibe ártanod magad, átkot vonva a fejedre, ellenben növeli a skilljeidet. Na ez már tényleg tamagocsi. Bevallom őszintén, hogy e téren tényleg nagyot csalódtam, mivel ha már ráun az ember a szintezésre, miegyébre, a mellékküldetésnek kéne életben tartaniuk az egészet, illetve mert a Fallout 3-ban valahogy sikerült érdekesebb, emlékezetesebb mellékszálakat beszőniük, de ezek szerint az csak afféle vak tyúk is talál szemet-effektus lehetett (vagy csak arra az időre szerződtettek valami olyan arcot, aki korábban Black Isle-, Obsidian-, Troika-, esetleg BioWare-játékokon is melózott).
(folyt.köv.)