Ha nem bírod a nagyon pixeles és retró dolgokat, még akkor se lapozz… vagyis ne zárd be a böngészőt, mert a J-horror egészen új értelmet nyer a Steamen korai hozzáférésbe került, de amúgy évek óta készülő World of Horrorban. Egyfelől már a koncepció is érdekes, hogy egy 1-bites roguelite horror RPG borzolja a kedélyeket, de ha ehhez hozzávesszük a mangaszerző Itó Dzsundzsi sajátos látványvilágát, ami Lovecraft munkássága mellett a legnagyobb hatással volt a fejlesztőre, akkor már valahol érthető az is, miért őrült meg az internet ettől az elképesztően régimódi szöveges szerepjátéktól. Valaki Lovecraft nevét emlegette? Mondtam én, hogy érdemes itt maradni – már ha nem visz el a szívinfarktus.
Amikor minden összejön
Már maga a fekete-fehér rajzstílus is a frászt hozza az emberre, de ekkor még nem is tudjuk, mivel állunk szemben. Nos, lényegében mindennel, ami csak elképzelhető, merthogy a játék helyszínéül szolgáló kisváros a gonosz erők áldozata, lényegében már egyfajta pokoli terület, ahol minden megtörténik, amit csak el tudsz képzelni, a végítélet pedig megállíthatatlanul közeleg. Ebben az áldatlan állapotban kell utánajárni a rejtélyes eseteknek, amik otthonunk védelmében választhatók ki, hogy után a helység különböző pontjain összeakadjunk a rémségekkel és borzalmas tetteik következményeivel, majd elpusztítsuk/haza küldjük a tisztátalan erőket.
Az iskola, a helyi erdő, a tengerpart vagy a kórház egyaránt a romlást takarja falai között, miközben emberi tetemekre, megmagyarázhatatlan jelenségekre és lényekre bukkanunk a sztori szempontjából fontos elemeken felül. A túlélésben segítenek a különböző lapok, amiket magunkhoz vehetünk, miközben időnként harcolni is kell, természetesen körökre osztott módon. Az egész olyan, mint egy hagyományos kalandjáték, némi dungeon crawler elemmel, miközben az így kapott eredmény bele van hajítva egy hatalmas, fortyogó üstbe, amiben a J-horrorok és a lovecrafti hatások gőzölögnek. Elképesztő az egész hangulata, pedig audiovizuális szempontból egyszerű a hatás – bár ez is inkább csal első ránézésre igaz.
Random halsz meg
A teljes World of Horroron érezni a zsáner és a hatások iránti hatalmas szeretet és csodálatot, ami egy valóban hátborzongató mű képében valósul meg. Itt nincsenek szemkápráztató megoldások, modern technológiai bravúrok, Így csak a nagyon kemény atmoszféra marad, plusz minden, ami a technológiai áldozat miatt belefér a keretbe. VHS-t nézhetünk a tévén, kikukucskálhatunk a külvilágra, ruhát és karaktert válthatunk, és még egy csomó minden apróságra sikerült odafigyelni, amire a legtöbben biztosan nem áldoztak volna időt és energiát. Ennek az eredménye az összetett világkép, ami méltán viseli a zsánert is összefoglaló World of Horror címet.
Természetesen a játék még sokat fog fejlődni, egyelőre előfordulhatnak bugok és kisebb-nagyobb problémák (a kezelőfelületet például nagyon szokni kell), de a fejlesztők szerencsére figyelik a visszajelzéseket, sőt hallgatnak is azokra, miközben az előre lefektetett tervek szerint haladnak. Lesz több karakter, megoldható rejtély, használható tárgy, váratlan esemény, pedig a lehetőségek már most is számos eltérő alternatívát nyújtanak. Éppen ezért várjuk kíváncsian a World of Horror elkészülését, elvégre a hátborzongató hangulatú korai verzió már így is csiszolt érzetet kelt, így is tele van tartalommal, ráadásul egy olyan stílust képvisel, amivel manapság nem nagyon találkozhatunk össze. Régies megoldásaival persze sokakat elriaszthat, de a különlegességre vágyók és a (J-)horrorrajongók imádni fogják.
EXTRA - wilson szerint:
Habár már az artdizájnnal és a témával is megvettek kilóra – a nyolcvanas évek és Japán elég ütős kombó –, de szerencsére a játékmenet és a tartalom is legalább annyira jónak bizonyult, mint az első benyomások. Teljesen elégedett azért nem vagyok, a kezelőfelület kissé kaotikus és zajos, amit a gyakorlat egész biztos kompenzálni fog, de letisztultsággal egész biztos, hogy senki sem fogja vádolni a World of Horrort. Egyediséggel és ötletességgel már annál inkább, számomra messze ez a műfaj egyik legérdekesebb darabja az elmúlt évekből, amely nem csak, hogy nem fél újítani, de olyan dolgokat is ki mer próbálni, amit más játék nem nagyon.
